Másfél éves, de már nagyon szereti, ha úgy alszik el, hogy mesélek neki. Az élet rendje, amikor én voltam gyerek, akkor nekem is meséltek esténként a szüleim. Akkor még nem tudtuk, de életünket meghatározó történetek ezek. Gondoljunk bele! Maga a történelmünk vagy személyes történetünk is mesék, elbeszélések összefont sorozata. A mesék hatalmas hatást gyakorolnak a gyerekekre, a mesék identitásképző történetek, a mesék az első históriák, amelyekkel életünk során találkozunk.

Éppen emiatt egyáltalán nem mindegy, hogy mit hall a gyermek elsőként életében. A kisfiamnak minden este saját történetet találok ki, amelyben mesei elemekkel színesítve mondom el az adott nap családunkkal történt eseményeit. Nem beszél még folyékonyan, de mindent ért, emiatt bízom benne, hogy sokat jelentenek neki ezek a históriák. Amikor pedig elérkezik a megfelelő kor, akkor szépen végigolvassuk az összes magyar népmesét, amelyből szerencsére megszámlálhatatlanul sokkal rendelkezünk.

Az én fiam szerencsés helyzetben van, mert tűzzel-vassal irtom a körülötte felbukkanó abnormalitást, ez persze nem azt jelenti, hogy nem nézhet tévét, nem játszhat néha táblagépen. Nem, egy mai gyermek modern, ennek megfelelően kell nevelni is. Teret kell adni neki. A kulcs a mértékletesség és a normalitás.

Az ugyanis nem normális, amit ez a Labrisz Leszbikus Egyesület művelt. Nevezetesen: kiadott egy könyvet, amely a „Meseország mindenkié” címet viseli. Aranyos, szerethető cím: meseország, és még mindenkié is. Aki azonban már találkozott valaha az érzékenyítés legundorítóbb módszerével, az egyből elkezdhetett gyanakodni. A „mindenki” LMBTQ-szemszögből csak őket jelenti. Tehát! A kötetben szereplő mesék klasszikus történetek átiratai gendersemlegesre. A herceg nem a hercegnőbe lesz szerelmes, hanem a barátjába. A királykisasszony kezét nem a király, hanem a boszorka kéri meg, és hasonlók. Egy a lényeg! A könyvben szereplő gonosz karakterek mindig heteroszexuálisok. A legaljasabb módszer, amely sajnos az utóbbi időszakban már bevált gyakorlattá vált.

A kiadó a könyvet úgy reklámozza, hogy „ennek a mesekönyvnek minden gyerekszobában ott a helye”. Jelzem! A kisfiam gyerekszobájában ennek az undorító propagandának nem lesz helye! Soha! És még mielőtt valaki félreértené: nem a homoszexualitással van problémám, hanem ezzel az erőszakos nyomulással, amit néhány szervezet művel, egyébként ezt a legtöbb homoszexuális is elítéli.

Ez a Labrisz kiadó egy végtelenül visszataszító brigád, hiszen egy mindenki számára elfogadhatónak tűnő üzenetbe LMBTQ-propagandát csomagol, és olyan korosztályt támad vele, amely a legtörékenyebb.

Az agymenés természetesen nem a Labrisz találmánya. Az Egyesült Államokban ez a fajta érzékenyítés már olyan szinten mozog, hogy az óvodákban drag queenek tartanak előadást arról, hogy mennyire jó férfiként női életet élni. Most még „csak” egy könyv, de ha nem vigyázunk, akkor könnyen felütheti itthon is a fejét az elmebetegség, hiszen a tengerentúlon is „csak” könyvekkel kezdődött.

Aggódom! Aggódom a fiam miatt, hogy milyen világ vár rá. Apaként elmondok és megmutatok neki mindent, de azt sosem leszek hajlandó elfogadni, hogy aljas lobbisták deformálják el az egészséges értékrendjét. Adja az Isten, hogy legyen újra normális hely a világunk.