2012 decemberének második napján több ezren tiltakoztak Gyöngyösi Márton jobbikos képviselőnek a zsidók listázására vonatkozó kijelentése ellen. A Kossuth téri demonstráción felszólalt Bajnai Gordon, aki úgy gondolta, hogy „a nácikkal szemben mindenkivel össze kell fogni, de még a hatalomért sem szabad összefogni a nácikkal.” Az Országgyűlés szocialista alelnöke, Ujhelyi István a botrány kirobbanását követően sárga csillaggal tiltakozott a Parlamentben a jobbikos politikus szavai ellen, így tett Vadai Ágnes és Varju László is a Demokratikus Koalíció részéről. A szavak és a gesztusok politikai következetlensége örkényi történetbe illő.

Az eseményen felszólalt Rogán Antal is, aki mint a nagyobbik kormánypárt akkori frakcióvezetője, későbbi miniszter az ordas eszmék terjesztőit azokhoz hasonlította, akik – Pilinszky János egysorosát idézve – azt mondják nekünk: Táblára írva nyakadba akasztjuk történeted. Nem engedhetjük, hogy mindaz, ami a történelemkönyvek legsötétebb oldalaira tartozik, megismétlődjön, nem akarunk együtt élni alantas rasszista megnyilvánulásokkal és mondatokkal – hangsúlyozta Rogán Antal.

Az események ilyetén alakulása azt jelezte, hogy van egy bizonyos nemzeti minimum, egy közéleti conditio sine qua non, amiből nem engedhetünk. Az, hogy tilos mindenfajta negatív diszkrimináció, így különösen a nem, faj, szín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés.

Jelen esetben azt feltételezhetnénk, hogy a rousseau-i tényleges népszuverenitás bázisát képező általános akarat, a volonté générale kivételesen egybeesik a többség akaratával (volonté de tous), mivel ez a fajta közmegegyezés a közjót (bien public) szolgálja.

Nos, akik ebben reménykedtek, csalódniuk kellett. Nemrégiben Erzsébetváros DK-s polgármestere, volt európai parlamenti képviselő sok millió honfitársunk nyakába akasztotta újfent a történetét, a táblára ezt vésve: RÉMISZTŐ KÉPZŐDMÉNY. A rémisztő képződmény az Unmensch kifejezés 2.0-s verziója, amely alsóbbrendű emberi képződményt jelentett és a nácik alkalmazták először a zsidóságra, aztán később a rendszer ellenségeire.

Akik tehát arra számítottak, hogy a parlamenti pártok, a magukat jogvédőnek nevező NGO-k egy emberként fogják elítélni a súlyosan jogsértő, megbélyegző állítást, csalódniuk kellett. Az ország balliberális fele erkölcsileg lebénult, a silány pártérdek és a gyáva jellemtelenség szelleme felülkerekedett.

A nemzeti kormány álláspontja pedig változatlan a nyolc esztendővel ezelőtt elhangzottak tekintetében, amit nem csupán a szónok közjogi tisztsége támaszt alá.

Említésre méltó, hogy a fehér, keresztény, heteroszexuálisokat dehumanizáló január 23-i megszólalás kapcsán a Magyar Helsinki Bizottság nevű szervezet is kifejtette nézeteit a február 2-án, vasárnap kiadott kommünikéjében. A kioktató hangvételű közleményt meglehetősen nehéz Niedermüller-kritikaként kezelni, megítélésük szerint a balliberális politikus elfogadhatatlan mondata nem éri el a zaklatás vagy gyűlöletbeszéd szintjét a jelenlegi hazai társadalmi és politikai kontextusban.

Akkor jöjjön egy párhuzam, csupán a kontraszt kedvéért. 2015-ben a Magyar Helsinki Bizottság a Magyar Narancs beszámolója alapján beperelte a Fideszt a párt közleményének „valótlan és gyalázkodó” voltáért. A nyilatkozat, amely a Helsinki Bizottságra a Magyar Narancs szerint „nemzetközi spekuláns pénztőke politikai megrendeléseit teljesítő álcivil” jelzőt aggatta, az alábbi négy kérdést generálta a cikk szerint:

1. Kinek van igaza?
2. Akkor ez most a '30-as évek Németországa?
3. Vagy inkább a Rákosi-kor?
4. Ki várt mást Orbán Viktor pártjától?

Akkor most, kedves Magyar Narancs és kedves Magyar Helsinki Bizottság, engedjenek meg 4 kérdést a Niedermüller-ügy kapcsán.

1. Kinek van igaza?
2. Akkor ez most a '30-as évek Németországa?
3. Vagy inkább a Rákosi-kor?
4. Ki várt mást Gyurcsány Ferenc pártjától?

Egy anekdota szerint Nagy Sándor makedón uralkodó, miután meghódította Hellászt, felkereste Diogenészt, a görög tudóst, aki éppen híres hordójában, amely a fennálló társadalom megvetésének is a jelképéül szolgált, pihent. A kérj tőlem, amit csak akarsz felívásra a filozófus válasza az volt, hogy ne takard el előlem a napot.

Rogán Antal idézett beszédében azokról is említést tett, aki teszi a kötelességét, tanul, dolgozik, családot alapít, gondoskodik másokról, bármilyen kicsiny tettével hozzájárul, hogy a világ szebb legyen, és aki mindent elkövet azért, hogy senkinek ne ártson, inkább ahol tud, használjon. És ehhez csak annyit kérnek a csendes többséget elnyomni kívánó hangos kisebbségtől, hogy ne takarják el a napot. A többit megtesszük mi magunk. Közös érdek az, hogy az ország élhető legyen és a kútmérgezők ne uralják a nemzet hétköznapjait.