Fekete-Győr Andrásnak, a Momentum elnökének búcsúszavai az Indexhez több mint árulkodóak. Fekete-Győr azt írja: „Nekem politikusként az index.hu tükröt tartott. (…) Kíváncsian néztem bele nap mint nap, hogy lássam, megismerjem, és megértsem azt a helyzetet, amiben az ország, a világ, és az emberek vannak. Azért akartam megérteni, hogy tudjam, min kell, és min nem kell változtatnunk.” Magyarul: a Momentum elnökének az Index mutatta meg, hogyan és milyen érdekek mentén kell politizálni. Ebből a néhány mondatból tökéletesen kitűnik, hogy a magyar baloldal semmit sem változott az elmúlt évtizedekben. Őket továbbra is a belvárosi, liberális értelmiség irányítja, a liberális megmondóemberek azok, akik ráerőltetik a magyarországi baloldali pártokra az akaratukat, és királycsinálók akarnak lenni – leginkább kívülről. Ez jellemezte az MSZP-t a kormányzása alatt, amikor hagyta, hogy az SZDSZ-es kisebbség a fejére nőjön. És ez jellemzi őket most is, amikor közösen siratják azt az újságot, amelyik ha kellett, a 2018-as kampányban – Simicska Lajos irányítása alatt – Vona Gábort istenítette minden nap, ha pedig kellett, akkor az önkormányzati kampányban már Karácsony Gergelyt.

Vicces, hogy Fekete-Győr, aki búcsúztatójában bevallja, hogy neki az Index volt a magyar újságírásban A minden, két mondattal később „lecsicskáz” nagyjából mindenkit, aki ebben az országban „nemindex”, majd azt is hozzáteszi: a magyarok tudása keleti színvonalú. Bravó. A vélemény szabad, de azért mindenki más csicska. Ez lehetett volna az Index mottója is az elmúlt években. És akkor itt vessünk is egy pillantást Fekete-Győr pártjára, hogy megértsük, miért a Momentum gyászolja ennyire vehemensen a cinizmus legsötétebb bugyrának „ellehetetlenítését”. Összeszedtük az öt legdurvább momós akciót, amelyre az indexesek is büszkék lehetnek.

1. A Momentumnak csak akkor fontos a sajtószabadság, ha az újságírók nem róluk írnak kellemetlen, tényfeltáró cikkeket.

Jól emlékszünk még arra, amikor a Jobbikhoz közeli kuruc.infó módszeréhez hasonlóan tört be a Momentum elnöke az Origo szerkesztőségébe, aki Kovács András arcába egy kamerát nyomva, az asztalra fenyegetően ráhajolva kérte számon az újságírót „bűnéért”. A bűn nem volt más, mint egy, a Momentum pénzügyeiről szóló cikk, amelyről később a párt egyik vezetője ismerte be, hogy igaz volt. Amikor azonban megkérdezték a Momentum sajtóosztályától, miért törtek be egy szerkesztőségbe, azt válaszolták: „Ez nem olyan volt, mintha egy újsághoz mentünk volna be, hanem mintha Németh Szilárd irodájába nyitottunk volna be.” Németh Szilárd irodájába berontani, az maga a nyugatias, civilizált, európai hozzáállás. Emellett halkan szeretnénk megjegyezni azt is, hogy a momósoknak azért van még mit tanulniuk a jobbikos haveroktól, akikkel együtt tüntetgettek a sajtószabadságért pénteken. A kuruc.infón ugyanis a mai napig kint vannak a politikusok, újságírók, közéletben aktív szereplők lakcímei, telefonszámai. A lehetőségek tárháza tehát végtelen. Mindez biztosan beleférne abba a nyugatias, civilizált világba, amelyet a momentumosok teremtenének, ha ők lennének a hatalom közelében.

2. A Momentumnak csak akkor fontos a demokrácia, ha az állampolgárok a momósoknak tetsző pártokra szavaznak.

A Momentum egyik politikusa, Kádár Barnabás a lengyel választások kapcsán közösségi oldalán fejtegette nemrég, miért is kellene szerinte kizárni a választásból az időseket. Egészen pontosan azt írta: „Bár óriási tabu övezi ilyenkor, bennem mindig felmerül az, hogy miért is van minden embernek ugyanúgy egy szavazata. (…) Ehelyett célravezetőek lehetnek olyan, idősebbek által indított kezdeményezések, mint:

- Ne menjen el szavazni, hanem hagyja inkább a fiatalokra a döntést, úgyis ők szenvedik meg majd a következményeit.

- Ha minden unokája másra szavaz, akkor lehet érdemes távol maradni az adott választástól inkább.”

