A Facebook előtt ülök. Valami csoportban Pityipalkóék háborognak a Karikó Katalin „ügye” körül. Ja, igen. Mert gyártottak egy ügyet. Haladóék.

Mint tudjuk, Karikó Katalint édesapja 56-os szerepvállalása miatt megzsarolták és beszervezték. Beszervezője az a Salgó László volt, aki 2002-2004 között, a Medgyessy-Gyurcsány érában Országos Rendőrfőkapitány lett. Karikó Katalin soha senkiről semmit nem jelentett, s hogy békén hagyják, hagyják már a tudományos munkáját végezni, 1985-ben az USA-ba emigrált. Munkássága meghatározónak bizonyult a koronavírus járvány elleni harcban. Felfedezéséért Nobel-díjra is esélyes.

Az ország vezetői magas kitüntetésben részesítették – meglepő módon őt, és nem a facebook kommentelőket -, s most az ellenzék megpróbálja lejáratni. Ez az „ügy”.

Ülök a facebook előtt, és eszembe jut a Ványi. Ványi aput imádtuk, ő egy zseni. Bűne a magyar hanglemezgyártásnak, hogy a Modells egyetlen felvétele sem jelent meg, pedig ideális lett volna. Volt annyira punk, hogy hiteles legyen, de volt annyira zene és művészet, ami felvállalható. Aztán felröppent, hogy beszervezték. De nem jelentett. Ki tudja, igaz-e? S ki tudja, miféle sorsok lehetnek ilyenkor a háttérben?

Meg persze beugrott sok ember. És nem csak a nagyok közt, mint pl. Vikidál, aki Dalos fedőnévvel jelentett többek közt Nagy Feróról is, akit szintén megpróbálták beszervezni. Ferót például tizenhatan figyelték.

Vikidál sem írt jelentéseket, néha elrángatták találkozókra, ahol szóban kiszedtek belőle ezt-azt, amiből sok kára nem keletkezett senkinek.

Aki a korszakot és a hangulatot nem érti, nem ismeri, annak ajánlom meghallgatásra Cseh Tamás és Bereményi Géza nagyszerű művét a Frontátvonulás c. anyagot, amely 1979-ben keletkezett, de csak 1983-ban jelent meg lemezen – az is kész csoda. A Kádár kor összes sötétségét felvonultató műben megjelenik a cselekmény végkifejlete felé Sas elvtárs, dr. Sas Norbert. Gojzervarrott, fényesre suvickolt cipő, zakó, pöttyös nyakkendő, fehér ing, kőkemény gallér, és a jóllakottság, önteltség pöffeszkedő hatalmi jelvénye: a toka. Tokácska. „Azt akarják, hogy Karvaly elvtárs foglalkozzon az ügyükkel? Mert kezd már addig duzzadozni az akta odafele!”

Egy közeli ismerősöm – barátom – még a végét pont elkapta. Az első magyar punk-fanzine, szamizdat zenei lap kiadójaként – vádlottjaként – csücsült az őrszobán 1987-ben. A Mélyvágás névre hallgató lapocska ötven példányban jelent meg. Mondom, ötven. Ismerős munkahelyén fénymásolóval, Xerox géppel, a fene tudja már, de ilyen jellegű technikával. Az alap példány cellux, írógép, fotó, majd erről. Konkrét politika egy darab se. Koncertek, lemezek, egy szűk baráti kör ökörködései, mert mai szemmel ezt nem lehet sokkal többnek minősíteni. Misi ott ült az őrszobán, és Sas elvtárs – az ő Sas elvtársa – szó szerint idézett olyan beszélgetésből, ahol összesen hárman voltak jelen egy koncert mellékhelyiségében.

Az ötven példányt begyűjtötték, emberről emberre követve, hogy kinél lehet még.

Szóval ülök a Facebook előtt, és olvasom a csoportban a háborgást Karikó Katalin körül. Ülök, és nézem. A Facebookot. és a háborgókat. A pattogókat. A mocskolódó hősöket.

Ha a Facebookon hős akarsz lenni, előtte regisztrálni kell. S elfogadni a feltételeket. A felhasználói feltételeket. Elfogadni, hogy amit ők gondolnak a homofóbia, az LMBTQstb., a rasszizmus, idegengyűlölet, nyílt társadalom, és az összes hülyeséggel kapcsolatban. Ami ma kötelező. Ha hős akarsz lenni, előtte el kell fogadnod, hogy ezzel egyetértesz, és úgy gondolod, ahogy megmondják neked.

Előtte alá kell írni.

Aláírtuk. Mindannyian. De ettől még nem leszünk automatikusan a rendszer kiszolgálói. Pedig még az adatainkat is begyűjtötték, és azokat is kérik. És közölték, hogy azt csinálnak vele, amit akarnak. Elkérik a személyit, a lakcímkártyát, ha nem akarod, hogy Karvaly elvtárs is foglalkozzon az ügyeddel.

De Sas elvtárs ma is ott van. Ül a Facebook cenzor irodájában, és hergeli a népet a magyar sajtóban Karikó Katalin ellen.

Tán még a tokácska sem változott.