Orbán Viktor évértékelője után átkapcsoltam a baloldali ellentüntetésre, az őstehetség Szigetvári Viktort sikerült elcsípnem. A többiekről, így Juhász Péterről is sajnos lemaradtam, mint ahogy ő szokott, ha túl hosszúra sikerül a rakéta. Gondolom, a beszédének a második felére értem oda, de még ez is elég terjedelmes volt ahhoz, hogy majdnem elaludjak rajta.

A rövid tanulsága az a beszédnek, hogy mindig a legrosszabb az, ha egy ember szerepet téveszt. Szigetvári valószínűleg önálló jogon éles eszű elemző (volt?) a baloldalon, viszont nem politikus. Fogalma sincs arról, hogyan beszél egy politikus, és kihez kell beszélnie. Szigetvári Viktor – a másik Viktor – előadása inkább egy elemzéshez hasonlított, egy értelmiségi értelmezéshez, amit mondjuk elő lehet vezetni a tévé stúdiójában, vagy egy politikusoknak való fejtágítón. Az egyik Viktor beszédéhez képest éles volt a kontraszt. Az egyik Viktor félreérthetetlenül politikusként beszélt. Képes játszani a hangulatokkal, együtt rezegni az emberekkel, tudja, hogyan létesítsen velük szinte telepatikus kapcsolatot.

A másik Viktor közben az ember önkéntelenül is a telefonjához nyúl, hátha van új cicás gif. Semmiféle retorika nincs benne, csak szürke egyhangúság és sematizmus. Ennél azonban nagyobb problémát is megjelenít az, ahogy az elemző el akarta játszani a politikust, ez pedig a tartalmat érinti.

A baloldalnak nincs üzenete. Jobban mondva, nincs olyan üzenete, amellyel kapcsolódhatna a magyar emberekhez.

„Magyar Köztársaságról”, az Európával való szolidaritásról és együtt menetelésről – behódolásról – beszélt a magát politikusnak képzelő elemző. Ezek alkalmatlanok bármiféle lelkesítésre, és nincs fogadóközönsége sem. Akik vannak, azok jobb híján tömörülnek ezekhez az amúgy mérhetetlen erőkhöz, de itt hit nincs. Ahogy valódi politika sem. Senkit sem érdekel a „köztársasági” üzenet, sem az, hogy Wir marschieren mit Merkel. Ezek nem üzenetek. Ezek a gyengeség megnyilatkozásai, a fantáziátlanság, az erőtlenség, a végső vereség jelei.

Dobjátok be a törülközőt végre, srácok! Többet őriztek meg a méltóságotokból, ha most feladjátok a dolgot. Jobb ez, mintha megvárjátok a végső vereséget. Hagyjátok inkább szabadon a placcot, mert ott maximum a helyet foglaljátok, de se mondanivalótok, se erőtök nincsen. Egy fecske nem csinál nyarat, és itt már egyetlen fecske sincsen.