A tanügyigazgatás átszervezésével, az iskolák állami fenntartásba vételével Európa egyik legdecentralizáltabb rendszerét szüntette meg az oktatási kormányzat, és egy központosított mamutintézményt hozott létre.

Mert a rendszerváltás után kizárólag az önkormányzatok lettek a felelősek az iskolákért, aminek a vége az lett, hogy forráshiányos, szabálytalanul működő, kontrolálatlan köznevelési rendszer felé haladt a közoktatás. Ahány önkormányzati fenntartó, annyi féle szabályozás létezett. Rengeteg forrás, rengeteg pénz folyt szét az oktatásban. Több százféleképpen működő különböző iskolarendszer, tele törvénytelenül alkalmazott pedagógusokkal, középfokú végzettségű igazgatókkal, adósságokkal. Ha az állam valamit meg akart valósítani, nem volt eszköze arra, hogy ezt behajtsa az önkormányzatokon.

– mondta Orbán Viktor 2013-ban, amikor a centralizációs hullám konszolidálódni kezdett.

A centralizáció gyakori szitokszó a liberális közbeszédben. A központosítás elutasítói ugyanis a demokráciát bürokratikus állam nélkül képzelik el. A központosított államot az elnyomás eszközének tartják, amely korlátozza az ember akaratát, és megakadályozza az ember szükségleteinek kielégítését, ezáltal az emberi lényeg kibontakozását. Veri őket a víz az erős, gondoskodó, ellenőrző állam ideájától, mert az erőről és az állami gondoskodásról Kádár jut eszükbe. Egy lépésben eljutnak oda, hogy ez itt, amiben élünk a tömény szocializmus.

A józan ésszel gondolkodók helyesnek látják azt, hogy az iskola igazgatója nem teljhatalommal rendelkező kiskirály, helyénvalónak azt, hogy az azonos célokat követő iskolákban a tanítás tartalma közel azonos legyen, valamint azt, hogy egy központi tanterv származásától függetlenül mindegyik diáknak közel azonos műveltséget kínáljon, ezzel szolgálva az esélyegyenlőséget. A döntéshozók is tisztában voltak azzal, hogy mindez nagy csapás a pedagógusok munkahelyi függetlenségére, és az önigazgatásra épülő pedagógia híveire.

Az alapvető veszély mégsem a központosításban, hanem az ellenőrizhetetlen, bürokratikus kormányzati túlhatalom létrejöttének a lehetőségében rejlik.

Országszerte tüntetések voltak. Ennyi tanár nem tévedhet.

A KLIK létrehozásának célja egy átláthatóbb és igazságosabb rendszer kialakítása volt, az, hogy az intézmények között a különbségek úgy csökkenjenek, hogy a fejlettebbekhez emelkedjenek a fejletlenebbek.

Lehet, hogy a KLIK ebben a formában túlbürokratizált. Túl lett tolva.

Csak nehogy a tanárok problémáit kihasználó és rájuk piócaként tapadó ellenzéki politikai próbálkozások miatt a gyereket is kiöntsük a fürdővízzel együtt. Az ellenzéki politikai erőket ugyanis nem a közoktatás problémáinak megoldása érdekli. Mivel saját erejükből nem képesek húsz embernél többet összeverbuválni egy ügy érdekében, ez most egy kiváló alkalom számukra. Az oktatás ügyére csimpaszkodva végre tudnak kormányt szidni, orbántakarodjozni.

Hatalmas erő kell a higgadtsághoz, és ehhez egy dolgot nem szabad szem elől veszteni: évek kellenek, míg a közoktatás rendszere meg tud mozdulni. Egy oktatási szakember példájával élve a közoktatás olyan, mint egy hatalmas tankhajó. Amikor a politikus azt mondja, hogy most irányváltás lesz, és elkezdi tekerni a kormányt, még órákig megy a hajó egyenesen tovább. Egy ekkora rendszert nem lehet jobbra-balra mozgatni. A rendszer sajátossága ilyen. Emiatt viszont stabil is. Össze sem tud omlani. Egy ekkora rendszer nem tud bedőlni, mert viszi magát. Ha mégis valahol szakadás van, akkor van akkora prioritása, hogy megoldják.

Meg fogják oldani.