Magyarország szavazói 2018. április 8-án választottak, a kormányzáshoz a szavazatok döntő, kétharmados többségével a Fidesz-KDNP-nek adtak bizalmat négy évre. 

Elveszítette a választást, de ugyanakkor bejutott a parlamentbe több ellenzéki párt is. Azért szavaztak rájuk a választóik, mert azt akarták, hogy az ország legfőbb törvényhozói testületében ezek a politikai csoportok képviseljék őket. Ennek megfelelően aztán az ellenzék parlamenti képviselői – Hadházy Ákos kivételével – át is vették a parlamenti mandátumukat. Még – többé-kevésbé méltóságteljesen – sikerült is a saját eskütételükön részt venniük, eltekintve attól, hogy Gyurcsány DK-s képviselői mindennel és mindenkivel szemben tiszteletlenül úgy tették le az esküt, hogy önkényesen kiegészítették annak szövegét a saját eszelős agymenésükkel. 

Azonban ami ezután történt, az megmagyarázhatatlanul szégyenteljes a teljes ellenzékre nézve. Ugyanis csak Magyarország miniszterelnökének a megszavazásig és beiktatásig tartott a választást elbukó, vesztes ellenzék részleges tisztessége és méltósága.

Újra miniszterelnökké választotta Orbán Viktort csütörtökön az Országgyűlés. A Fidesz elnökét – aki 2010 óta tölti be a kormányfői tisztséget – 134 igen szavazattal, 28 nem ellenében választották meg a képviselők. 

Amikor ezt követően Orbán Viktor letette a miniszterelnöki esküjét, akkor az összes ellenzéki párt közül csak a Jobbik hallgatta meg az ülésteremben a miniszterelnököt. A többi ellenzéki párt képviselője nem volt jelen.

Azt mondták, nem hallgatnak végig egy olyan "illegitim" miniszterelnököt, aki "rendszerszerűen manipulálta" a választást, és akinek a kormánya az elmúlt 8 évben "szétlopta" az országot. 

A saját esküjüket természetesen meghallgató, nagyszerű ellenzéki képviselők így annak a miniszterelnöknek a beiktatását és a miniszterelnöki székfoglaló beszédét nem tisztelték meg a jelenlétükkel, aki egyébként az ugyanazon a választáson leadott szavazatok alapján lett miniszterelnök, mint amely szavazatok lehetővé tették az ellenzék politikusai számára a parlamenti képviselői posztot.

Világosan látszik tehát, hogy a ballibek úgy gondolják: csak nekik jár tisztelet, megbecsülés és korrekt eljárásmód. Õk nem akarják meghallgatni a választáson győztes pártok miniszterelnökét, de ugyanakkor vesztes és kisebbségben levő pártokként elvárják, sőt természetesnek tartják, hogy őket mindenki kötelezően meghallgassa. 

Ez alapján pedig az ellenzéki képviselők tiszteletlensége nem tekinthető egy Orbán Viktor vagy a Fidesz politikája elleni tiltakozásnak, hanem sokkal inkább egy olyanfajta tiszteletlenség megnyilatkozásának, ami arra utal, hogy a balliberális politikai erők ma Magyarországon valójában mennyire semmibe veszik a demokrácia alapelveit, a szabadságnak és a választás szabadságának a legalapvetőbb és legszentebb eszméit és intézményeit egyaránt. 

Ha létezne ilyen politológiai fogalom, akkor talán a "politikai bunkóság" kifejezéssel lehetne leírni azt, amit és ahogy az ellenzék művelt a miniszterelnöki beiktatás alkalmával. 

Mit értek el a ballibek azzal, hogy tiszteletlenek voltak a miniszterelnök beiktatásakor? Semmit, kivéve talán azt, hogy ismét megmutatták: a saját győzelmükön kívül mindenki másnak a választási sikerét illegitimnek tartják, és nem képesek komolyan venni a demokrácia legalapvetőbb működési szabályait sem. 

Aztán meg csodálkoznak azon, hogy miért nem bíznak bennük a szavazók és miért nem voksolnak rájuk nagy számban.