A libsik a feminizmus ellenségei. Vagy úgy is mondhatnám, a női érdekek ellenségei. Mindig ezt érzem, ahányszor a nőkről írnak vagy cikkeznek.

Ha egyetemes emberi dolgokról van szó, mindig kiemelik, hogy „a nők”, holott azt kéne mondaniuk, hogy az ember. (Főleg, ha már az egyenlőség a jelszó.)

„Női író” – mondják, és ezzel ártanak a nőknek, mert ez olyan, mint hogy „jé, tud olvasni”. Valaki író, vagy nem író. Ha jelzővel kell ellátni, akkor az produkció, mint a cirkuszban. „Köztük nők” – ezt mondják, ha belezuhan egy busz az árokba, vagy bárhol meghaltak áldozatok. Holott emberek haltak meg, és joggal teszi fel bárki a kérdést: Egy férfi halála nem tragikus? Nem egyenrangú tragédia?

„A nők elleni erőszak világszerte a leggyakoribb emberi jogi jogsértés lehet, a családon belüli és a párkapcsolati erőszak pedig a leggyakoribb, mégis a legritkábban bejelentett bűncselekmény. Mit jelent az, hogy a bántalmazás rendszerszintű, mi nehezíti meg az elnyomó kapcsolatból való kilépést, és miért nem képes a rendszer védelmet nyújtani azoknak, akik rászorulnak? A Telex ötrészes sorozatának első része.”

Ezt a cikket egy ismerősöm ezzel a szöveggel osztotta meg: „Utálom a férfiakat!”

Én, ha ezt megosztanám – ugye nem teszek ilyet, ahogy a Mátyás templom falára sem firkálom rá: „Hajrá Fradi!” – ilyen szöveggel tenném: A tipikus libsi uszítás.

Azt a világot várom, amikor kimondják, hogy ez betegség. Az a nő, aki nem szereti a férfiakat, az beteg. Mert itt nem arról van szó, hogy a Jenőt nem szereti, aki elhagyta, vagy a Bélát, mert a részeges apjára emlékezteti, esetleg a Márkot, aki a munkahelyen mellette ült, és nem használt dezodort.

Nem. Ő a férfiakat utálja, így egyben. És ez – állítom – betegség.

Ha valaki azt mondja, hogy nem szeretek enni, vagy utálom, amikor levegőt veszek, vagy dühroham kerülget, ha látom, hogy valaki nevet és jól érzi magát, esetleg utálom, ha hallom, hogy emészt a gyomrom, és végzi a dolgát a szívem, az beteg.

„Utálom a férfiakat!” Ez betegség.

Mellesleg ez is csak az embernél van. Ha a kutyát nézzük, ami éppúgy egy emlős, és éppúgy egy faj, és éppúgy egy populáció, ott sosem mondják, hogy szuka kutya, meg kan kutya. Kutya. Csak az embernél választják külön, hogy a férfiak meg a nők. Meg hogy a férfiak a Marsról jöttek, a nők meg a Vénuszról. Marhaság. Egymásra rá vagyunk szorulva, egy faj vagyunk. és ha túl akarunk élni, akkor fajként kell viselkednünk. Szép is lenne, ha a falkában külön venné magát a nőstény farkas, meg a hím farkas, és utálnák egymást, meg egymás ellen harcolnának. Rövid időn belül a falka felbomlana, s ha mindegyik falka eszerint élne, idő után ki lehetne hagyni a Brehm új kiadásából azt a szócikket, hogy „farkas”.

Ha a libsik a nők érdekeit néznék, akkor populációban, kultúrában vagy fajban gondolkodnának, ugyanis ez a siker záloga, és ha egy befogadott migráns megerőszakol egy nőt, akkor azt írnák, hogy megerőszakolt egy európai nőt egy migráns. De ők azt írják, hogy megerőszakolta egy férfi.

A Piszkostizenkettő rovatban megjelent véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a 888.hu szerkesztőségének álláspontját.