Ryszard Legutko lengyel filozófus-politikus, az Európa Parlament (EP) volt képviselője szerint egy megfelelő politikai ismeretekkel rendelkező lengyel számára Donald Tusk kinevezése az Európai Tanács (ET) elnöki posztjára meglehetősen bosszantó volt. Tusk, kétségtelenül a legrosszabb lengyel miniszterelnök 1989 óta, kormányának a külügyekben, az oktatásban, az államháztartás egyensúlyban tartásában, a honvédelmi kérdésekben és gyakorlatilag az összes többi területén elért eredményei megdöbbentően rosszak voltak. Mindez a közvélemény-kutatások alacsony mutatóiban is jelentkezett.

Mi volt mégis az, ami az ő malmára hajtotta a vizet? Legutko szerint a legfontosabb ok az, hogy ő Angela Merkel egyik lieblingje. Nyilvánvalóan kedveli őt, de ennél többről is szó van. Tudja, hogy ő nem fog ellentmondani neki. A Der Spiegel e körben az írta, hogy Merkel támogatja Tuskot, mert „könnyű kezelni”.

Természetesen egyúttal a Tanács elnökének szerepét nem szabad túlbecsülni, figyelmeztetett a volt EP-képviselő. Sem Herman van Rompuy, sem Donald Tusk nem tudtak érdemi változást elérni. Ennek ellenére van valami nyomasztó abban, hogy az európai vezetők úgy döntöttek, hogy erre a pozícióra olyasvalakit választanak, aki nemzeti politikusként megbukott, és akinek regnálása mérgezte a saját országa közhangulatát, és megosztotta a társadalmat teljes mértékben.

A volt ET-elnök nemrégiben egy meglehetősen súlyos kijelentéssel hívta fel magára a figyelmet. Az Európai Néppárt (EPP) elnökeként a koronavírus elleni védekezésről szóló törvényt az 1933-ban a törvényhozási jogköröket Adolf Hitler hatáskörébe utaló felhatalmazási törvénnyel (Ermächtigungsgesetz) állította párhuzamba.

A meghökkentő párhuzam persze nemcsak neki jutott eszébe, egy bizonyos Tamás Gáspár Miklós nevű szélsőliberális-szélsőbalos filozófus is leleményesen rámutatott a képtelen analógiára. Az általa is felhatalmazási törvénynek titulált jogszabály vonatkozásában kijelentette, hogy „az 1933. március 24-ei Ermächtigungsgesetz a diktatúra kodifikálására utal egészen nyíltan”.

Az, hogy TGM (öt percenként) náci időket kiált, az nála szinte megszokottnak tekinthető, de Donald Tusktól egy ilyen történelmi felvetés márt csak azért is elfogadhatatlan, mivel ő jelenleg az Európai Néppártot is képviseli. Azt a valaha szebb időket látott politikai közösséget, amely (papíron) a konzervatív, keresztény (jobboldali?) pártokat tömöríti az Európai Parlamentben, és amely kapcsán egyre nagyobb kérdés, hogy Helmut Kohl vagy inkább Manfred Weber, Angela Merkel , illetve Donald Tusk pártja-e?

Kohl mindenesetre egyszer úgy fogalmazott, hogy az értékek nélküli politika maga is értéktelenné válik; ideológiai perspektíva nélkül elveszíti jelentőségét, a kapcsolatát a valósággal, és törvényszerűen irányt téveszt.