Putyin elnök alkotmánymódosító terveinek igencsak keresztbe tett a Covid-19 járvány. A válság elején még akár úgy is tűnhetett, hogy az orosz elnöknek jól jön a pandémia, hiszen Oroszországban lassabban lobbant be a betegség, mint más országokban, és pár hétig a világmegváltó szerepét próbálta magára ölteni. Segélyszállítmányokat indítottak a világ több országába, így Olaszországba és az USA-ba is.

Azonban hamarosan a helyzet gyökeresen megváltozott – tömegével betegedtek meg az emberek, és nemcsak az alkotmánymódosításról szóló népszavazást kellett elhalasztani, de még a hagyományos, nemzeti szimbólumnak számító május 9-i katonai felvonulást sem lehetett megtartani. Putyin elnök legendás népszerűsége is meginogni látszik. Mindenki számára világos, hogy bár a több európai országban is látott katasztrofális válságkezelést sikerült elkerülni, a putyini orosz állam teljesítménye is sok kivetnivalót hagy maga után.

Márciusban még attól volt hangos az orosz sajtó, hogy Oroszország a világ abszolút élvonalába tartozik mind a felkészültség, mind pedig a járványkezelés terén, a WHO is többször követendő példaként említette Oroszországot. A hónap vége felé a hatóságok már látták, hogy a látszat ellenére nagy a baj. Putyin elnöki rendelettel a március 30-ával kezdődő hetet munkaszünetivé nyilvánította.

A fővárosban április közepétől elektronikus engedélyért kellett folyamodni a lakosoknak, amennyiben el szándékozták hagyni lakásuk közvetlen környezetét. Mindez semmilyen látható hatással nem volt a járvány terjedésére, viszont az intézkedés első napjaiban totális közlekedési káoszt eredményezett. E sorok írásakor, bár a kór visszahúzódóban van, félmillió fölött van az esetszám – ezzel Oroszország a világ „előkelő” harmadik helyét foglalja el, és a „verseny” nem szoros. Persze Oroszország népessége 145 millió fő és az egymillió főre vetített statisztikában jobban állnak, de még ebben a mutatóban is bőven Franciaország előtt járnak és csak nem sokkal Olaszország mögött.

Sokáig úgy tűnt, hogy legalább a halálozási arányt tekintve igen jól szerepeltek az oroszok, de frissen nyilvánosságra hozott májusi halálozási adatok alapján Szentpéterváron és Moszkvában, az elmúlt évekhez képest, drámaian emelkedett a nyers halálozási szám (tehát az összes halálozás, bármely okból): Moszkvában 57%-kal és Szentpéterváron 32%-kal. Ennek a növekedésnek egy jelentős részéért nagy valószínűséggel a vírus a felelős. Az orosz statisztikákat tehát manipulálták, valószínűleg oly módon, hogy csak azon eseteket számították Covid-halálnak, amelyet a vírus közvetlenül okozott; amikor a kór „csak” hozzájárult az amúgy is beteg emberek halálához a vírus nem szerepelt, mint a halál oka. Tény, hogy még így is jobban állnak, mint több nyugati ország, ahol a válságkezelés katasztrofálisra sikerült (Észak-Olaszországban például 87%-kal többen haltak meg, mint hasonló időszakban a korábbi években), de ez így már messze nem sikertörténet.

Erre nagy szükség is van, hiszen az olajáresés és a járvány gazdasági hatásai együttesen súlyos csapást mértek az orosz gazdaságra. Idén áprilisban az orosz GDP 28%-kal volt alacsonyabb, mint tavaly ugyanakkor. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank szakértői 4,5%-os éves visszaeséssel számolnak 2020-ban.

A munkanélküliek száma több mint egymillióval nőtt, tíz millió fő körül lehet a teljes munkanélküliség. Ez még akkor is súlyos csapás, ha tudjuk, rosszabb is lehetett volna, az USA-ban például 30 milliónál is többen veszítették el az állásukat a járvány gazdasági hatásai miatt.

