A pártok Facebook-hirdetéseinek a targetálásából, azaz a hirdetések célcsoport-meghatározásának a nyilvánosan elérhető adatai alapján egy meglehetősen lesújtó kép rajzolódik ki a magyar ellenzéki pártok értékelvűséget teljesen nélkülöző politizálásáról, valamint az ellenzék által képviselt és képviselni akart választói köröknek a szűkösségéről.

A jelenlegi magyar ellenzéki pártok ugyanis az EP-választási kampányukban az értékelvű politikai üzenetek megfogalmazása, illetve magyar társadalomnak, a szavazók lehető legszélesebb rétegeinek a megszólítása helyett már csak a konkurens ellenzéki pártok szimpatizánsaiból álló csoportokat célozzák meg az üzeneteikkel, amelyekből lehetségesnek tartják a szavazók átcsábítását magukhoz.

Az ellenzéki pártok közötti látens helyosztó harc részeként a DK például az MSZP szimpatizánsait célozza meg a reklámanyagaival a Facebookon. Az MSZP érdekes módon a HVG olvasóit is hirdetésekkel bombázza, míg az MSZP hátán lógó Párbeszéd pedig a DK és Gyurcsány Ferenc iránt érdeklődő facebookozókat célozza meg. A Momentum önálló célcsoportként tekint a Forbes olvasóira, valamint a Wizz Air utasaira is. A Mi Hazánk és az LMP pedig egyaránt a Jobbik szavazóit akarja elérni reklámjaival.

A nagy ellenzéki összefogás fennen hirdetett kötelező szentségével szemben tehát a valóságban az ellenzéki pártok az egyre szűkülő ellenzéki szavazóbázis politikai kannibalizmusába kezdtek. Kannibalizmus ez, mert az ellenzéki pártok már látványosan nem próbálják elérni sem a magyar szavazópolgárok többségét, sem pedig a Fidesz szavazótáborát a – nagyrészt üres ígéretekből és gyűlölködésből álló – politikai üzeneteikkel.

Ez nyilvánvalóan annak a következménye, hogy mostanra beérett az ellenzéknek az elmúlt egy évben folytatott teljesen értelmetlen, kontraproduktív, agresszív, ugyanakkor tartalmatlan politizálása. Teljes a politikai teljesítményük csődje. Az egyre csak csökkenő szavazói támogatottság miatt pedig már szemmel láthatóan a pánik lett úrrá azon az ellenzéki politikusi rétegen, amely a tehetségtelenségével, ötlettelenségével, valamint az ellenzéki összefogósdi önsorsrontó mantrázásával eltüntette a ballib ellenzéki pártok értékelvűségének és hitelességének a legutolsó maradékát is.

Nagy a baj az ellenzéki oldalon, mivel a május 26-ai uniós választáson az MSZP-re rátelepedett – és amúgy csak papíron létező – Párbeszéden kívül minden ellenzéki párt külön fog megmérettetni, ami azt jelenti, hogy biztos, hogy ezen a voksoláson sok ellenzéki párt elvérzik majd. Most feketén-fehéren kiderül, hogy kinek mekkora a támogatottsága, vannak-e szavazói vagy sem.

Ezért van az, hogy az ellenzéki pártok most már egy olyan kétségbeesett, utolsó vészforgatókönyvet hajtanak végre, ami semmi másról nem szól, mint hogy a többi ellenzéki erő lehető legnagyobb kárára bejussanak, illetve bent maradjanak a pártpolitikai rendszerben.

Ebben a harcban semmi sem szent a ballib pártok számára. Bangóné ás Ujhelyi elfogadhatatlan és megengedhetetlen politikai megnyilvánulásai mind a balliberális oldalon dúló küzdelemről és az ezzel járó pánikhangulat meglétéről árulkodnak.

Egy, az LMP számára készült közvélemény-kutatás szerint bőven van miért aggódniuk az ellenzéki pártoknak a közelgő EP-választás kapcsán. A felmérés alapján az EP-választáson a Fidesz 62,2 %-ra, az MSZP 7,7%-ra, a DK 7,3%-ra, a Jobbik 5,6%-ra, az LMP 6,3%-ra, a Momentum 5,1%-ra, a Mi Hazánk 3,4%-ra, a Kétfarkú 2,4%-ra számíthatna a jelenlegi állás szerint.