Vasárnap van, és a quimbys Kiss Tibi még szabadlábon van. 

A Fidesz-diktatúra, az emberalatti zsarnokság üzemeltetői a jelek szerint nem látták Veiszer Alinda műsorát. Amelyben a szende műsorvezető megengedte Kiss Tibinek, a quimbys kemény csávónak, hogy emlékezetből elmondja új „versét”. Mi tagadás, pompásan sikerült. Tibi úgy látja, Magyarország mocsár, az ország szét van b…va, valakik (nem pontosan világos, miért) hasba rúgják az ápolókat, és hogy akik nem úgy gondolkodnak, mint Tibi, még Sátánnak is túl g…k. Megneveztetett továbbá a másfél millió káposztafejű fideszes (rossz hírem, hogy majdnem kétszer ennyien vannak, Tibi), valamint vezérük, a Varangykirály, akiről azt sejtem, hogy Orbán Viktor lehet. Erre kizárásos alapon jutottam, mert Tibi soha nem ír trágár „verset” a rendezvényszervezőkről, kiadókról, szponzorokról, baloldali politikusokról, velük nem ilyen kritikus, poémába csak azokat foglalja, akik nem fizetik költséges szenvedélyeit. 

Az Indexnek a szerző elmondta, hogy nem ám csak úgy, délutáni demokratikus szundikálás után írta meg „versét”, hanem egy minden bizonnyal hasonló tónusú színpadi előadáshoz készült. A darab szerint egy nagyon mérges csuklyás ember mondja el, „aki lehet néger, zsidó, meleg, vagy mocskos libsi". Nekem nagyon tetszik ez a fordulat, de azt mondom, emeljük a tétet! Nem lehetne egyetlen karakterbe összesűríteni mindezeket? Itt van például a legutóbbi Oscar-gála: az egyik díjnyertes film alkotói a néger és izé, meleg karaktert egyszerre komponálták bele az egyik figurába, és tessék, milyen szép eredménnyel. Tibinek pusztán zsidóval és a mocskos libsivel kell bővíteni, és máris garantált a siker. Aztán jöhetnek sorra a többiek. Hiszen – gondolom – eddig merő véletlenségből maradtak ki olyan karakterek Tibi munkásságából, mint a székely, a katonatiszt, a katolikus pap, a dinnyecsősz. 

Már most ami Tibi szűkebb mondanivalóját illeti, gondolom, arról nem kezdünk vitát, hogy a g..i szó közéleti értelemben már foglalt. Az a vidám, kedves fickó lopta el a show-t Tibitől, akinek a tévéjében most újra felhangzott a demokratikus csilingelésű kifejezés, de hiába, ez már utánlövés, vagy inkább úgy mondom, hogy Tibi is értse: aranylövés.

Hogy a közönséges bunkóságból a liberális metanyelvben hogyan lesz bátorság, nem a mi tisztünk megfejteni. Õk ilyenek, ők szeretik a g…zést. Mi annyira nem, és pironkodva arra gondolunk, hogy Kiss Tibi visszatért oda, ahonnan indult, a dunaújvárosi panelház biciklitárolójába, ahol anyagozás után bátran böföghet az ember, még hozzá is tesz valamit a közöshöz. 

Egy valamire még tisztelettel felhívom a figyelmet. Magyarország már túl van ezen. Nem mondom, hogy mindenki, de a többség határozottan. Tibi még a kerítésen innen van. Majd átmászik ő is. Hajrá!