Gyurcsány ezúttal az „ukrán” állampolgárok csalárd szándékában turkál, akik „az ukránhoz képest hatalmas nyugdíjakat markolnak fel”. Ferenc 200 ezres nyugdíjakat emleget. Gyurcsány úgy tesz, mintha ezt az helyzetet a Fidesz állította volna elő azért, hogy ezek a nyugdíjasok választási időszakban „hálásak” legyenek nekik.

A dolog többszörösen döbbenetes. Nemcsak azért, mert a határon túl rekedt magyarok számára, akik a kettős állampolgárság lehetőségének megteremtéséig Ukrajnában például szükségszerűen ukránok voltak, egy 1963-as törvény erejű rendelet teszi lehetővé a magyar nyugdíjat abban az esetben, ha Magyarországon állandó lakóhellyel rendelkeznek. Ha ez a nyugdíj történetesen nagyobb, mint amit Ukrajnában el lehet érni, akkor a nagyobb nyugdíjat. Édes Istenem, mennyivel lesz rövidebb Magyarország attól, hogy eleget tesz kötelezettségének és honfitársairól gondoskodik?

A másik döbbenet az, hogy mivel Gyurcsány 2004 és 2009 között több, mint öt évig volt kormányfő, kezdeményezésére ezer és egy lehetősége lett volna megszüntetni ezt a nemzetközi egyezményen nyugvó jogszabályt, de nem tette. Akkor valamiért nem volt fontos megpróbálni kivenni a határ túlsó oldalán rekedt magyar nyugdíjasok zsebéből a magyar ellátást.

Persze egy öntelt Gyurcsány nyilván el sem tudta képzelni, hogy jön majd olyan idő, amikor nem ő és bolsilibsi háttere fogja fújni Magyarországon a passzát szelet. 2002-ben még Medgyessy Péter miniszterelnök tanácsadója volt, amikor főnöke a román miniszterelnökkel koccintott Románia nemzeti ünnepén a budapesti Kempinsky szállóban. Ez a nap, december 1-je jellemző módon Erdély románok általi bekebelezésének napja, Románia nemzeti ünnepe. Erre koccintottak. De nem állt Gyurcsány a magyarok oldalára két évvel később, 2004. december 5-én, a kettős állampolgárság érdekében lezajlott népszavazáskor sem. Gyurcsány kormányfőként érthetetlen módon a kettős állampolgárság megadása ellen kampányolt és 800 000 határon túli magyar áttelepülésének veszélyével riogatott.

Más esetben, amikor szintén nyilván választási érdekei úgy kívánták, mint például 2001-ben, akkor nem átallott – vállaltan saját ötlete felhasználásával – 23 millió román bevándorlásával riogatni. Ez nemcsak mérhetetlenül gyomorforgató az otthonukhoz azóta is ragaszkodó erdélyi magyarokkal szemben, hanem mélységes lenézése az itthoniaknak is. Románia teljes lakossága ugyanis nem éri el a húszmilliót...

Most ismét választás közeledik, így már menetrendszerűen érkeznek a Demokratikus Koalíció kirohanásai a határon túli magyarok, „ukránok”, „románok” ellen. Vadai Ágnes DK-s alelnök a közelmúltban így fogalmazott: „Jönnek! Felvenni a nyugdíjat, vásárolni, és a hírek szerint oltakozni is.” Arató Gergely pedig így kelt ki a határon túli magyarok ellen közösségi oldalán: „Mi nem tartjuk igazságosnak emberek kezébe adni a döntést a haza sorsáról, akik soha nem éltek itt, nem itt nevelnek gyereket, nem itt fizetnek adót, és semmilyen formában nem viselik a döntésük következményét.” És ide sorakozik Ferenc aktuális Facebook-bejegyzése is.

Gyurcsányék reszketnek a határon túli magyaroktól származó szavazatok miatt. Arató Gergely, a DK országgyűlési képviselője ki is mondta a minap, hogy pártja továbbra is elvenné a külhoni magyarok szavazati jogát.

Bicskanyitogató ez a kettős mérce. A Demokratikus Koalíció önmaga számára még azt is megengedi, hogy a választási siker érdekében koalíciót alkosson a Jobbikkal. Azzal a Jobbikkal, amelyikről maga Gyurcsány mondta, hogy „Itt van egy náci párt, és mi úgy teszünk, mintha ez beférne a magyar alkotmányosság keretei közé.” Máskor meg azt, hogy „Aki kiegyezik a jobboldallal, az utat nyit a náciknak, akik egyébként is itt masíroznak.” S ha már a hazánál tartunk, akkor ideillik Vadai Ágnes kijelentése is: „Nekünk nem kell a nácik szavazata. Nácikkal nincs közös haza.”

Akik tehát a DK politikai pecsenyesütését szolgálják, azoknak nem büdös a szavazatuk, akik ellenben magyarnak vallják magukat, szeretnek az anyaországhoz kötődni, az Orbán-kormány által megadott magyar állampolgárságukkal uniós állampolgárok is lettek egyben, azok ne szavazhassanak. Mert a statisztika szerint döntő többségükben a Fideszre szavaznak.

Persze akkor nyilván nem volna velük semmi baj, ha Gyurcsányékat támogatnák. Akkor lehetne magyar nyugdíj, jöhetnének vásárolni, oltakozni. De nem szavaznak oda. Furcsállja ezt valaki? Ha valaki többszörösen akkorákat rúg beléjük, mint Gyurcsány Ferenc, akkor mit szeressenek a magyar baloldalban, tessék mondani?

Azt még nem is mondtam – Németh Zsolttól, az Országgyűlés külügyi bizottsága elnökétől tudjuk –, hogy Gyurcsány pártja még 2018 márciusában is olyan kampányvideót készített, amelyben a kolozsvári magyarokat arctalan bűnözőkként ábrázolta.

Ez Gyurcsány elborzasztó arca. Sajnos csak egyik a sok közül. Szembe fordítja a magyarokat az ukrán és a magyar nyugdíj közti különbségek miatt s politikai irigységéből eredően meg akarja fosztani őket szavazati joguktól.

Különös, hogy olyan politikát sohasem próbált meg kialakítani, amely a határon túli magyarok érdekeit is szolgálja. De a politikai irigységből fakadó ellenségeskedésre mindig van erő a magát demokratának csúfoló pártvezetőben.

B. Büttner Rita, múlt századi magyar író mondta: „Az irigy lelkűből soha sem lehet valódi költő, mert az irigység oly közönségessé tesz mindenkit, hogy az képtelen ideálisan érezni s valamit fényesen látni.”

Kell még valamit mondanom, Ildikó?