Emlékeztető gyanánt: a reform átalakítja az orosz elnöki intézményt – bár némileg meggyengíti azt és abszolút két ciklusos korlátot állít fel, de csak a jövőre vonatkozóan. Ezzel pedig lehetővé teszi Putyin számára, hogy 2024-ben és 2030-ban is induljon. Megjelenik egy új alkotmányos intézmény: az Államtanács melynek feladata lesz megszabni az orosz kül- és belpolitika stratégiai irányait. Már ezek is jelentős újítások, de a legfontosabb talán az, hogy az új alkotmány kimondja az orosz jogrend primátusát a nemzetközivel szemben.

A hagyományos családmodell védelme az orosz állam alkotmányban rögzített feladatává válik. Az új alkotmány Oroszország számára egy erős központi hatalmat hoz létre, mely azért nem teljesen mentes a fékektől és ellensúlyoktól – kifejezetten érdekes lesz megfigyelni az elnök és az Államtanács kölcsönhatását a Putyin utáni korszakban (bármikor kezdődjön is az). Ugyanakkor az új alkotmány véglegesen szakít a nyugati világnézettel, olyannyira, hogy már-már kikiáltja Oroszország civilizációs függetlenségét.

Mindez találkozik azzal a képpel, amit az oroszok többsége hazájáról gondol, így alapvetően népszerű politikai lépésnek tűnhet. Azonban a körülmények igen kedvezőtlenek. A nem túl meggyőző járványkezelés igencsak megtépázta a Putyin-féle politikai rendszer tekintélyét, és bár az elnök továbbra is minden mérés szerint kiemelkedően a legnépszerűbb politikus, az ő népszerűségi mutatói is csökkennek.

A Kreml közeli VCIOM mérése szerint 67% bízik benne – ez január végéhez képest 7 százalékpontos visszaesés. Viszont az ellenzéki Levada Központ azon kérdésére, hogy „Nevezze meg azt a politikust, akiben legjobban bízik!” már csak az oroszok 25% válaszolt Putyin nevével – két éve az az arány még 50% körül volt, idén januárban 35%. (Igaz, így is messze ő a legnépszerűbb: a második helyen 14%-kal a védelmi miniszter, Szergej Sojgu áll; a nyugaton divatos Alekszej Navalnijt mindössze 4% említette.)

A parlamenti pártok a kommunisták kivételével támogatják az alkotmánymódosítást, a Kommunista Párt a „nem” szavazat mellett kardoskodnak. Az úgynevezett „rendszeren kívüli” nyugatbarát ellenzék még nem állapodott meg a közös stratégiában, hiszen az sokszínű, sokfelé húzó politikusok laza szövetsége, ahol Navalnij inkább jelképes figura, mint valódi vezéregyéniség. Ezzel együtt arra érdemes számítani, hogy azt fogják kommunikálni, hogy már a szavazás maga is jogsértő és így nemhogy nem szabad részt venni benne, tüntetésekkel kell azt megakadályozni.

Azonban arra valós esély lehet, hogy a bojkottal erős ütést tudnak bevinni az új alkotmány legitimációjának. A politikai apátia, a járványtól való félelem és a kiábrándulás a hatalomból eredményezheti azt, hogy a részvétel 50% alatt marad. Ez fájdalmas vereség lenne az elnöknek még akkor is, ha egy ravasz húzással Putyin a népszavazás egy olyan formáját írta ki, ahol nincs szükség az 50%-os részvételre az érvényességhez.

Nehéz lenne azzal érvelni, hogy a javasolt alkotmányreform ne felelne meg Oroszország nemzeti sajátosságainak, vagy hogy idegen lenne az oroszok államfelfogásától. Azt sem lehet vitatni, hogy Vlagyimir Putyin egy népszerű és hatékony vezető. Mégis nehéz lehet most meggyőzni az oroszokat arról, hogy a koronavírus félrekezelése után érdemes megbízni a jelenlegi orosz politikai elitben annyira, hogy engedjék neki újraírni az alkotmányt.

Fotó: Alapjogokért Központ