A Nagy Októberi lompos  szoc. forr. mintájára itt van nekünk a Nagy Márciusi Metroszexuális Tanárforradalom. Sok köszönet ebben sincs.

Ez a jakobinus tempó, ez a forradalmárkodás a legvisszataszítóbb az egész "Tanítanék" mozgalomban. Nem "Tanítanék" ez, hanem Zsarolgatnék, kedvemre.

A főszereplők mindent megtestesítenek, ami utálatos volt 2010 előtt: a nyegle, félreértelmezett individualizmust, a pökhendi, eszdéeszes mindent-tudást, a megfellebbezhetetlen igazságosztást, a vagyok én, és úgy ugrálsz, ahogy én fütyülök tempót.

Egy év iskolaigazgatás után kikiáltják magukat a közoktatás felkent szakértőivé; hogy nincs bennük semmi szerénység, csak a nyegle dac, a forradalmi egó, a forgassunk fel mindent csak azért is dühe. Ahelyett, hogy a dolgok rendje szerint megtárgyalnánk egymással a konfliktusainkat.

Persze úgy sehol a világon nem lehetne tárgyalni, hogy jó előre diszkvalifikának szereplőket, s kijelentik, se Balognak, se Palkovicsnak nincs már helye a tárgyalóasztalnál, ellenben közoktatási szakértőt követelnek, aki a kormányzati oldalról ért a közoktatáshoz.

Mégis kik vagytok ti? És mit képzeltek magatokról?

Azt gondoljátok a kormányzatnál csak sült hülyék dolgoznak, akik még a ti szellemi szinteteket sem érik el? Sajnos ki kell ábrándítsunk benneteket: ész tekintetében sem álltok olyan jól.

Azt üzeni minden gyereknek, hogy Te Már Valaki Vagy, Te Egy Kis Individuum Vagy, Egy Kis Felnőtt, aki sokkal jobb életre érdemes, mint bárki más. Így a magyar közoktatás nyegle, hirtelen öntudatra ébredt kis nyomigépeket nevel, akik kiröhögik azokat a szavakat, hogy alázat, szerénység, kitartás, munka.

Minden Most Kell És Azonnal!

A forradalmi tanárhév ezért találkozik össze az útkereső kamaszok forradalmi hevületével. Pedig részben a mai közoktatás bűne is, hogy olyan gyerekeket nevel, akikbe bele van táplálva ez a modern egoizmus. Aztán ezek a gyerekek 30 éves korukig élnek a szüleik nyakán, elégedetlenek, boldogtalanok, csórók és elvágyódnak. Mert nem azt kapják, ami nekik jár.

Persze, hogy elvágyódnak: ez az ország nem azt nyújtja nekik, amire a tanárok nevelik a kis Pukli-epigonokat. Senki nem kíváncsi egy nyegle húszévesre, aki reggel 11-kor kóricál ki az ágyból, mert neki azt szabad. Természetes, hogy ebből elégedetlenség, meg kivándorlás lesz, mert szakadék van az elképzelt világ, és a realitás között.