A 21. századi civilizációban nem lehet csak úgy, minden következmény nélkül pofán verni valakit, aki a halott szüleink emlékét gyalázza. 

Ugyanis jogállamban élünk. 

Vannak rendfenntartó erők, és vannak törvényeink, amiket be kell tartanunk. 

Még akkor is, ha időnként nagyon nehezünkre esik betartanunk ezeket a törvényeket. 

Mint például most is. 

Történt, hogy egy-két senki betért az R56 nevű kocsmába provokálni, majd a provokációjuk eredményét felrakták a nem kinyomtatott, hanem a virtuális térben lévő internetre. 

Erről született is egy cikk Vésey Laci tollából, mely cikk alatt megjelent a két senki is, és kommentek formájában folytatták a kötekedést. 

Rájuk most tényleg nem vesztegetnék sok szót, legyen elég annyi, hogy az egyik – a kisebbik, de szebbik – igazi haladó, liberális újságíróhoz méltó módon nekiállt vadul buzizni szerény személyemet. De ez tényleg nem fontos, ráadásul megszoktam már, hiszen a Magyarországon garázdálkodó liberális újságírók, ha épp nem a kisebbségek jogaiért aggódódnak, vagy nem a melegházasság engedélyezését ünneplik szivárványos profilképpel, esetleg épp nem arról írnak kétségbeesett hangvételű publicisztikákat, hogy Alföldi Róbertet 3 kommentelő lebuzizta, akkor az én nemi identitásomat kérdőjelezik meg. Pusztán azért, mert a másik oldalon állok. Politikai alapon buziznak. Ami kiválóan megmutatja, hogy mennyire tekinthetőek hitelesnek azokban az esetekben, amikor sírásra görbülő szájjal írogatnak a bezárkózó és gyűlölködő, homofób magyarokról. No meg azt is, hogy mekkora sötét bunkók. Műveletlen tahók ők, akik bár a “bunkó, vidéki suttyókat” hibáztatják a választási kudarcukért, mégis a mocskolódó trollok szintjére süllyedve buziznak egy táncost. Így röhögcsélnek:

 “hö-hö, érteeed.. balettos, hö-hö.. érted, hö-hö.. buuuuziiii. Szakadok gecc..”

A liberális értelmiség. 

Seregi, Dózsa Imre, Keveházi Gábor és Fülöp Viktor országában. 

Azonban ebben tényleg semmi újdonság sincs, úgyszólván nem bír semmiféle hírértékkel. 

Azonban kisvártatva a kommentelők között megjelent egy harmadik senki, bizonyos Zimon András televíziós szerkesztő, és olyan ámokfutást rendezett, hogy még most is ökölbe szorul a kezem, ha eszembe jut. 

Zimon nevéhez olyan műsorok fűződnek, mint a Hír TV-n futó Csörte és a Szabadfogás. 

Annál a Hír TV-nél dolgozik, amire az ottmaradtak előszeretettel hivatkoznak, mint az igazi polgári-konzervatív értékek Õrzőjére. Így, nagybetűvel. Áhítattal suttogva. 

Jött Zimon, és ezzel a cizellált gondolattal fordult felém. 

Mutatom:

“Apáti Bence te vagy az, akinek volt egy szerencsétlen lúzer faterja, aki nem volt képes a gyerekeit normális ruhába járatni, te meg emiatt rühelled ezt az egész világot, ami körülvesz! Végre projektálhatod a gyerekkorban átélt sérelmeid, nyomorod mindenkire, aki legalább nem volt akkora lúzer, hogy felneveljen pár gyereket! Mentális egészségben! Fasza!(..)"

Ehhez nehéz mit hozzáfűzni, Zimon. Legfeljebb annyit, hogy megboldogult édesapám József Attila és Táncsics Mihály-díjas író-költő volt. Te meg egy senki. 

Saját jogon is egy senki, de édesapámhoz képest viszont már egy utolsó senki vagy. 

Aki megérdemelné, hogy addig üssem, amíg össze nem hugyozza magát. 

De jogállamban élünk, és jelenleg minden erőmre szükségem van, hogy betartva a törvényeinket, ne vágjalak pofán. 

Az utóbbi napokban az elmúlt 37 évem legkeményebb harcát vívom. Saját magammal. 

Nagyon drukkolj, hogy győzzön a jobbik énem! 

A buzizó és a halott apám emléket gyalázó senkiket foglalkoztató sajtóorgánumoknak pedig további, eredményekben gazdag, jó munkát kívánok.