A nemi identitás kialakulása összetett folyamat, függ a magzati korban történt hormonhatásoktól és a kisgyermekkori belső pszichés folyamatoktól is, de a tévében látott mintáktól már kevésbé. Egy identitását építő tizenévestől egészen tipikus viselkedés, ha naponta átfesti a hajszínét, szexualitásában azonban kevésbé venne ilyen könnyen fordulatot. Így a képernyőn vagy színházban látott szerepmodellekkel sem azonosul csak azért, mert „menő”, vagy mert annyira kíváncsi.

Tény, hogy a buzilobbi egyre több formában férkőzik be mindennapjainkba, a magassarkú már gendersemleges, lassan már a háziállatunkat is feleségül vehetjük, mert az a kapcsolat is csak egy betű lesz az LMTBQI+ között. Az újabban a tinédzserek nemi identitásáért aggódó „közírók” és politikai hobbisták viszont úgy tűnik, nem figyeltek eléggé a középiskolai biológiaórán, vagy a tanultakat minimum XX. század eleji tankönyvekből szedték. Ez mondjuk megmagyarázná azt is, milyen lealacsonyítóan beszélnek a nőkről, az ilyen viccesnek eladott attitűd azonban sokkal nagyobb károkat okoz. A nőket lealacsonyító, kizárólag szexuális tárgyként kezelő viselkedés például sokkal vonzóbb lehet egy, a sérelmei miatt a lányokra dühös fiatal fiú számára, mint egy homoszexuális szerep kipróbálása.

Ráadásul a tévéből azt is láthatja, hogy a macsó szerepet díjazzák: Jeszenszky Zsoltot nemcsak hogy elmarasztalás nem éri a „A fideszes csajok, ők nagyon jól szopnak. A jobbikosok borzasztó rosszul." mondatáért, de hetekkel később még mindig megismételheti a gondolatmenetét, csaknem szó szerint. Egy tizenéves gondolkodása még a tekintélyelven alapszik, aki pedig megmondóember, tévében szerepel vagy híres, annak van tekintélye. Sokkal károsabb tehát egy ilyen szereplés, egy ilyen karakter az identitásfejlődés szempontjából (is), mint egy szoknyában parádézó fiú balett-táncos. Arról nem beszélve, hogy Jeszenszky viselkedésével kapcsolatban más kérdések is felmerülnek.

Popper Péter utolsó interjújában beszélt a tehetetlenség dühéről, hogy káromkodni is akkor szoktunk, amikor az érvek már elfogytak: „Ha egy társaságban egy pasas elkezd mesélni a szexuális sikereiről, hogy hány nő volt meg neki, és állandóan erről beszél, egy idő után az én lélektani felfogásom szerint nyugodtan meg lehet tőle kérdezni: mondja, mióta impotens?” Jeszenszky viselkedése sem sokban különbözik. Ha valaki ennyire szidja a buzikat, ha ennyire a szopatás témájában érzi kiteljesedni magát és büszke macsó, nőket tárgyiasító beszólásaira ott azért csak felmerül a kérdés: Buzi-e vagy? Vagy csak simán nem áll már fel? Persze, rossz lehet, ha egy elviselhetetlenül taszító karakter miatt egy önbecsüléssel bíró nő már nem bújna vele ágyba. Kivéve, ha a cél a nők taszítása…

A biológián kívül tehát van mit tanulni a hasonló karaktereknek is, például a férfiasságról. Egy Henry Fonda- vagy Charles Bronson-féle férfikarakter sem gyalázott nőket, mégis működött a kémiájuk. De egy igazi férfi még a vasorrú bábát is eltáncolhatja a balettben – hiszti és kapálózás nélkül –, ha valóban stabil az identitása.