Örömteli hír, hogy szerda este összegyűlt az egymillió aláírás a Székely Nemzeti Tanács által indított, a nemzeti régiók védelméről szóló európai polgári kezdeményezés ügyében. Sajnos ez a tény azonban még nem jelenti automatikusan a petíció sikerét, ugyanis Magyarország, Románia és Szlovákia mellett szükség van további négy uniós tagállamra is, ahol sikerül megugrani a népességszámból kalkulált minimális aláírásszámot.

Elvileg csütörtök éjfélig nyitott a kezdeményezés, de a koronavírus-járvány és a petíció oldalának többszöri leállása (a portált üzemeltető Európai Bizottság elismerte, hogy a szerverek alultervezettsége volt a probléma, bár időközben olyan informatikai bizonyítékok is előkerültek, miszerint ez a portállal már korábban is többször előfordulhatott) miatt lehet bízni abban, hogy Brüsszel – akár hónapokkal is – kitolja a határidőt.

Bárhogy is alakul a külföldi szignók száma (és ezáltal a kezdeményezés sikere), mi, magyarok már győztesek vagyunk. Győztesek vagyunk, mert székely testvéreink érdekében sikerült legyőznünk a széthúzás és a pártoskodás nemzetgyilkos járványát.

A Demokratikus Koalíció kivételével (őszintén szólva Gyurcsányéktól nem is vártunk mást, már réges-régen kiírták magukat a magyar nemzetből) az összes parlamenti párt beállt a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezése mögé, az irdala.hu oldalon egymás mellett biztatott aláírásra Karácsony Gergely, Varga Judit, Keresztes László Lóránt, Kocsis Máté és Fekete-Győr András.

Félve merem leírni, hiszen Gyurcsányék tevékenysége mellett rengeteg olyan Facebook-komment is árnyalja a képet, amely kimeríti a határon túli magyarok elleni uszítás fogalmát; de mégis, mintha Trianon után száz évvel végre-valahára létrejött volna egy nemzeti minimum az elszakított területeken élő nemzettestvéreink ügyében.

Az pedig egyáltalán nem magyar sajátosság, hanem alapvető emberi tulajdonság, hogy mindig lesznek olyanok, akik a saját frusztrációjuk és az életük sikertelensége miatt a legnemesebb ügyek kapcsán is a lehető legemberalattibb módon nyilvánulnak meg. A közösségi média korában az ilyen pitiáner gyűlölködők „gondolatai” ráadásul egész sok emberhez jutnak el, így hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy nemcsak egy hangos kisebbséggel, hanem egy releváns csoporttal állunk szemben.

Pedig nem. A magyarok döntő többsége félre tudta tenni a politikai hovatartozását, és ha nem is írta alá a kezdeményezést (sokan arról sem tudnak, hogy egyáltalán létezik), felfogta, hogy „együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség”.

Bárhogyan is alakul a szükséges külföldi szignók száma, ezért már megérte.