Tudjuk, hány katona szenvedett hascsikarásban a sztálingrádi csatában? És azt, hogy 1956. október 23-án hányan hordtak hózentrógert a menetben? Nem tudjuk. Történelmi sorsfordulók idején a főeseményekre összpontosít a szemtanú. Ellentétben a hazai balliberális elittel, amely gondoskodik arról, hogy 2017-ben a nagy pillanatok mellékes részletei is világosan álljanak előttünk.

Ha például Orbán Viktor elmegy Tusnádfürdőre, és negyven percig a hazai és globális ügyekről beszél, akkor biztosak lehetünk benne, hogy az ellenzéki sajtó hascsikarásokra és hózentrógerekre vadászik. Esetleg talál valami ilyesmit.

Akár hálásak is lehetnénk az izgalmas pillanatokért, a földre rántott lövétei fehérnép kalandjait megörökítő dokumentumfilmért. Mi azonban végignéztük a drámai alkotást, és kérdések horgadtak fel bennünk. Ezek sorában az első, hogy mégis, hogyan sikerült gyakorlatilag az akció nulladik percétől rögzíteni az eseményeket? A lövétei nő ugyanis az Index, a hvg.hu és a többiek szerint csak úgy kedvesen álldogált a tömegben, sípolt, sípolgatott, jött azonban valami feldühödött állat, aki lerántotta szegénykét a hajánál fogva, amelynek folytán a mi demokratikus érzületünket is lerántották a sárba. Az Index alapító mítosza – és ezt már az első, két mondatos tudósításban is gondosan kidomborították – szerint a nő egyedül érkezett a fesztiválra.

Arra már gondolni sem merünk, hogy a lövétei nő mellett kezdettől fogva ott álldogáltak a sajtó hiénái, akik gondosan kiképezték támadás előtt, hogy is kell ezt csinálni, mit mondjon, hogy viselkedjen, amikor majd – nyilvánvalóan – kivezetik a rendezvényről. Közben pedig lesben álltak telefonnal, kamerával, hiszen ezért, és nem másért várakoztak a helyszínen, előre tudták, hogy balhé lesz.

Második kérdésünk, hogy mégis mi ellen tiltakozott a lövétei fehérnép? Idézzük őt magát a felvételről: „A paksi szerződést nem kell biztosítani, mert ő a vevő, ugye. A Római-part… a Dagályt is hogy tönkretették. Semmit sem...”

Ennyi a vallomás maga. Meglehetősen sajátos, hogy egy Budapesten élő lövétei nő, aki láthatóan három értelmes mondatot sem képes kicsiholni magából, rácuppan ezekre a szakkérdésekre, arról nem is beszélve, hogy egyedül, magányosan elmegy füttyögni a tusnádfürdői táborba. Tény persze, hogy ahogyan a fóka is megtornáztatja a lasztit az orrán, ő is ügyesen idomítható mindenfélére.

De a kérdések kérdése mégiscsak az, hogy a fent linkelt videón 3:50-nél miért mondja azt, balra nézve, hogy „hol vagy?” Miért keresi a riportert, akit – ugye – állítólag nem ismer? És hogyan indul meg köztük a beszélgetés olyan kérdésekkel, mintha először találkoznának („Te erdélyi magyar vagy? Honnan jöttél?”), valamint minősítésekkel („Nagyon komolyan megrángatták a hajadat. Mit szólsz ehhez?”).

Íme, kész a leltár. A hascsikarás és a hózentróger előállt. Itt van nekünk a kétperces hős, Ladó Andrea, aki beszélni még nem tud, de profin kivezetteti magát bárhonnan.

És ennek a nőnek az LMP kapásból jogsegélyt ajánlott fel. Mert meghúzták a haját. Ugyanez az LMP nem ajánlott fel jogsegélyt a munkáját végző Jurák Katának, akit bántalmazott a baloldali csőcselék. Megszólalt Gyurcsány Ferenc is, szerinte Tusnádfürdőn egyenesen nőverés zajlott, ezért pedig nem más, mint Orbán Viktor a felelős. Megindult a hajsza, árad a hazugság, ahogyan a köteles beszédnél is megtapasztalhattuk: a bolhából elefántot csináltak, a lövétei nőből pedig mártírt. 

Nem mondom, hogy hátulról meghúzni egy nő haját nagy bátorságra vall, de érdemes a körülményeket is megvizsgálni. Aki egy politikai tartalmú gyűlésen beáll a másként gondolkodók közé és provokál, az felkészülhet a legrosszabbra. Budapesten, Tusnádfürdőn, Kelet-Londonban és Alsó-Karacsiban is. Aki ilyet tesz: provokatőr. A provakatőröket pedig megpofozzák, megütik, földre rántják, kivezetik. Szép dolog? Nem szép. De legalább érthető. Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten.

Ráadásul ez Székelyföld, indexes fiúk-lányok, nem pedig a Dob utca. A hűvös Szent Anna-tó mellett gyorsabban eljár az emberek keze, mint az akolmelegben. Mondhatjuk, hogy nahát, micsoda barbárság egy nő haját húzogatni, de a helyzet az, hogy olcsón megúszta. A székelység ugyanis még nem genderezik, nem szexistázik, nem nőjogozik, és alapvetően nagy ívben leszarja mindazt, amire indexes barátaink léte és világa épül. Láttam én már Erdélyben olyan pofonokat, hogy a vér vitte a kalapot. Tényleg jól járt a nő a kivezetéssel, igaz, az index és a hvg.hu nem, de az más lapra tartozik. 

Teljesen felesleges volt megszervezni ezt az egészet, ezerötszáz kilométert autózni, fű nélkül tölteni két napot. Provokálni Budapesten is lehet. Csak legközelebb jobb volna egy beszélő baba, az legalább gombnyomásra ugyanazt mondogatja, nem kell vesződni a betanításával.