Megint sikerült úgy megírniuk egy cikket, ami pont nem úgy történt.

Mielőtt belemennénk a részletekbe, tartsunk egy kis bevezetést a haladó pszichopátiába.

Amikor egy radikális iszlamista menetrendszerűen lemészárol néhány (vagy néhány száz, néhány ezer) embert, akkor a következő bekészített magyarázatokat rángatják elő a haladók: elszigetelt eset, az elkövető pszichésen sérült, nem szabad általánosítani. Ehhez képest amikor egy szabad szemmel jól látható elmeháborodott követ el tömegmészárlást a fehér felsőbbrendűség nevében, akkor a felelősség olyan hálóját vázolják föl, amihez képest a pillangóhatás elmélete lófütty esti fénnyel: ezekért az eseményekért ugyanis felelős a teljes nyugati jobboldal, élén Donald Trumppal, a bevándorlásellenes erőkkel és olyan megmondóemberekkel, mint Milo Yiannopoulos vagy Candence Owens. (És hogy hazai fogyasztásra is mondjunk valamit: Orbán gyűlöletpolitikája vezetett az új-zélandi mészárláshoz.)

Felesék Brenton Tarrantet, az új-zélandi merénylőt Donald Trump támogatójaként rajzolják meg. Ehhez képest hogyan vallott saját nézeteiről maga a merénylő?

Amikor megkérdezték, híve-e Donald Trumpnak, azt válaszolta: „Istenem, dehogy!“. A konzervatívokat megvetette, hiszen azok nem képesek a rassz szemüvegén keresztül szemlélni a dolgokat. A konzervatív gondolkodást „álcázott korporatizmusnak“ tekintette (gyönyörű terminológia). Amikor saját nézeteiről kellett számot adnia, azt mondta, mielőtt „ökofasisztává“ vált volna, először kommunista volt, majd anarchista, aztán libertárius. Amikor pedig arról kérdezték, melyik társadalmi-politikai berendezkedés áll legközelebb a szívéhez, a Kínai Népköztársaságot említette. Tényleg egy tankönyvi konzervatív iskolapéldája a figura.

És mi a Milo-szál háttere?

Milo egyszerűen kitett egy posztot, amiben kifejti, hogy nevetséges az a feltételezés, hogy Candence Owens lehetett a „szellemi inspiráció“ a merénylő számára. Ezután azt a megátalkodott megjegyzést teszi, hogy minden erőszakot elítél, és hogy az erőszak felbujtója a szélsőbaloldal, nem a jobboldal. (Ezek úgynevezett tények, amiket a haladó baloldal gyűlöl.) Az ausztrál Munkáspárt persze nem tétlenkedett, azonnal élére állt az online morálrendőrség zsarolásának, és kitiltotta Yiannopoulost Ausztráliából. Ez nagyjából normális üzemmód arrafelé.

És hogy mire utal az online morálrendőrség zsarolása, arra a legjobb példa épp Candence Owens szerepe. A 444 ugyanis sunyi módon azt írja, Yiannopoulos „védelmébe vett egy politikai aktivistát, akit az új-zélandi támadó fő ihletőjének nevezett“. Ez a politikai aktivista Candence Owens. A kedves olvasót arra szeretném kapacitálni, hogy keressen rá az illetőre, és – vérmérséklettől függően – hányja le, vagy röhögje szét a képernyőt, ha azon megjelenik a 444 honlapja.

Ugyanis a narratíva szerint Owens volt az „ihletője“ a merényletnek, maga a merénylő számol be erről. Az egy pillanatra sem jut eszébe senkinek, hogy a kedves merénylő esetleg szarkasztikus volt, ugyanis – aki lusta rákeresni, azzal közöljük a sokkoló információt – Candence Owens fekete. És bár annyira nem férfias, mint a hajdani elnök neje, de mégis fekete. Arra pedig egyetlen haladó nem kérdez rá, hogy mégis hogy a fenébe lehet egy amerikai fekete konzervatív egy olyan merénylő ihletője, aki a „faji megközelítés“ hiánya miatt gyűlöli a konzervatívokat, és aki egyértelműen a fehér felsőbbrendűség kedvéért ragad fegyvert?

Cadence Owens az ún. #Blexit egyik zászlóvivője, amely mozgalom arra kapacitálja az amerikai feketéket, hogy hagyják ott a Demokrata Pártot – végül is utóbbi párt az égvilágon soha semmit nem tett értük, hacsak a rabszolgaságot, a szegregációt és aztán a Margaret Sanger által alapított, feketékre célzott abortuszipart nem tekintjük „valaminek“. (Gyk.: Nem csak a Ku-Klux-Klan volt demokrata vállalkozás, Margaret Sanger, a Planned Parenthood megalapítója nem csinált titkot abból, hogy a fekete lakosságot kívánja, khm, „megrostálni“ az abortuszklinikákkal.) (Felkészül a #Jexodus-mozgalom, amelyik ugyanezt tanácsolja az amerikai zsidóknak, szintén erős érvekkel.)

Candence Owenst azért állítja most nemzetközi ítélőszék elé a haladó morálbíróság, mert arra a felvetésre, hogy ő ihlette a merénylőt, annyit mondott: LOL. Mi mást lehet erre mondani?

(Mellesleg érdemes megnézni, hogyan bánik ugyanez a haladó elit Marxszal: ő bizonyosan nem volt semmi rossznak az ihletője, szent ember.)

A haladó morálrendőrség tokától bokáig elmerült az abszurdban. Számukra egy alapvetően szélsőbaloldali náci merénylő legfőbb cinkostársai 1) egy meleg zsidó, akinek a bikája fekete, és 2) egy amerikai fekete konzervatív nő.

Valahol az egri éjszakában felsír egy fiatal Sneider Tamás, mert a fehér felsőbbrendűségi mozgalomnak soha az életben nem voltak még ennyire szar szószólói.

Ezzel az útravalóval érdemes olvasni a haladó médiát.

Reméljük, Candence Owenst a globális morálrendőrség elítéli rasszizmusért.