Talán már nem emlékszünk rá, de a liberális demokraták civil vallása sokáig az antiszemitizmus ügye volt. Egy hazai zsidó blog ezt úgy fogalmazta meg anno, hogy a zsidóság szolgál „viktimológiai lakmuszpapírként“. Ők voltak az előretolt mindenkori áldozatok. A South Park „csokik előre“ jelenetének mintájára ez volt a „zsidók előre“ hadművelet, a liberális demokrata klérus pedig mindenhol antiszemitizmust sejtett – mivel szabad szemmel ez az esetek többségében nem volt tetten érhető, ezért beszéltek „kódolt“ és látens antiszemitizmusról. A zsidóság volt a liberális demokraták eszköze, hogy morális zsarolással tudják elfedni politikai céljaikat.

Erről a témáról aztán észrevétlenül lepattantak, talán épp Izrael miatt. A mai liberális demokraták szemében ugyanis Izrael „agresszor“, sőt náci (???). Persze, a józan ész ilyenkor pislog, hogy mi történik, de a liberális civil vallás logikája A-ból nemcsak B-be tud eljutni, de C-be, D-be, vagy bárhova máshova is, ha a helyzet úgy kívánja. A zsidóság elveszítette kollektív áldozati státuszát a liberális demokrata üdvtörténetben. (E fejlemény hatására talán épp a zsidóság sóhajthat megkönnyebbülten.)

Miután a zsidóságból egy perc alatt áldozatból agresszor lett, új áldozati csoport után kutattak a liberális klerikusok. Ezek lettek a szexuális kisebbségek. A „zsidók előre“ hadműveletet felváltotta a „buzik előre“ hadművelet. És ahogy a zsidóságnak legkevésbé sem állt érdekében, hogy e hadművelet első sorában legyenek golyófogók az ideológiai küzdelemben – ahol egyrészt tolják előre őket a liberális klerikusok, másrészt kapják az ütéseket a tényleges antiszemitáktól –, úgy a melegeknek sem érdekük golyófogóként szerepelni egy politikai mozgalom küzdelmében. Nem beszélve arról, hogy milyen kitalált és kreált kisebbségek társaságába gyömöszölik be őket.

Ahogy a korábbi változatban mindenütt sötétben bujkáló antiszemitákat, ma mindenhol sötétben bujkáló homofóbokat vélnek megtalálni.

Ezek a mozgalmi játékok csak új formát adnak a régebbi determinizmusoknak. Mintha az, ha valaki zsidó vagy meleg, egyből meghatározná, mi a véleménye a világról, miben hisz, milyen politikai álláspontja van. Mintha ezek az identitásjegyek kötelezővé tennének bármiféle politikai hitvallást. Ez a liberális demokrata civil vallás csapdája.

A valódi forradalmi felfogás ma – ahogy korábban is – az, ha valaki hisz a szabad akaratban (igen, ez egy keresztény, sőt pápista „vörös farok“, bocs; illetve parancsoljatok, keresztény szabadság). Hogy valaki milyen származású vagy milyen a szexuális identitása, nem determinálja a gondolkodását. A liberális demokraták épp azt a szabadságot vonnák meg az általuk kijelölt hivatalos áldozati csoportokba zsuppolt emberektől, amivel ténylegesen rendelkeznek: a gondolkodás és a vélemény szabadságát. A viktimológiai teológia által meghatározott csoportidentitáson nem lehet változtatni: ha a klérus besorol az áldozati csoportba, onnan nincs menekvés – és ehhez kívánnak kapcsolni kötelező gondolatokat is: ha valaki a klérus szerint szexuális kisebbség tagja, annak ezt és ezt kell gondolnia a világról.

A jó hír az, hogy nem kell. Valakinek a származási vagy szexuális identitása nem tesz kötelezővé bizonyos gondolkodásmódokat. A lobbi nem egyenlő a melegek összességével és nem is képviseli őket. A liberális demokrata civil vallás dogmáit pedig simán el lehet utasítani, és tilos hagyni, hogy kollektív áldozatokká vagy kollektív ellenségekké tegyenek bizonyos előre megszerkesztett és meghatározott csoportokat (melyek a valóságban nem is léteznek) – olyan tulajdonságok alapján, melyeknek semmi közük a politikai meggyőződéshez.