A testem az államé provokatív címmel megjelent írás a közelmúltban arról ír, hogy abortuszt végző németországi klinikák száma a felére csökkent az elmúlt tíz évben, és az eljárást nem tanítják az orvosi tanulmányokban. „Amikor az élet védelméről beszélünk, akkor valóban biztonságossá kell tennünk az ilyen beavatkozásokat” – mondja Mithu Sanyal németországi újságíró, aki abortuszról folytatott vitában azzal érvel, hogy az állampolgároknak nagyobb személyes felelősséget kell vállalni.

Ilyen és hasonló hangók egyre erősödnek nem csupán a németeknél, de az egész EU-ban. Hírek szerint Brüsszel ismét „az abortusz, mint emberi jog” bevezetését próbálja meg elérni. A 2009 és 2014 közötti jogalkotási időszakban már kísérletet tettek erre Edite Estrela portugál képviselő vezetésével. Ezzel egyidejűleg működött az „1-von-uns” európai emberi jogi kezdeményezés az embrió védelme érdekében az EU-ban. A megtermékenyítésből eredő élethez való természetes joggal és a politikailag kimondott „abortuszhoz való emberi joggal” kapcsolatos ezen viták oka az EB alapvető döntése volt az „emberi embrió” fogalmának az egész Unióban alkalmazható meghatározásáról: megtermékenyítéstől kezdve az ember ember. Két évig tartó intenzív parlamenti és nyilvános vita, két kísérlet a bizottságban és a plenáris ülésen, azonban mindezek ellenére az „Estrela-jelentés” végül kudarcot vallott. Estrela asszony többé már nem volt jelölt a portugáliai EU-választásokon.

Öt éven át (2014-2019) viszonylagos nyugalom volt, amint azonban az új EU-parlament megalakult a 2019-es választások után ismét „saját kezdeményezésű jelentést kért a szexuális és reproduktív egészség és az ahhoz kapcsolódó jogok helyzetéről az EU-ban a nők egészségével kapcsolatban”. Az ügy előadója ezúttal horvát szociáldemokrata Predrag Fred Matic, akinek jelentéstervezete a nyilvánosság elé került. Ez valójában a korábbi Estrela-jelentés újbóli benyújtása. Mint ismeretes, az Európai Parlament 2013. december 10-én leszavazta Edite Estrela portugál képviselő javaslatát, amely emberi joggá kívánta nyilvánítani az abortuszt.

Az egyetlen lényeges változás a parlamenti eljárás „belső száma”, ami most „2020/2215 (INI)”. Nem kell csodálkozni a tartalommal kapcsolatos kongruencián, mert azok az abortusz-lobbisták, akik már a tollat tartották Ms. Estrelának is, szintén aktívak voltak Matic úr vonatkozásában. A saját kezdeményezésű jelentés címe ismét példa arra, hogyan lehet az EU kompetenciájának hiányát – nevezetesen a tagállamokban végzett abortuszt – az EU-hatáskörébe áthelyezni az „Eurokraták” kétértelmű retorikájával. Az „Egészségügy”, a „Nők jogai”, a „Nők egészsége” kifejezésekkel kapcsolatban természetesen senkinek nincs ellenvetése. De a lényeg egyáltalán nem ez! Az EU Parlamentnek egyszerű többséggel kell döntenie arról, hogy az abortusz emberi jog az EU-ban és az egész világon.

503 módosító indítványt nyújtottak be a mai napig. A szavazás megakadályozásához megújult, motivált és hatékony életvédelmi-jogi mozgalom szükséges Németországban és az Unió többi tagállamában. Különösen azért, mert a kereszténydemokraták nem látnak fényes jövőt maguk előtt. A CDU, a CSU és az ÖVP európai parlamenti képviselőit a tárgyalásokon az ír Francis Fitzgerald asszony képviseli. Fitzgerald asszony igazságügyi miniszter volt Dublinban és az írországi abortusz kiterjedt liberalizációjáról szóló népszavazás egyik meghatározó alakja. Világosan fogalmazva: a kereszténydemokraták közül a legerősebb abortuszpárti vezeti a tárgyalásokat. Miért engedi meg ezt a CDU, a CSU és az ÖVP?

