Levelet kaptam Brüsszelből. Igazit, nem holmi elektronikus spam(et)et, rendes papírt, épphogy nem kézzel írtat. A küldemény az Európai Parlament kommunikációs igazgatójától érkezett.

Őszinte leszek, hirtelen fogalmam sem volt, hogy miért lehetek ennyire fontos az EP egyik nagy emberének.

A levélben részletesen leírják, hogy szeptember 28-án az Európai Parlament épületében jártam, ami eddig helytálló, hiszen így történt. Azzal, hogy beléptem az épületbe, elfogadtam annak minden szabályát. Ez is tiszta.

A bonyodalmak ezután következtek, ugyanis hatalmas vétséget követtem el. Odamenten egy nyugati EP-képviselőhöz, akitől interjút mertem kérni. A hölgy a holland Sophie in ’t Veld volt. Még mielőtt részletesebben elmesélném a történteket, egy gyors közbevetés.

Egy egyelőre még nem nyilvános produkción dolgozom, amelyhez több baloldali brüsszeli képviselővel is szerettem volna interjút készíteni. Körülbelül egy tucat levelet küldtem el, azonban válaszra sem méltattak. Felkerekedtem tehát, hogy ha online nem, akkor majd talán személyesen szóba állnak velem. Nem így történt.

Szóval Sophie in ’t Veld az Európai Parlament központi helyszínének kávézójában ült, ahol nyugodtan elfogyasztotta nyugat-európai salátáját. Ahogy a szüleim tanították, ezt természetesen illedelmesen megvártam, majd amikor távozott, a folyosón megállítottam egy szóra. Az interjúkérelemről kérdeztem, és arról, hogy esetleg lenne-e lehetőség beszélgetni. Lerázott, és ugyan megígérte, de azóta sem válaszolt a levelemre.

A Sargentini-féle holland képviselő ezt követően, amint ideje engedte, felnyomott a parlament biztonsági részlegén, ahonnan meg is fenyegettek, hogy ha máskor is kérdezni merek, soha többé nem mehetek be a brüsszeli épületbe.

Arra hivatkoztak, hogy már évekkel ezelőtt is mertem kérdezni, és az sem tetszett nekik.

Tehát az európai szólásszabadság fellegvárában ellehetetlenítéssel fenyegetnek meg egy ártatlan kérdés miatt.

Igen, ezek azok az emberek, akik 0–24 órában aggódnak a magyar média helyzete miatt.