Nem lehet megúszni, hogy az ember ne foglalkozzon Karácsony Gergellyel. Persze, pontosan tudjuk, hogy semmilyen lényeges kérdésről nem dönthet egyedül. Nem nehéz elképzelni egy párbeszédet, amikor Karácsonnyal szemben ott ül mondjuk Gyurcsány Ferenc. Izzad közben Karácsony tenyere, enyhén dadog, olykor elvörösödik, néha zavartan nevet, és bármennyire végiggondolta, hogy majd hátradől a széken, a lábát keresztbe rakja – hogy a Coelho-szakértő tanácsadói útmutatását követve már a testtartásával is jelezze, hogy komoly ember –, de aztán mégiscsak a széke legelején gubbaszt. És nagyon sokat bólogat, és bármennyire készült erre is, nem ő mondja meg, hogy meddig tart a beszélgetés. Háromszor is tervezi közben, hogy majd ő pattan fel, jelezve, hogy ő van otthon, ő a főpolgármester, de aztán csak ott marad a szék szélén, és csak nem ő az, aki befejezi a beszélgetést.

De hát ennek ellenére mégiscsak Karácsony Gergelyt tolták előre, nem lehet megkerülnünk a személyét.

Mert például ő beszélt a Városházán. Ő mondta el a rémséges közhelyeket. És így mindegy is, hogy megírták-e neki, vagy saját magától gondolja, hogy hihetetlenül hatásos, ha kijelenti: senki nem veheti el Budapest fáit, és legfeljebb csak egyeztetnie kellett nagyívű szónoklatát az MSZP-vel és a Demokratikus Koalícióval. Mert ő beszél, ő deklarálja elég csekélyke erővel, hogy „senki sem veheti el Budapesttől a jövőjét”. Ez egyébként mit is jelent? Ki akarja elvenni? És hogy lehet elvenni? Végiggondolta Karácsony, hogy mit beszél? Tehát: miként lehet elvenni egy főváros jövőjét, ki akarja elvenni, és ő, Karácsony Gergely, ezt hogy akarja megakadályozni? Hogy lehet ennyi butaságot beszélni?

Karácsonynál nehéz megállapítani, hogy maga sem hiszi el, amit mond (másképpen: pontosan tudja, hogy tartalmatlan közhelyeket mond), vagy annyira nem látja magát kívülről, és elhiszi, csak minden politikusi képesség híján ezt képtelen hitelesen elmondani? A szuggesztivitás szikrája is hiányzik Karácsonyból, ezt valószínűleg az őt körülvevő, az őt irányító emberek tudják a legjobban. De hát ez legyen az ő problémájuk. Egy rossz színházban a főszerepet segédszínészi képességű színészek játsszák.

Ha már a jövő elvétele. Butaság, butaság, de ha jobban belegondolunk, azért kísérlet csak van erre. Nem, nem a gonosz magyar kormány, nem Trump vagy Putyin, de még csak nem is a Lokál szerkesztősége akarja elvenni a jövőt. Azt kell, hogy mondjam: éppen ellenkezőleg. Mintha egy dróton rángatott főpolgármester lenne az, aki eddig csak rombolásról beszélt volna. És megint csak nem enyhítő körülmény, hogy láthatóan nincs saját akarata, a balliberális régi világ emberei egyszerűen megmondják neki, mit csináljon. Azt meg felesleges elemezni (nem is tudjuk), hogy Karácsony túlteljesít, vagy éppen ellenkezőleg, csak a háromnegyedét mondja el, mint amit diktálnak neki, mert amikor a nyilvánosság előtt kell beszámolnia a rá kiszabott feladatokról, akkor zavarba jön.

Mindegy. Karácsony Gergely hangján halljuk, hogy nem akarja az új fővárosi vezetés az elmúlt évtizedek egyik legjobb városfejlesztési, kulturális ötletét, a Ligetet. Őt halljuk, hogy – lényegét tekintve – ne legyen Pesten az atlétikai vb. Őt halljuk, hogy – hoppá, már nem olyan fontos az oktatásegészségügy? – ne legyen szuperkórház. Tudjuk, hogy jobb lenne, mint a bécsi, de akkor se legyen. Ebből látszik, hogy milyen rossz politikus Karácsony, és hogy milyen gátlástalan emberek állnak mögötte. Ha legalább az eredeti mániájukhoz ragaszkodnának: nincs mondjuk kézilabda-stadion (a sportot utálják), de van múzeumnegyed és van kórház. Az legalább nem lenne ilyen átlátszó. Csak a rombolás. Előjöttek a múlt bukott emberei és ezek az emberek éppen az elmúlt kilenc évet tekintik múltnak, amit persze el akarnak törölni. A kirakatban a főpolgármesterrel. (Milyen nehéz megállni, hogy ne tegyük idézőjelbe Karácsony funkcióját.) És igen, csak a rombolás.

