A legutóbbi amerikai elnökválasztás felettébb szokatlan versenyt hozott. A világ minden tájáról egységesen próbáltak beleavatkozni. Annak ellenére, hogy ma már csak a feltételezett orosz beavatkozásról beszélünk, szép számmal találkoztunk más kísérlettel – elsősorban Trump ellen és Clinton érdekében. Az egyik legszemérmetlenebb egy ENSZ-tisztségviselőtől jött. Egy olyan szervezet emberi jogi főbiztosa állt ki Clinton mellett, amelynek költségvetését jelentős részben az USA állja, és amelynek semmilyen felhatalmazása sincs demokratikus választásokba való beleszólásra. Ezt minimum szereptévesztésnek nevezhetjük a tisztviselő részéről, aki nem más mint Zeid Raad al-Husszein muszlim herceg, aki azóta is folyamatosan átlépi a pozíciójából adódó szerepét, a liberális média nemzetközi sztárjaként próbálja magát pozicionálni.

Magánvéleménye rendszeresen teret kap a világ vezető médiumaiban. Mindezt az ENSZ tekintélyével maga mögött teszi, ami mégiscsak ad némi súlyt szavainak, még annak ellenére is, hogy pozíciója egyáltalán nem jogosítja fel ilyenre. A médiát ez természetesen mit sem érdekli, örömmel épít balliberális ikont belőle, amire még inkább alkalmassá teszi, hogy muszlim vallású, ami köztudottan a liberalizmus legádázabb ellenfele. Ez növeli hitelességét és szavai súlyát. Õ pedig láthatólag élvezi médiasztár szerepét, örömmel nyilvánít véleményt a legkülönbözőbb ügyekről és emberekről, amit aztán a média az ENSZ hivatalos álláspontjaként próbál meg tálalni.

A csak kisebbségekből álló világ

A herceg nagyon hiperaktív, néhány napja annak a magánvéleményének adott hangot, hogy Orbán Viktor rasszista, aztán pedig a Fülöp-szigeteki elnököt nevezte mentálisan betegnek, akinek pszichológiai kezelésre lenne szüksége. Ez az eset egyébként tökéletesen mutatja a mechanizmust, ahogy hivatalos pozícióját keveri magánvéleményével. Dutertét azért kritizálta, mert az ENSZ által kért dokumentumokat nem adta át nekik, majd hozzáfűzte sarkos magánvéleményét az elnök mentális állapotára vonatkozóan. A nemzetközi média pedig örömmel repítette világgá, hogy valaki végre beolvasott az általuk gyűlölt Dutertének. Egyébként Zeid Raad al-Husszein világlátása meglehetősen közhelyes és egyszerű. Bármelyik marxista-liberális emberi jogi aktivista kiáltványából vagy beszédéből ki lehet venni azokat a kliséket, amiből karrierje épül. A legérdekesebb, a tájékozatlanoknak akár egyéninek látszó elem, hogy az ő világában csak kisebbségek vannak, csak nekik vannak jogaik, csak őket nyomják el. A kisebbségek soha nem lehetnek hibásak, mindig a többség az. A valóság összetettségével mit sem törődő világlátásán nincs mit csodálkozni.

A hercegek messze földön híresek valóságismeretükről. Amit tud a világról, azt az elé rakott jelentésekből és tankönyvekből tudja. Baloldali körökben mérföldkőnek számító másfél évvel ezelőtti beszédében, amelyben Trumptól próbálta megmenteni a világot és elítélni a neki nem tetsző politikusokat (köztük már akkor Orbánt is), a következőket mondta filozófiájáról: „Mindenhol védem és képviselem minden egyén jogait: a migránsok jogait, a menedékkérők jogait, az LMBT-közösségek jogait, a nők és gyermekek jogait mindenütt, a kisebbségek, az őslakosok, a hátrányos helyzetűek jogait, mindenkit, akit diszkriminálnak, hátrányosan megkülönböztetnek vagy megkínoznak.” Ezen a ponton szökik könny az arra érzékenyek szemébe. A herceg jól megtanulta a leckét, attól lesz értékes az életed, ha mindig találsz valakit, akik felszabadíthatsz. Megtanulta, mit kell mondani, hogy a Guardianbe kerüljön az ember és elkezdjék a baloldal hőseként ünnepelni. Beszédét sokkal inkább lehetne egy marxista-liberális Wikipedia-cikknek tekinteni, mint valódi mondanivalót tartalmazó, a világot előrevivő szövegnek.

Az emberben felmerül a kérdés, vajon hol lehet az ENSZ alapokmányában, hogy az baloldali marxista szervezet? Ahhoz ugyanis, hogy ENSZ-tisztviselő folyamatosan baloldali értékek mentén ítélkezzen a világ felett, véleményem szerint felhatalmazásra lenne szüksége. Enélkül kizárólag egy magánszemély mázas, nárcisztikus szövegeként kéne kezelni mondandóját, amelyet annyira kéne komolyan venni, mint egy idomított papagáj előadását a relativitáselméletről.

