Az ember élete folyamatos korrekció, különösen a politikai sajtóban, hiszen az események gyorsan változnak, állandóan új helyzeteket kell elemezni. Három hete azt írtam, hogy az ellenzéki győzelemhez egyszerre három dolgot is teljesítenie kéne az ellenzéknek: „Egy: meg kellene bontani a Fidesz kétmilliós táborának egységét. Kettő: egy új, nem kompromittálódott vezetővel újra kellene szervezni a baloldali egyharmadot, hiszen a töredékes, szétvert baloldalról a jelenlegi választási rendszerben szavazatok tízezrei, százezrei morzsolódhatnak le. Három: mindenre kiterjedő ellenzéki együttműködést kellene hirdetni, amelynek Vona Gábor, Gyurcsány Ferenc, Botka László, Széll Bernadett és Fekete-Győr András egyaránt részese. Miután erre a forgatókönyvre finoman szólva is csekély az esély, egyelőre a Fidesz nyugodtan készülhet a tavaszi választásra. ”

Írtam ezt tehát három hete, és tartom is a véleményemet. Kivéve az utolsó mondatot. Mert pusztán három hét alatt is annyi minden történt, hogy az elemzést módosítani szükséges.

A Fidesz nem készülhet nyugodtan a tavaszi választásokra, sőt. Nem váratlanul, nem előzmények nélkül, de az ellenzék a három pont közül egyet – a legfontosabbat – kipipálni látszik. Nem bontották meg a jobboldali egységet, nem szervezték újra a baloldali centrumot, de együttműködési szándékuk nyilvánvaló.

Gondoljuk végig az elmúlt napok eseménytörténetét.

1. A Nyugdíjasok Országos Szövetsége meghívására Csillebércen egymás után lép fel Spät Judit (Együtt), Molnár Gyula (MSZP), Gyurcsány Ferenc (DK), Karácsony Gergely (Párbeszéd), Szél Bernadett (LMP), Bokros Lajos (MoMa, de maradjunk annyiban, hogy ő egyszerűen Bokros Lajos), Fekete-Győr András (Momentum) és Vona Gábor (Jobbik). Vona mosolyogva a jelen lévő Moldova Györgyöt idézi, úgy látszik a héten hanyagolta Julius Evolát, és új mestere kurvákról szóló könyvét forgatta. Mondani is felesleges, ilyen felállásban az ellenzékiek még egy hónapja sem mutatkoztak volna, nemhogy egy éve.

2. Schiffer András aláírja a Jobbik béruniós kezdeményezését. Előtte – egyedüli politikus meghívottként – elmegy a Jobbik nyári táborába. Mondani is felesleges, még fél éve sem tett volna ilyen gesztust a Jobbiknak, nemhogy egy éve. A táborban egyébként Schiffer hajszálpontosan azt mondja, amit magam is fenti első pontomban: ha nem sikerül lebontani a Fidesz 2,3 milliós szavazótáborát, akkor Orbán Viktorék nyernek 2018-ban: „Nyitott a pálya, hogy 2 millió alá csökkentsük a Fidesz táborát” – mondja Schiffer többes szám egyes személyben a jobbikos közönségnek.

3. Bemutatkozik a Közös Ország Mozgalom. Egy színpadon áll és beszédet mond Fodor Gábor (Liberálisok), Gyurcsány Ferenc (DK), Hadházy Ákos (LMP), Juhász Péter (Együtt), Karácsony Gergely (Párbeszéd), Molnár Gyula (MSZP), Orosz Anna (Momentum) és Bokros Lajos (MoMa). A Jobbik nem megy el, de üzeni, hogy majd beszáll a közös munkába. Mondani is felesleges, ilyen felállásban az ellenzékiek még egy hónapja sem mutatkoztak volna, nemhogy egy éve.

4. Kampánynyitó nagygyűlésén Gyurcsány Ferenc az együttműködés technikai részleteiről beszél. Nem botkázik, nem kaserolja magát, új helyzet van. Azt javasolja, hogy minden fideszessel szemben csak egyetlen demokratikus ellenzéki jelölt induljon a 106 választókörzetben. Ezzel párhuzamosan oda kell figyelni egymásra és egymás szavazóira, hogy a választók hajlandóak legyenek adott esetben nem a saját pártjuk politikusát támogatni a Fidesz ellenében. Mondani is felesleges, hogy ilyen részletességgel, ennyi konkrétummal Gyurcsány Ferenc még soha nem beszélt az ellenzéki együttműködésről.

Történt mindez szó szerint néhány nap alatt. És még fél esztendő van hátra a választásokig.