Karácsony Gergely (milyen komikus a régi pártja neve: Lehet Más a Politika…) politikai értelemben nincs, nem létezik. A valóság az MSZP meg Gyurcsany Ferenc. Meg mondjuk Draskovics Tibor, az egykori szocialista miniszter. Most a közlekedési vállalat elnöke lett. A valóság Katona Tamás, a botrányállamtitkár, az MSZP-s pártigazgató most a közlekedési vállalatot felügyeli. A valóság Bodnár Zoltán, most nem Medgyessy egykori autópálya-vezérigazgatója (a Kulcsár-brókerügyről ne is beszéljünk), hanem a vagyonkezelést felügyeli. Igen, ő, Bodnár Zoltán. De valóság Gy. Németh Erzsébet és Tüttő Kata (ennél jobban nehezen lehetne Karácsonyt megalázni, a DK-s és MSZP-s politikusnőket szidta a kikerült hangfelvételen, most meg főpolgármester-helyettesek lettek). A valóság Kolber István Gyurcsány-miniszter, a valóság az 1956-os forradalmat gyalázó Havas Szófia, a valóság az MSZP-szóvivő Gál J. Zoltán, ja és persze Magyar György ügyvéd, akinek alapos jellemzésétől most eltekintünk. Ők vannak, Karácsony Gergely nincs.

És hogy mennyire nincs, arról Karácsony Gergely maga gondoskodik. Ha legalább életének valamilyen minimális integritását meg tudná őrizni. Vagy ha nem képes erre, mert hát az egész egy nagy hazugság, akkor legalább arra ügyelne, hogy ne kerüljön nevetséges helyzetbe. Ne bukjon le.

Erre a biciklis-buszozós szerencsétlenkedésre gondolok. Mégis, ki várja el egy világváros polgármesterétől, hogy biciklivel járjon a városban? Ki várja el, hogyha a miniszterelnök fogadja a kormányülésen, akkor busszal menjen hozzá? Senki. De hát a balliberális világ a nagy menetelését most éppen úgy képzeli, hogy fákat ölelget. Mint minden ilyen ideológiai kísérlet, ez is el fog bukni, de egyelőre még bíznak benne azok, akik ebből szeretnének megélni. Így hát még ölelgetik a fákat. Karácsony a biciklijét meg a 16-os várbuszt ölelgeti. Hív is baráti fotósokat, hogy megörökítsék azt a történelmi pillanatot, amikor az egyébként nem szenvedélyes sportembernek, nem a magyar Hinault-nak tűnő Karácsony – saját, rémségesen kínos kifejezését kölcsönvéve – bringázik.

Csakhogy jön a baj. Létezik a Ripost, a Ripostnak meg vannak újságírói és fotósai, így – fájdalom – felmerül bennük, hogy vajon Karácsony nem lódít-e? Hogy ez a környezetfenntarthatótudatosvédelemgreta stb. vajon csak nem hazugság? Csak nem színjáték?

Bizony az! A baráti fotósoknak buszozik és „bringázik”, amikor meg nem hív oda reklámembereket, akkor – mint a fotókon láthatta mindenki – sofőr várja és beszáll az állami autóba. Hát persze hogy színjáték a 16-os busz!

A rossz színész, vagy éppen egy segédszínész hamissága azonnal kiderül. Egy mondatot beszél – lehet, hogy csak ennyi adatik meg neki – , de már hallja is a közönség, hogy hamis. Ha ráadásul még ügyetlen is, készületlen is, nem is gondolja végig, hogy mit csinál, hogy milyen szerepet játszik, akkor még inkább lebukik. Kegyetlen hely a színház, ahogy a politika világa is.

Nehéz a statiszták élete.