Emlékszem, jó évtizede, amikor kezdett egyre nyilvánvalóbbá válni, hogy a politikailag korrektség, a haladó liberális világ gondolatrendőrsége ugyanúgy felállította a három T világát (Tűrt, Tiltott, Támogatott), mint egykor a létező szocializmus, még azt vallottam, hogy milyen szerencséjük van a reál világában mozgó embereknek, mert a tudomány, az tudomány, azok tények, és a biológia vagy a fizika tételeit nem lehet kétségbe vonni.

Bezzeg a művészet!

Szegény művészet azonnal áldozatául esett a píszínek, és szavakat nem lehet kimondani, filmeket kell átírni, kiállításokat kell másként megtartani, múzeumok feliratait kell megváltoztatni, regényeket kell cenzúrázni – olykor időben visszamenőlegesen is – és a többi és a többi.

Nem tudom, hogy lehettem olyan naiv, hogy azt higgyem, a tudomány majd megússza.

Hogy is úszhatná meg? A tudomány szellemi termék. A politikailag korrektség meg tönkreteszi az agyat!

„Túlreprezentáltak a hím állatok a világ nagy természettudományi gyűjteményeiben, ami részben a szexista előítéletekkel magyarázható, véli egy kutatás, amelyet szerdán publikáltak egy rangos brit tudományos folyóiratban, a Proceedings of the Royal Society B-ben. Igaz, hogy sok esetben a hímek tollazata színesebb, az emlősök szarva, agancsa látványosabb, de a fő ok a kutatók szerint mégis az, hogy a múzeumokat vezető fehér férfiak elfogultak a hím élőlényekkel kapcsolatban.”

(Kutatás: Szexizmus, hogy a természettudományi múzeumokban túl sok a hím emlős és madár. Mandiner, 2019. okt. 24.)

Nem ez nem vicc.

„Natalie Cooper, a Londoni Természettudományi Múzeum kutatója, a tanulmány vezető szerzője szerint arra voltak kíváncsiak, hogy tükröződik-e a gyűjtemények nemi összetételében az, hogy a múzeumok vezető tisztségeiben túlreprezentáltak a fehér férfiak.”

Haladóék azt állítják, hogy az Egyház hátráltatta a tudomány fejlődését hosszú évszázadokon át. Nos, ez egyrészt nem igaz, lévén történelmi tény, hogy a középkorban az egyetemeket az egyház alapította, és működtette – Gallileit sem tanai, hanem egyházellenes kirohanásai miatt állították bíróság elé –, másrészt nincs az az elvakult, bigott vidéki plébános, akinek a tevékenysége ennyire káros lenne a nagybetűs tudományra.

Jelenleg a biológia tényeit egyszerűen nem lehet kimondani és tudomásul venni.

Sem az emberfajták különbözőségét, sem a nemek különbözőségét. Tilos mérni agytérfogatot, pszichikai különbségeket, tilos vizsgálni populációk viselkedését, tilos bármit, ami a nagybetűs egyenlőség elvét megkérdőjelezi.

Márpedig a világban egyenlőség nem létezik! Akkor is, ha valakit eltiltunk a publikálástól, mert vizsgálja, vagy az Antifa felrobbantja az autóját. Így viszont a tudomány képtelen fejlődni. Szájkosárral nem lehet szavalni, és gúzsba kötve sem nyerhetünk futóversenyt.

És ez sokkal tragikusabb, mint az állítólagos középkori sötétség.

Amilyen ütemben fejlődik a tudomány, egy pár évtizedes megrekedés a középkori szintet alapul véve több száz évet jelent. Egy gyorsabb világban kevesebb év soknak számít.

És hogy mi ennek az oka?

A betegség a fejben. A haladó gondolkodás. Amit gyógyítani sem lehet, mert egyrészt a tudományt blokkolják, másrészt az elmebeli deformitásokat ma már másságként tálalják, hisz tudjuk, a skizofrénia is csak egy másság, amit tolerálni kell.

A haladó legfőbb jellemvonása, hogy folyton az elnyomás ellen küzd.

Ha már nincs, akkor keres magának valami „elnyomatást”, ami ellen tiltakozhat.

Ha a tegnapi hisztijét megoldotta a társadalom, és hivatalossá vált az, amit követelt, nem dől elégedetten hátra, hanem görcsösen körülnéz maga körül, hogy hol találhatna valamit, ami ellen tiltakozhatna. Aminek a nevében felléphetne, aminek a jogait követelhetné, ezáltal begyűjtse a napi adagját a „hős vagyok, mert tiltakozom az elnyomás ellen” mámorból.

S hogy nekünk, normalitáspártiaknak mi a dolgunk?

A túlélésben – és a korszak mielőbbi bukásában való – bizakodáson kívül a legfontosabb. A reál és humán ellentétnek véget kell vetnünk. Ahogy a férfi és nő ellentétnek, úgy ennek is. Ahogy a nők a férfiak szövetségesei, és a férfiak a nőké, úgy a humánnak a reál, és fordítva.

A tudomány velünk van, a tudomány a píszí ellensége, mert a tudomány a valóságról szól.