Manfred Weber kereszténydemokratái (CSU) láthatóan már nem igazán ellenzik az abortusz Brüsszelben. Pilátushoz hasonlóan mossák kezeiket, és a fennálló „többségi helyzetet” okolják. Manfred Weber, Söder alelnöke a müncheni CSU pártelnökségében minél több újságcikket rendelhet meg annak érdekében, hogy gyermekkorát katolikus főadminisztrátorként fordítsa át a kék-fehérek választási kampányérveire. Brüsszelben a retorikai módosítások csak a kereszténydemokraták politikai ellenállását színlelik. Utat nyitnak a közös ügy felé a Zöldekkel és a Szociáldemokratákkal. Tehát nem sok haszna van annak, hogy a CDU és a CSU számszerűen még nagyobb befolyással bír az EPP-ben a Fidesz képviselői távozása után.

De az abortusz szószólói még mindig nem teljesen biztosak az ügyüket illetően. Éppen ezért az érintett Bizottság nyilvános meghallgatást szervezett március 25-én az „Életjogvédő szervezetek külföldi finanszírozása és befolyása az EU-ban” témában, az „Európai Unión belüli demokratikus folyamatokra gyakorolt külföldi hatások szakbizottságával” együttműködve. Végzetes premier, amely ismét megkérdőjelezi az EU Parlament becsületét. Egy hivatalos parlamenti esemény során az életjogvédő szervezeteket ellenfeleik nyilvánosan meggyalázták. Ez 1999 óta nem történt meg.

De megmutatja, hogy még az abortusz lobbistái sem számíthatnak szilárd többségre az EU Parlamentben. Mindkét bizottság elnöke szociáldemokrata. Ez kiterjeszti az abortuszaktivisták mozgásterét, különösen azért, mert a Keresztény Néppárt nem áll ellen. Az EU parlamenti Zöldek közül a svéd Alica Bah Kuhnke volt az, aki összekapcsolta az élet jogainak védelmét szolgáló szervezetek intézményi rágalmazását és az abortuszhoz való jog bevezetésének új kísérletét. A napirendben négy „európai szakértő” szerepelt, akik nemcsak ugyanabból a politikai táborból érkeztek, hanem kivétel nélkül amerikai alapítványok és amerikai vállalatok is finanszírozzák őket abortusz lobbi tevékenységük miatt: Caroline Hickson (IPPF Europe), Véronique Sehier (IPPF France), Neil Datta (az Európai Parlament abortusz- és népességtervezési munkacsoportjának főtitkára) és Claire Provost („OpenSociety”).

Ezeket a „szakértőket”, akik sajnálják az életjogi védelmi európai kezdeményezések külföldi finanszírozását, nagyrészt amerikai alapítványok és vállalatok finanszírozzák. Március 25-én az EU parlamentje szemtanúja volt egy régimódi baloldali-liberális politikai csatározásnak, amely valóban méltatlan az európai eszméhez, és alapvetően nem tesz mást, mint amivel az érintettek politikai versenytársaikat vádolják az EU Parlamentben, mégpedig azért, hogy politikai elképzeléseiket a lehető leghatékonyabban képviseljék, és beépítsék őket a felelős intézmények demokratikus döntéshozatali folyamataiba. Azt panaszolták, hogy azok a polgárok, akiknek fontos a születendő gyermekek életéhez való joga, beavatkoznak a társadalom demokratikus folyamataiba. Most azonban megbélyegzik a véleménynyilvánítás szabadságához való jogot, amikor ezt a jogot a születendő gyermek javára gyakorolják.