Hol van már az a világ, amikor Gorenjéket pakolt fel a magyar a Zsiguli csomagtartójára, és a Milka csoki jelentette a jóléti álmot. Hol van?

Eltűnt a süllyesztőben – szerencsére –, és oly messze van tőlünk, mint a mohácsi vész, Arad vagy Rajnák, a góré, aki az Ifipark bejáratánál strázsált, és árgus szemmel figyelte, ki az az elvetemült, akinek fül alá ér a haja, és nem öltönyben akar szórakozni szombat este, s minden bizonnyal még farmerről is álmodozik, miközben a Szabad Európa rádióból veszi fel szalagos magnóra a Rolling Stones- és Procol Harum-dalokat.

Hol van már az a világ, amikor a magyar társadalom haladóbb része – nem azok, akik Orbán-rajongásban szenvednek, hanem akik tudják, mit jelent a nagybetűs szabadság – sóvárogva nézte a külföldi csatornákat, s ha meglátott egy jó kis Pride-ot, vagy valami hírt arról, hogy drogos fekete bűnözők felgyújtottak pár autót vagy valami középületet, bánatosan sóhajtott, s azt mondta: Ó, bárcsak nálunk is lenne ilyesmi! Ó, bárcsak ide is elérne ez a világ! Ó, kellene ez nekünk, mint egy falat kenyér.

Aztán nézték tovább a képeket, bámulták csillogó szemmel, amint kapucnis alakok rohannak ki boltokból tévékkel, amint felugrálnak rendőrautókra, és botokkal törik be az ablaküveget, amint sikoltozó fehér nők menekülnek a mellékutcákon, s azt suttogták: Talán majd egyszer. Talán majd hozzánk is eljön ez a gyönyörű világ. Talán majd Cseh Kati és Donáth Anna elhozza nekünk!

Aztán fáradt arccal főztek maguknak egy kávét, felhős mélabúval kevergették, s bámultak ki az ablakon, bámultak ki a szürke magyar valóságba, ahol magyar emberek járnak-kelnek, jönnek a boltból kenyérrel, és sehol egy arab negyed, sehol egy no-go zóna, és a távolban felsejlett a parlament, ahol még csak egy darab transz képviselő sem ücsörgött, hogy képviselje a minőségi és szabad életet.

Aztán az ilyen kínjában felment a Magyar Helsinki Bizottság Facebook-oldalára, s elolvasta a hírt: „Már nyomdában van a Magyar Helsinki Bizottság emberi jogi kalendáriuma!” S a szemében a remény és boldogság könnyei kezdtek csillogni.

Na, elújságolhatjuk, hogy az ilyen szabadság- és haladásrajongó embernek sem szabad elkeserednie. Nálunk is van ám free, és nemcsak a Gorenje beszerezhető, hanem talán még egy kis szobordöntögetésre is van kilátás.

Márpedig anélkül nem élet az élet!

„Egy zavart, félmeztelen férfi ráugrott egy járőrautóra, megbilincselték, erre intézkedés közben meghalt” – számol be a hazai elnyomásellenes küzdelem egyik élharcosa, a 444.hu.

„12:40 perc körül egy félmeztelen ember ráugrott a VIII. kerületi Baross utcában, az úttesten előtte megálló járőrautóra. A rendőrök igazoltatni próbálták a láthatóan zavart férfit, de ellenszegült, ezért megbilincselték. A police.hu azt írja, az intézkedés közben az ismeretlen hirtelen összeesett, a rendőrök ezért azonnal levették a bilincset, és elkezdték az újraélesztést, amit a kiérkező mentők folytattak, de már nem lehetett megmenteni az életét.”

Bízzunk benne, hogy valaki majd felkarolja az ügyet, és elindulunk egy úton a szabadság felé! Le az elnyomással! Black Lives Matter! Freedom for Hungary!

Jó, tudom, nem elég fekete, meg nem rabolt ki késsel terhes anyákat, de legalább a miénk.