A varsói alkotmánybíróság az EU-szerződések több rendelkezését a lengyel alkotmánnyal összeegyeztethetetlennek nyilvánította. A lengyel bíróknak jogukban áll elutasítani azokat a törvényeket, amelyek nem felelnek meg az EU Bírósága ítéletének.

Az információk szerint a többórás heves vita eredménye már nyilvánvalóvá vált: néhány olyan rendelkezés, amellyel az EU Bizottsága a jogállamiság kérdéseibe való beleszólási jogát indokolta, összeegyeztethetetlen a lengyel alkotmánnyal. Az erről szóló vita a közelmúltban ismét tetőpontjára hágott a varsói alkotmánybíróság folyosóin. Végül azonban a korábban többször elhalasztott döntést a legtöbb bíró támogatta. Egyesek szerint az ítélet új mélypontot jelent a Brüsszel és a lengyel kormány közötti konfliktus tekintetében azzal kapcsolatban, hogy a Jog és Igazságosság Párt (PiS) által előmozdított igazságügyi reform megfelel-e a jogállamiság kritériumainak. Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök korábban kérte a varsói bírákat, hogy vizsgálják felül az EU Bíróságának 2021 márciusi ítéletét annak helyességét illetően. A luxemburgi jogászok azt állították, hogy az EU arra kényszerítheti az egyes tagállamokat, hogy figyelmen kívül hagyjanak bizonyos nemzeti törvényeket, még akkor is, ha azokat a vonatkozó alkotmány rögzíti. Röviden: a lengyel igazságszolgáltatás fáradságosan előkészített és régóta esedékes reformja egy „top” uniós bíró tollvonásával a szemétbe kerülhet.

Az EB véleménye szerint a lengyel legfelsőbb bíróság posztjainak betöltésére irányuló eljárás sértheti az uniós jogot. Olyan intézményről van szó, amely felelős a fegyelmi eljárásokért, és amelynek tekintetében véget kell vetni annak a koordinálatlan és politikailag motivált önkénynek, amely 1989 óta uralkodik a bírói tisztségek elosztásában. Az Európai Bizottság már több kötelezettségszegési eljárást indított Varsóban a konzervatív kormány ellen, és pert indított az Európai Bíróságon. A lengyel jogállamiság állítólagos „bizonytalan” helyzetéről szóló információk gyakran a hazai ellenzék olykor bizarr megjegyzéseihez nyúlnak vissza, amely láthatóan a mai napig nem képes megbirkózni választási vereségével.

A kilencvenes évek eleje óta a lengyel igazságszolgáltatás tűrhetetlen mértékben romlott a demokratikus eredmények vonatkozásában. Minden változást blokkoltak, az egyes reformkísérletek groteszk éjszakai és ködös akciókba torkolltak. A politikai átalakulás után néhány „támadó” különös átalakuláson ment keresztül, „szociáldemokratává” vált, vagy akár helyet is szerzett az Európai Parlamentben.

A német politika és a média Lengyelország ellen hangol

A lengyel alkotmánybíróság ítélete nem precedens nélküli, ezért is nevetségesek a polexittel kapcsolatos vonatkozó felvetések. 2020 májusában a német szövetségi alkotmánybíróság kifogásolta az Európai Központi Bank kötvényvásárlásait. A karlsruhei bírák felszólaltak az EB ítélete ellen. És valójában igazuk is volt: a jegybank akkoriban túlfeszítette a monetáris politikára vonatkozó megbízatásának kereteit. Ez az ítélet azonban csupán szimbolikus jelentőséggel bírt, mert a szociáldemokrata pénzügyminiszter és hamarosan szövetségi kancellár Scholz figyelmen kívül kívánja hagyni.

Az európai integráció motorja nem csak akadozik a brexit után. Kétséges, hogy ez a tendencia valamikor is véget ér, ha néhány brüsszeli neomarxista politikus továbbra is figyelmen kívül hagyja, hogy a nemzetállamok nem „minden rossz gyökerei”. Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök határozottan hangsúlyozza, hogy Lengyelország az EU-ban akar maradni, de csakis egy olyanban, amely elismeri annak heterogenitását, ami egyébként a gazdaságra is vonatkozik. Bár minden tagállam aggodalmát fejezi ki a konvergens gazdasági fejlődéssel kapcsolatban, nincs „aranyszabály”. „Éveken át a neoliberális dogmák árnyékában éltünk – ezeket egy az egyben alkalmazni akartuk a lengyel gazdaságban. Ma rájöttünk, hogy nem mindenki egyforma. A gazdaságpolitikának pragmatikusnak és nyitottnak kell lennie a változásokra. Hat évvel ezelőtt a fő cél Lengyelország államháztartásának szabályozása volt. Ma költségvetésünk az egyik legstabilabb Európában. Ez új lehetőségeket nyit meg előttünk” – véli Mateusz Morawiecki.

Az EB ítélete Magyarország ellen: szabad kezet a civil szervezeteknek

A jogállamiság területén végbemenő történelmi premisszák és folyamatok sem hasonlíthatók össze, legalábbis időnként ennek nincs sok értelme. Az EU tagállamai különböző politikai és társadalmi elképzelésekkel rendelkeznek, de időnként analógiák figyelhetők meg. Dieter Grimm, a német szövetségi alkotmánybíróság korábbi bírája azt kifogásolta, hogy az EU politikai unióvá fejlődött anélkül, hogy előzetesen megfelelő döntéshozatali struktúrákat hoztak volna létre. „A demokratikusan legitimált szervek és a nyilvánosság kizárt. A demokratikus deficit az EU legitimációs deficitjévé nőtt” – mondta a német jogtudós. Mellesleg Norbert Lammert, a Bundestag korábbi elnöke is hasonló következtetésekre jutott.

Csak az egyes nemzetállamok képesek kielégíteni a biztonság és igazságosság iránti igényt, bár nem minden ország szeretne azonnal „kivándorolni” az Európai Unióból. Csak arról van szó, hogy jobban kell összpontosítani a megkülönböztető preferenciákra, amelyeket nem mindig lehet egy kalap alá venni.

A lengyel alkotmánybíróság döntése reményt ad. Mindenekelőtt azonban egy újabb ébresztő, amelynek segítségével az EU korábbi integrációs stratégiáját és a kompetenciaelosztást is újragondolhatja.