Úgy tűnik ugyanis, hogy az amerikaiak bevágták az ajtót a korábbi külügyi apparátus azon terve előtt, hogy 200 millió forinttal támogassák az „objektív (értsd: ellenzéki) médiát” az elmaradott magyar vidéken. Talán még az internetet is bevezették volna ebből a pénzből Budapest közigazgatási határain kívül (és itt szeretnénk jelezni liberális barátainknak, hogy ez a határ nem a Boráros térnél található). Ahol meg mégsem tudták volna bevezetni, ott kinyomtatta volna a volt főpolgármester.

A franc se értette évekig, hogy mit is takarnak a „független, objektív” jelzők, de e gyászos epizódnak hála most már mi sem halunk meg hülyén: külföldi érdekek és pénz által támogatott dolgokról van szó. Persze, a jelzőknek minősítő előfeltétele is van. Haladó, demokratikus helyről kell érkeznie a támogatásnak. Ellenkező esetben, ha például az orosz elnök lefizet két trollt, hogy kommenteljen csúnyaságokat Hillary Clinton bukott elnökjelölt Facebook-oldalára, az a legdurvább autoriter beavatkozás más országok belügyeibe.

A függetlenobjektív honi média State Department általi támogatása a demokrácia, a jogállamiság, a csodálatosság képviselete lett volna. És ha demokratikus, jogállami, csodálatos szövetségekről van szó, akkor a magyar kormány bemószerolása lazacos szendvicsezés közben a nagykövetségen sem minősül hazaárulásnak. Utóbbi kategória csak akkor alkalmazható, ha a magyar miniszterelnök találkozik az orosz elnökkel, vagy kiadnak valakit Azerbajdzsánnak (bár ez utóbbi esetben ugye problémát jelent, hogy Azerbajdzsán az USA szövetségese, Örményország meg épp az oroszokkal van bratyizásban, de a konzisztencia nem liberális erény).

Már csak az a kérdés, hogy ha az újságírók önképük szerint egyenesen a magyar nép megbízásából kísérgetik Kövér Lászlót minden alkalommal a klotyóig, akkor mi szükség van a haladó amerikai külügy támogatására? Hiszen, ha a néptől kapja felhatalmazását a negyedik hatalmi ág, akkor nyilván megkap minden támogatást is belföldről, nem?

A mostani bánat arra utal, hogy a Homo sapiens sapiensen belül mégiscsak vannak különböző embertípusok, és a liberálisok jelentős többsége a „lelkesedő-gyarmati” kategóriába tartozik (ha lenne Brehm-féle emberhatározó, ez szerepelne benne biztosan). Õk nem kifogásolnák a gyarmati állapotot, egyenesen igénylik és imádják azt. A demokrácia, a haladás, a megváltás mindig kívülről érkezik, és ha kívülről nem érkezik semmi, megfullad a demokráciaprojekt is.

Kilencmillió fasisztával ugyanis rendkívül nehéz liberális demokráciát építeni.

Mit tehetnek most, amikor a szabad világ bástyája is fasizálódik? Maradt nekik az EU Borisz Jelcinje, meg a most épp a magának jóemberkedő karaktert építő spekuláns.

Nem lehet most könnyű. A szolidaritás jeleként morzsoljunk el mi is egy könnycseppet és tegyünk be valami szomorú zenét Tzatziki asszony és Goodfriend emlékére.