A családvédelmi akcióterv kihirdetése óta az ellenzék sértődött kisiskolás módjára vekeng, és próbálja bizonygatni, hogy miért is olyan rossz ez mindenkinek. Nyavalyognak, hogy a kihirdetés óta milyen változásokon ment át és különben is, a kormány mémekhez használt stockfotóval hirdeti a kedvezményeket. Sokféleképpen meg lehet ítélni a családtámogatási terveket, de egyvalamit nem lehet elvitatni:

Az világos, hogy az ellenzék egy saját maga által gyártott Orbán-fóbiában „szenved” (sokszor inkább úgy tűnik, mentális zavarukat kifejezetten élvezik), de van az a helyzet, amikor el lehetne felejteniük a gyűlöletüket. Ez a helyzet most van, amikor személyes életekről van szó. A kormány pedig éppen azon van, hogy megbecsülje ezeket az életeket és azt, hogy valakiből édesanya lehessen. Aki támadja a családot, illetve azt, hogy több gyerek születhessen, az tulajdonképpen mit is szeretne valójában?

Vannak, akik szerint kevés az, amit a kormány ad. Õk igazából egyetértenek a családvédelmi akciótervvel, csak telhetetlenek.

Aztán vannak az őrültek, akik a családtámogatás miatt a harmincas évek Németországát vizionálják itthonra. Õk azok, akik annyira utálják Orbánt, hogy nem veszik észre, az akcióterv egyébként nekik is segítség, ha családot szeretnének.

És ott vannak azok az őrültek, akik viszont veszélyesek is: szerintük a nép csak egy szociokulturális fikció, nincs értelme a családtámogatásnak, és különben sem kell több gyerek a Földre, pláne nem magyar. Õk nemcsak gyűlölik Orbánt, de nem jelent számukra semmit a magyarság. Õk a pusztítók, a rombolók, ha rajtuk múlna, kihalna az egész magyar nemzet, a kultúra, mert lábbal tipornak mindent, ami magyar, és sóval hintenék be azt, ami megmarad belőle.

Ezeknek szól az üzenet.

Miközben azok, amik a ti szátokat elhagyják, csupán a gyűlölet szavai.