Mindehhez vegyünk hozzá még néhány körülményt. Például hogy a Jobbik sajtója (Barikád, Hír TV, Magyar Nemzet) és a baloldali sajtó hetek óta gondosan kerüli a másik szidalmazását. A baloldalon rendre kidomborítják Vona Gábor nagyszerűségét, Kálmán Olga pedig megsimogatja tekintetével műsora állandó kellékeit, a jobbikos és a baloldali politikusokat. A sajtóban teljes az ellenzéki egység, mindenki teszi a dolgát. Néhány hónap termékeny bizonytalanság után, hogy akkor most kit is kéne szidni, a belső mérce helyrebillent. A mutató Orbán Viktor felé mutat: őt kell legyőzni. Aki pedig Orbán Viktort le akarja győzni, az barát, de legalábbis szövetséges, akár színpadról, akár sajtóról van szó.

Ha bárki azt hinné, hogy különféle események önkényes összerendezéséről van szó, az alaposan téved. Vaknak kell ahhoz lenni, hogy ne vegyük észre a változást. Immáron megszületett az ellenzék közös stratégiája, és bár a Fidesz-táborral valamint a saját vezetőjük megválasztásával adósak, a jelek szerint egy fontos dologban előreléptek.

Látványos, demonstratív összefogás helyett alighanem megelégednek az egyeztetett jelöltállítással, hogy valamennyire megőrizzék az önállóság látszatát, de ha a győzelem ára a teljes összeborulás, akkor azt is megteszik. Majd elmagyarázzák a választóiknak, hogy a nagy cél Orbán Viktor leváltása, és bár semmiben sem értenek egyet, most mégis összehangolják lépéseiket, mert ők a demokratikus oldal, blabla, blabla.

Az ellenzéki összefogásnak nem Gyurcsány, Botka vagy Vona a kikovácsolója, ők csak engedelmes végrehajtók. Nem náluk van a kamra kulcsa, nem ők fizetik a révészt. Az ellenzéki összefogást a jelenlegi magyar kormánnyal szemben álló európai kormányok és brüsszeli bürokraták sürgetik leginkább, nekik életbevágó, hogy Orbán Viktor ne kezdje meg újabb ciklusát. És nem csak sürgetik, de pénzzel, szakértői segítséggel, nemzetközi kapcsolatokkal segítik is. Rajtuk kívül a bosszúra lihegő, kiszámíthatatlan, önjáró, éppen ezért vakmerő Simicska Lajos is főszereplő. Bármit megtenne a változásért, és máris plakáthellyel, médiamegjelenéssel segíti aktuális kedvencét, a pincsináci pártot, és gondosan terelgeti őket, egyenesen a nagy nyájba.

Az Agórát és ezzel együtt az állandósult utcai jelenlétet, a „polgári engedetlenségi mozgalmat” már ácsolgatják Gulyás Mártonék. A borítékolható őszi demonstrációk célja a fellazítás, a félelemkeltés, amúgy Majdan-módra. A nagy kérdés, hogy akik ezt a forgatókönyvet írták, számoltak-e azzal, hogy a jobboldal lényegesen erősebb az utcán: ha elindul a Békemenet, akkor bármilyen létszámú ellenzéki tömeg eltörpül mellette. Fontos kérdés az is, lesznek-e összecsapások, sikerül-e elkerülni a provokációkat, hogy tavaszra maradjon a döntés, szigorúan parlamentáris keretek között. Ahogyan én látom, az ellenzéki összefogás szereplői mindkét eshetőségre felkészültek, egyidejűleg utcai zavargásokra és a tavaszi választásokra is számítanak.  

A meccs ugyanis még el sem kezdődött. A Fidesz-kormány számára a mostani helyzet bonyolultabb, mint bármilyen eddigi erőpróba. Most ugyanis – kis túlzással – a fél világ az ellenfelet támogatja, és rendkívüli bölcsességre, önmérsékletre lesz szükség, hogy ne fajuljanak el a dolgok. Ha pedig az ország békében, nyugalomban fordul bele a tavaszi választásba, a fideszes jelölttel szemben minden jel szerint egyetlen ellenzéki jelölt áll majd.

A választáson minden jel szerint az dönthet majd, hogy az emberek felülnek-e az Orbán Viktor elleni karaktergyilkosságnak, a példátlan korrupcióról szóló mesének, vagy átlátják, hogy a nagy ellenzéki összefogás örve alatt kizárólag magukat felrepíteni óhajtó halott egzisztenciák sorakoznak fel. 

Addig azonban még le kell játszani egy-két meccset. Ha jobban tetszik, a szabad választás jogát is ki kell vívnunk.