Hogy minek köszönheti a sikerét az HBO új, csernobili katasztrófát bemutató minisorozata, azt elég könnyű megfejteni: a katasztrófaturizmus mindig is hálás műfaj volt, Csernobil pedig elég közel van térben és időben is ahhoz, hogy újra és újra az emberek figyelmének középpontjába kerüljön. A sorozat hatására egyre több turista tervez utat Pripjaty kihalt vidékére, pedig katasztrófát láthat bárki akkor is, ha csak otthon körülnéz.

A kutatók egymástól függetlenül figyelmeztettek, de a politikai és gazdasági érdekek miatt vagy elhallgattatták, vagy elbagatellizálták őket. Ismerős?

Évtizedek óta figyelmeztetnek a kutatók a végzetes mértékű szén-dioxid-kibocsátás miatt, illetve hogy az egyébként természetes jelenségnek számító klímaváltozás oly mértékben felgyorsult, hogy esélyünk sem lesz az alkalmazkodásra. A katasztrófa már garantált, és az itt játszódik a szemünk előtt. Csak épp lassabban, mint egy atomrobbanás, a következmények lassan kúsznak be az életünkbe, nem kíséri nagy villanás és füstfelhő, a pusztulás elnyújtott, a vége viszont rosszabb is lehet, mint egy reaktorrobbanásnak.

Aki még mindig szkeptikus, az csak nézzen ki az ablakon vagy nézze meg mennyibe kerül a málna a piacon: nincs mit tagadni, ez a valóság.

Akiknek viszont hatalmukban állna a gyakorlati síkra vinni a megoldást, maximum az érdek szintjén foglalkoznak az üggyel. A legaljasabban az európai zöldek művelik ezt a műfajt. Ők ugyanis zászlójukra tűzték a környezetvédelem ügyét, de ne legyenek illúzióink: a pénz és a hatalom előbbre való számukra, mint az ügy iránti elköteleződés – főleg, ha ez utóbbi csak látszat, puszta imázskérdés.

Amikor viszont döntési helyzetbe kerülnek, lefekszenek bármilyen cégnek, vagy hátralépnek más javára, magukra pedig az áldozatszerep jelmezét húzzák.

A Csernobil-modellt leginkább ők képviselik, de a felelősséget már nem kell vállalniuk. Ugyanis egyelőre működik az önfelmentő módszerük: ujjal mutogatnak a jobboldali konzervatívokra mint bűnbakokra. Pedig a klímaváltozásnak nincs se oldala, se pártja, a keresztényi felfogás szerint pedig soha nem volt kérdés, hogy meg kell óvnunk a környezetet, amelyben élhetünk.

Politikai ügyet csináltak a klímaváltozásból, mandátumszerzésre használták fel azt, amivel csak az idő telt.

A „Ha nem teszünk gyors és határozott lépéseket” kezdetű mondatok igazából csak klisék, amiket a balliberális oldal sajátított ki magának, azt a látszatot keltve ezzel, hogy a megoldás náluk van, csak szavazzanak rájuk és akkor minden rendben lesz.

Pedig a helyzet az, hogy attól semmi sem lesz rendben, hogy több rasztahajú, asztalt csapkodós, „igazán zöld” képviselő ül bármelyik parlamentben.