Bár Kádár egy későbbi Facebook-posztban már magyarázkodott kijelentése miatt, és azzal mentegetőzött, hogy nem szeretné a nyugdíjasok szavazati jogát elvenni, mi azért értjük, merről fúj a passzátszél. Innen egészen úgy tűnik, hogy a momentumos suhanc, akik körülbelül öt évet dolgozott egész életében, óva inti azokat az időseket a szavazástól, akik egy életen keresztül Magyarországot építették a munkájukkal és szorgalmukkal. Azt az országot, amelyikben Kádár most élni kényszerül. Úgy tűnik, a momentumosoknak csak akkor fontos a szavazat, ha az az ő pártjukra érkezik.

3. A Momentum lenézi a keményen dolgozó magyar embereket.

Szintén Kádár volt az, aki egy évvel ezelőtt egy alapjövedelemről szóló posztjában arról írt: „Amikor a munkák nagy részét algoritmusok végzik, akkor hiába lesz még »szükség« magasan képzett munkaerőre és emberi gondoskodást igénylő munkahelyekre, az emberek egy jó része erre nem lesz mozgósítható. Nem lesz a taxisofőrből AI-kutató, se kórházi ápoló!” Érdekes, mintha a Momentum és a csatlós média – beleértve az Indexet is – a bevándorlók befogadása kapcsán még azon az állásponton lett volna, hogy a migránsok a jövő agysebészei, akik majd megoldást jelentenek mind a gazdasági, mind pedig a népesedési problémákra. Mindehhez pedig teljesen egyértelmű, hogy nincs szükség másra, mint befogadni, és szakmákra képezni a Magyarországra érkezőket. Tehát ha jól értjük, akkor a magyar taxisofőröket Kádár nem tartja erre alkalmasnak, de a bevándorlókat igen.

4. A Momentum lenézi a vidékieket.

A Momentumtól nem áll távol a vidéki emberek lenézése sem. Mécs János, Mécs Imre egykori SZDSZ-es képviselő fia, a Momentum korábbi elnökségi tagja saját bevallása szerint a népi-urbánus vitát akarta racionalizálni, amikor a következőket írta: „istenkém, hogy rühellem a vidékieket, pedig nem kellene szegényeket, mert liberális vagyok meg minden, szóval melegek, cigányok, hajléktalanok, meg egyébként mindenki okés, na de a vidékieket nem tudom megszokni.” A cikk megjelenése után természetesen Mécs is komoly magyarázkodásba kezdett, és körbeturnézta a baloldali sajtót azzal, hogy az ő mondanivalóját „üzemszerűen” kifacsarták, és a blogbejegyzés nem volt más, mint irónia. Az a fránya irónia. Mondhatnánk, hogy jóhiszeműek vagyunk, de ugye minden viccnek a fele igaz.

5. A Momentum a határon túli magyar pártokkal szemben inkább a külföldieknek kampányol.

Nem volt könnyű feladat az ötödik pont kiválasztása, hiszen a NOlimpia-aláírásgyűjtéstől kezdve, Hajnal Miklós Echo TV-s kirohanásán át, a Cseh-Donáth páros Magyarország elleni támadássorozatáig számtalan akciót említhetnénk még. Ezek közül mégis kiemelkedő volt az az alakítás, amelyet Fekete-Győr András nyújtott Kolozsváron, amikor a romániai államelnök-választás során román jelöltnek kampányolt a magyar jelölttel szemben. Fekete-Győr Kolozsváron nemcsak románul köszöntötte a kongresszus résztvevőit, hanem beszédének zárásaként románul biztatta a román elnökjelöltet. Később kiderült, a Momentum elnöke nem tudta, hogy az általa támogatott román liberális pártnak papíron sem létezik kisebbségvédelmi programja, majd amikor szembesítették ezzel, akkor úgy válaszolt: „a kisebbségi program, az nem feltétlenül kell, hogy leírva legyen.” Ez a kampány a tipikus példája volt annak, amikor a nemtörődömség párosul a tudatlansággal, hogy a többit ne is említsük.

Mindent összevetve, nem kell aggódnunk sem a sajtószabadság, sem az Index volt munkatársai miatt. Ahogy a sajtószabadság is százszor megszűnt már 2010 óta, úgy az indexesek is megtalálják majd – vagy már meg is találták – a maguk szerepét a cinizmus hazai útvesztőjében. Felmerül a kérdés: vajon mikor tűnnek majd fel volt indexes újságírók a Momentum által vezetett önkormányzatokban? Van egy olyan sejtésünk, hogy hamarosan.