A baloldal ökle vagy lándzsahegye

Hercegünket simán lehetne a baloldal öklének vagy lándzsahegyének nevezni, aki missziószerűen kritizálja a konzervatív politikusokat. Fent említett beszédében ezt mondja a Trump- és Orbán-félékről: „Eltérő módon, de mindannyian arra vágynak, hogy olyan tiszta és csodálatos formában támasszák fel a múltat, amelyben a napsütötte mezőket a nemzetiségi vagy vallási alapon egységbe tömörült népek lakják, ami ebben a formában valószínűleg soha nem volt igaz” – fogalmazott al-Husszein. Ez a mondat is bejárta a világsajtót, mint a legnagyobb baloldali igazságok egyike, ami tökéletesen és röviden foglalja össze azt a romantikus szimplifikációt, ahogy a baloldal megpróbálja a konzervatív világszemléletet látni. Az a baloldal, amely Rousseau óta kergeti az ábrándot a múltban szerintük elveszett csodálatos és tiszta emberi önzetlenségről, anyagi egyenlőségről és konfliktusmentes közösségekről, a romlatlan emberről szóló nosztalgikus, romantikus vágyálmot.

Ezzel szemben a konzervatívok soha nem egy régmúlt világképből indulnak ki, hanem a jelen közösségének és értékeinek védelméből. Ma az a konzervatív, aki a bevándorlástól védelmezi a nyugati világot, nem Hitler álmát építgeti és nem a 19. századi nacionalizmust akarja feléleszteni, hanem a jelen szabadságeszméit, a jelen közösségének stabilitását, sőt azt a sokszínűségét védi, ami ma része világunknak. Attól a monokultúrától védelmezi, ami ennek véget akar vetni. Ami csak egyféle értéket ismer el, egyféle vallást és egyféle kultúrát. Amennyiben a herceg azt keresi, hogyan védhetné meg az emberi szabadságot, nem azokat kéne elítélni, akik ezt védelmezik, hanem akik ezt le akarják rombolni. Azoktól, akik úgy gondolják, hogy a Nyugatot úgy kell átalakítani, hogy a „napsütötte mezőket a nemzetiségi vagy vallási alapon egységbe tömörült népek lakják”. Konkrétabban a Közel-Kelet és Afrika népei és a vallásuk pedig legyen az iszlám. Mert tegyük világossá, ma csak az iszlám közösségek akarják ilyenné tenni a világot, akik folyamatosan harcolnak és gyilkolnak azért, hogy mindenki olyan legyen, mint ők. A herceg egy lapra helyezi azokat, akik a saját szabadságukat és ahhoz való jogukat védik, hogy azok maradhassanak, akik eddig is voltak azokkal, akik ezt el akarják venni tőlük, akik az elnyomók, az agresszorok oldalán állnak. Nem védi a világot, hanem le akarja rombolni mai formájában, hogy az új mezőkön majd a muszlim közösségek éljenek nagy összeforrott szeretetben, vagy még inkább állandó vallásháborúban, ahogy az elmúlt 1300 évben megszokhattuk tőle.

Egy papagáj sikertörténete

A herceg példája jól bizonyítja, nem az számít mit mondasz, hanem hogyan csomagolod. Elég liberális maszlagba vagy marxista értékekbe csomagolni mondanivalódat, megfelelő embereket szidalmazni és a nemzetközi sajtó telekürtöli szavaiddal a világot. Egy nyilvánvaló vicc, hogy a herceg az USA, Hollandia, Magyarország, Franciaország esetén aggódik az emberi jogok miatt, de még a Fülöp-szigeteken a drogkereskedőket védő szavai sem feltétlenül állják meg a helyüket. Érdekes módon nagy kirohanásai után nem kérdezi meg tőle senki, hogy miért nem világ 2 milliárd muszlimja között valósítja meg előbb ezeket a magasztos elveket. Miért nem azzal törődik, hogy vallási alapon ne öljenek meg muszlimok másokat, hogy ne alázzanak, csonkítsanak meg nőket, hogy ne irtsanak ki keresztényeket, hogy végre hagyjanak mindenkit úgy élni, amilyen és ne akarjanak mindenkit saját képükre formálni vagy megölni.

Előbb kizárólag ezzel kéne foglalkoznia, és ha végzett ezzel a munkával és az összes muszlim békében és szabadságban él, akkor jöjjön vissza és nézze meg, hogy még mindig fél-e Európa a muszlim inváziótól. Mert igazából nem a muszlimoktól félnek, akik a migráció miatt aggódnak, hanem attól, amit magukkal hoznak. Az agresszív monokultúrát, a mások iránti gyűlöletet, a kizárólagosságra törekvést, a terrort, a bűnözést, a társadalmi problémákat. Ajánlom a hercegnek, valósítsa meg előbb a muszlim világban a felvilágosodást, az állam és az egyház szétválasztását, a női egyenjogúságot, a vallásszabadságot, a kisebbségek egyenjogúságát. Ha ez megvan, na akkor beszéljünk újra. Addig vesse le a papagájjelmezt és foglalkozzon azzal, amire valóban van felhatalmazása.