„Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!” Valahogy így hangzott egykoron a mondás, amit az összes felvilágosult és haladó szellemű szajkózott, ha passzolt valamihez, ha nem. (Mint az élni és élni hagyni, ami jól hangzik, csak megvalósíthatatlan, mert szembemegy az élet örök törvényeivel. Az élet örök törvénye ugyanis a terjeszkedés. Az élet kitölt minden teret, s ha tudja, kitúrja onnan a másikat. Ez csak az egyetemi safe space-ből nem látszik, Nemecsek Ernő a grundon ezt értette.)

Az emberek szeretnek mondogatni dolgokat. Hallanak valamit, és mivel sokan mondják, ők is rákapnak erre, s közben szentül meg vannak róla győződve, hogy ők egyéniségek, formabontók, forradalmiak, sőt, esetleg lázadók is, mert visszamondanak olyan dolgokat, amiket egy több millió példányszámos hetilap mond, és a plázában pólókon árusítják.

A konzervatív ember is mondogat dolgokat, amit nem ő talált ki, de azokra nem aggatja, hogy kívülállás, lázadás, eredetiség és a többi. A Biblia vagy a nagyszüleim bölcsessége nem forradalmi, és a józan paraszti ész se az. Talán ezért örök. És ha az ember a középkori krónikákból vagy a Hármaskönyvből idéz, nem hiszi magáról, hogy lázadó.

És azt sem hiszi, hogy a lázadás önmagában érték.

Vannak olyan helyzetek, amikor érték a lázadás, de azt a normális ember egy adott cél érdekében teszi. (Nemzeti függetlenség). De a haladónak nincsenek ilyen céljai, ő pusztán azért lázad, hogy elmondhassa: „Én lázadok”. (Aztán általában még csak nem is lázad, pusztán leckefelmondást produkál, és felbéget mások által kiötlött ideológiai és kereskedelmi marketingeket.)

Szóval az örök dolgokról kezdtem beszélni.

Örök dolog az emberi természet, amely soha nem változik. Ezért képtelenség mind az ultrajobboldali, mind a szélsőbaloldali utópia. Az aranykor, amelyben valamikor az ember más volt, és a kommunizmus, amelyben az ember valamikor majd más lesz. Örök, hogy az ember közösségre áhítozik. Már csak azért is, mert közösségben képes csak fennmaradni.

A nemzet a legtermészetesebb emberi dolog. Épp ezért lett céltáblája a normalitás rombolóinak.

A jobboldali ember nemzetben gondolkodik és nacionalista. És a nacionalizmus az egyetlen, mely megmentheti a bolygót.

Fogyassz hazai terméket! Nyaralj a saját hazádban. Több ismerősöm is van, aki bevásárolta a villamos rollert – ez korunk ökobolsevik járgánya, azonnal felismerni róla a libsit –, de évente kétszer nyaral Görögországban, és Erasmussal körbetanulta már a fél világot. (Hogy a villanyáram előállítása szintén karbonlábnyomos, azt most ne feszegessük.)

Ne grétás pólót vásárolj a plázában, hanem vegyél egy kitűzőt a Magyar Madártani Egyesülettől. A hazai szép, az idegen rossz. Fogyassz hazai ételt. Ne több ezer kilométerről hozasd a Himalája-sót, mert te természettudatos öko vagy, hanem megveszed 49 Ft-ért a sarki boltban. Támogasd a hazai vállalkozásokat. Támogasd a hazai kultúrát. Ja, hogy neked az amerikai meg japán zajzene a mániád, nem pedig Zoli bácsi cimbalomművészete? Okés, de akkor ne szónokolj környezettudatosságról meg karbonlábnyomról.

Amit a jobboldal száz év óta mond, csak meg kéne csinálni és alkalmazni a gyakorlatban. És ezeken hogy röhögött teli szájjal az összes libsi pár évtizede. A magyar paraszt, a magyar falu, a magyar étel, a magyar zene, a magyar ember, a röghöz kötöttség, a nem nyüzsgés, a nem változás maga volt a szánalmasság szinonimája. Most meg hirtelen féltik a bolygót, sőt, mi rontottuk el!

Fel kéne fogni, hogy most a liberális túlfogyasztás és pocsékolás levét isszuk, és ennek a kompenzálása ez a puritánkodás meg az elektromos roller.

Lassan majd lukas cipőben kell járni, mert klíma?