„Elpusztítottam” – mondta a verekedésben részt vevő egyik férfi. „Az biztos, hogy kórházba kerül. Vágást kapott a koponyáján és a száján.” A veterán, Villiers-le-Belben szolgálatot teljesítő rendőr őrnagy a történtekről beszámolva kifejtette, hogy ezúttal mindkét fél egyértelmű szándéka a másik súlyos megsebesítése és esetleges meggyilkolása volt, ahogy ez manapság egyre gyakrabban előfordul.

A környék régóta hírhedt a bevándorló hátterű bandákról – 2007-ben hatvannégy rendőr sérült meg, közülük öten súlyosan. Keddre virradóra Párizs egyik elővárosában két helyi fiatal halálát követően robbant ki újabb zavargás. Egy nappal azután, hogy egy 15 és egy 16 éves fiú motorral rendőrautónak ütközve életét vesztette a fővárostól 20 kilométere északra fekvő Villiers-le-Belben, Val-d’Oise megye hat városában robbant ki utcai erőszak. Villiers-le-Belben, Sarcelles-ban, Garges-les-Gonesses-ban, Cergy-ben, Ermont-ban és Goussainville-ben összesen 63 gépkocsit és öt épületet gyújtottak fel, közöttük egy könyvtárat, két iskolát és egy szupermarketet.

Az ilyen típusú esetek országos szinten polarizált és politizált vitává válnak az erőszakot illetően, különösen a jövő évi franciaországi elnökválasztás és a helyi választások előtt. Emmanuel Macron elnök ellenfelei a bűnözés és a rendészet örökös „forró gombjait” használják fel a szavazatok megszerzésére.

A bandák erőszakos rivalizálása már régóta jelen van a kemény párizsi régióval szomszédos területeken, ahol az egyenlőtlenségek és nehézségek sokkal gyakoribbak, mint a jó munkahelyek vagy a tisztességes úton való boldogulás lehetősége. A rendőrség szerint azonban a faji, vallási és kulturális különbségek miatt folytatott harc nem mindig volt olyan vad, mint amilyen most.

„A kialakult helyzet egyre erőszakosabb” – mondta a rendőr őrnagy, miközben az elmúlt hét eseménysorozatának rekonstrukcióján dolgozott, kezdve egy bárban zajló összecsapástól a pakisztáni és észak-afrikai közösségek ellentétes csoportjai közötti verekedésig.

„Egy olyan harcban, amelyet talán 20 évvel ezelőtt ököllel vagy rúgással rendeztek volna, most azt látjuk, hogy az embereket elgázolják autóval” – mondta. „A lakosság egyre erőszakosabb. Ez már nem egyszerűen verekedés. Feltétlenül győzniük kell, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy valakit kínlódva hagynak meghalni a padlón.”

A rendőrség szempontjából az elmúlt évek rendkívül nehezek voltak. Más nyugati országokhoz hasonlóan Franciaországban is heves tiltakozások tanúi lehettünk a rendőri brutalitás végzetes esetei és a bűnüldöző szervek állítólagos rasszizmusa miatt, amelyek negatív értelemben emelik ki a fekete embereket és más kisebbségeket.

A rendőrség is egyre inkább az erőszak célpontjává vált. Legutóbb két rendőrtiszt áprilisi és májusi meggyilkolása – az egyik szúrás, a másik lövöldözés közben vesztette életét – megerősítette a hivatalos szervek azon aggodalmát, hogy a törvény betartatása Franciaországban egyre veszedelmesebb szakma.

Szorongásuk egyik mércéje, hogy a tisztek, akiket például Párizs egyik külvárosi részébe, Villiers-le-Belbe vezényelnek „utcai harcra”, nem hajlandók teljes nevükön azonosítani magukat, ugyanis félnek attól, hogy otthon felkutatják őket. Külön parancsot kaptak arra, hogy a műszak befejeztével váltsanak polgári öltözetre, nehogy rendőrként könnyen azonosíthatók legyenek. Az egyik tiszt arról számolt be, hogy a visszapillantó tükreit is feszülten figyeli a hazafelé vezető úton, hogy nem követik-e.

A párizsi rendőrőrsök elleni, zajos tűzijátékokkal, kövekkel és más lövedékekkel elkövetett támadások csak táplálják a feszültséget. A Párizs külvárosában, Sarcelles-ben található állomást februárban célozták meg. A sarcelles-i tisztek esetében az is nyilvánvaló, hogy járőrözéskor jelenlétüket értékelik, vagy legalábbis sok lakó tolerálja.

A szomszédos Villiers-le-Bel-i család tagjai, akik dulakodást követően kértek segítséget, egyértelműen hálásak voltak azért, hogy a tisztek és a mentőszolgálat munkatársai villogóval és szirénával siettek a sérült rokonok segítségére. Az összecsapások során láthatóan súlyosan megvert férfi felnyögött, amikor a mentőszolgálat munkatársai felemelték, egy másik sérült családtagot viszont egy autó ütött el.

A tanúk kihallgatása során az őrnagy és kollégái elkezdték modellezni a konfliktus menetét.

„Hívást kaptunk az unokatestvérektől: »Gyertek gyorsan, bajba kerültünk. Mindenki iderohant. Teljes a küzdelem.«” – mondta az őrnagy.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy az ellenségeskedés valószínűleg nem ér véget ezzel, és újabb „mérkőzés” van készülőben. „Biztosan lesz még egy találkozásunk egymással” – nyilatkozta a névtelenségbe burkolózó őrnagy.