Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
#egyetemimetoo

A szabadság tizenhárom órája

Horváth K. József

2022.04.03. 06:01

Szinte biztos, hogy akinek fontos saját és a nemzet jövője, az ma kissé hevesebb szívdobogással ébredt! Ma szavazni megyünk, országunk sorsáról döntünk.

 

Talán még soha nem találkozhattunk annyi választási információval korábban, mint ebben a kampányban. S ami igaz, igaz – meg is lett a következménye. Józan ember képtelen volt felfogni, hogy amire az ideiglenesen hazánkban állomásozók szuronyai mellett negyven éve várt, s végre Antall József vezetésével nemzeti kormány állhatott a nemzet élén, azt négy röpke év alatt újból maguk alá tudták gyűrni a kommunisták. Óriási politikai és intellektuális teljesítménnyel Orbán Viktor azonban 1998-ban revansot vett rajtuk, ám váratlanul beütött 2002, amikor a baloldal ismét a görbe utat választva, egy paraszthajszállal több szavazatot gyűjtött, visszaszerezve a hatalmat a nemzeti oldaltól.

 

Belegondolni is rossz, hogy éltük meg azokat a napokat 1994. és 2002. tavaszán, amikor visszajöttek a kommunisták. Napokig nem ment az alvás, hánykolódtunk az ágyban, s ha kiléptünk az utcára, akkor szinte szégyelltünk embertársaink szemébe nézni, hogy ez a csúfság megesett velünk. Hogy a kommunisták kétszer is visszavették azt a hatalmat, amitől a pártállam majd ötven éve alatt megundorodtunk. Mégpedig úgy, hogy például 1994-ben is több szavazatot kapott a jobboldal, csak miután titkosszolgálati eszközökkel leszalámiztak bennünket, aztán különböző pártokba kiszortírozták a nemzeti erőket, így önkéntelenül mi magunk dobtuk a szavazatainkat tömegesen a kukába.

 

2006-ban, a választás pillanatában csak sejtettük, ami Őszöddel világossá vált, hogy Gyurcsány csalással jutott hatalomra. Orbán Viktor jelszava: „Egy a tábor, egy a zászló!” 2010-ben hál’ Istennek pontot tett a liberális-bolsevista diktatúra végére. Tudjuk jól, hova vezette a magyarokat Gyurcsány, ahogy azt is, hogy a szakadék széléről hova emelte föl a határon túliakkal újraegyesített nemzetet Orbán Viktor. A különbséget talán még a kommunisták által megcibált, brilliáns előadóművész, néhai Cziffra György sem tudná oly pontosan elzongorázni, ahogy a valóságban megtörtént.

 

És most újra itt vagyunk a döntő napon, amikor ismét torkunkban dobog a szívünk. Azért imádkozunk az Úrhoz, hogy ezúttal is szabadítson meg bennünket a gonosztól, aki most talán még ördögibb, mint valaha volt. A legfejlettebb technikai vívmányokat kihasználva minden eddiginél nagyobb méretű csalássorozatba kezdett. SMS-seken, telefonhívásokon keresztül magyarok millióinak agyát próbálják az utolsó pillanatban átállítani, hogy ne szavazzanak Orbánra vagy egyszerűen maradjanak otthon. Ha pedig elmennek voksolni, akkor mindenképpen a háborúpárti Márki-Zayra, s a gyurcsányista politikát képviselő helyi jelöltekre adják a voksukat.

 

Kedves Olvasó!

Mi nem inoghatunk meg! Aki 12 éven keresztül támogatta a nemzet jövőjét garantáló orbánista politikát, annak van mihez támasztania a hátát.

 

Az bízhat abban, hogy a következő években sem fog a kormányfőben csalódni, erre ezernyi bizonyíték sorakozik előttünk. Míg a másik oldal mézes-mázos vigyora csak gödrök, csapdák, taposóaknák felé terel bennünket, amit nem is titkolnak. Még azt is ki merik mondani a magyar fiatalok nevében, amit ők soha ki nem ejtettek a szájukon, hogy a vér számukra fontosabb, mint az olaj. Azaz ők szívesebben mennek életüket áldozni a háborúba, mint hogy az ország nyugodtan éljen az importált energiahordozók fölhasználásával. Aki nem menne harcolni, az szerintük pocsék ember.

Nincs új a nap alatt.

 

Nekik a magyarok mindig is pocsék emberek voltak, mert maguktól, az ő politikai teljesítményük alapján soha nem adták, s most sem adnák meg nekik a többséget.

 

Vélhetően azért állítottak hadrendbe egy egész nemzetközi informatikai hálózatot, hogy csalni tudjanak. Épp úgy, ahogy részben ugyanilyen, illetve hasonló eszközökkel Amerikában hatalomra juttatták Bident. A valóságban Trump 79, Biden 68 millió szavazatot kapott, míg a „hivatalos” végeredmény 80–74 millió Biden javára.

 

Miközben a szavazás napján az embernek a torkában dobog a szíve, azért van oka örülni is. A vívmányok mellett Orbán 12 éve a lelkekben sem múlt el nyomtalanul.

 

A biztos magyar jövő iránti olthatatlana vágy, a szívből jövő magyar öntudat ugyanis milliókban erősödött föl az elmúlt időszakban. A közönség számtalan kedvence merte az utóbbi időben bátran fölvállalni a nyilvánosság előtt a regnáló kormány melletti rokonszenvét.

 

Elég csak Tóth Gabira, Muri Enikőre, Nagy Feróra, Pataki Attilára utalni.

 

Vagy itt van Kis Grófo, aki – mint mondta – családja régóta fideszes, de mára eljutott oda, hogy bátran föl is vállalja politikai érzéseit. Szintén a cigányság képviseltében Győzikét is említhetjük, aki az elmúlt hónapban olyan embereknél érte el, hogy szavazzon a Fideszre, akik korábban még soha nem vettek részt voksoláson.

A kampány jól mutatta, hogy sem vagyunk fegyvertelenek. A mi fegyverünk az összefogás. A legnemesebb harci eszköz, amit a tisztaszívű emberek egymásnak adhatnak. Az összefogás a becsület, a tisztesség eszköze. Megerősítéséhez adjon erőt Orbán Viktor biztatása és intelme: „Jól állnak a csillagok, de ez mind semmit sem ér, ha az utolsó nap rendelkezésünkre álló tizenhárom órát nem használjuk ki.”

 

Induljunk hát szavazni, ahova „mindnyájunknak el kell menni”, hogy maradéktalanul használjuk ki ezt a tizenhárom órát.

 

Az sem baj, ha a szavazókörökhöz közeledve ünnepi lélekkel eldúdoljuk magunkban a Kossuth-nótát.

 

EZEK IS ÉRDEKELHETNEK

OLVASTAD MÁR?

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
Vissza az oldal tetejére