Előttem egy kép. Pontosabban egy újságcikk. Egy svéd oldal cikke, melyben a következőt olvashatjuk: „A svéd tudós az emberevést támogatja az éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében”. A képen pedig villára szúrt emberi kezek láthatók. (Érdekesmód, a kezek fehér emberhez tartoznak, feketét megenni úgy látszik, rasszizmus.) Kuriozitást kedvelők számára a cikk itt olvasható.

A lényege az ötletnek vagy javaslatnak, hogy a halottainkat ne temessük el, hanem dolgozzuk fel élelmiszernek, s fogyasszuk el, mert sokan vagyunk, és kevés az étel.

(A tudós természetesen baloldali, és ugye a baloldal mindenfajta korlátot és hagyományt, valamint maradi csökevényt próbál tagadni, áthágni, megszüntetni, ez csak egy a sok közül, hisz küzdöttek ők már a pedofília legalizálásáért, és a „vegyük el attól, aki megdolgozott érte, majd adjuk oda annak, aki a lábát lógatja” elvért is.)

Nem mennék bele abba, hogy táplálkozástechnikai szinten ez mitől tévút, helyette a következőt emelném ki. Eszébe nem jut az ilyennek, hogy a fogyasztást kéne csökkenteni. Inkább enne halott nagymamát, de nem mond le a tévé előtt napi két zacskó chipsről, meg a hamburger- és kólahegyekről. Nem, a haladó ember nem mond le az elhízáshoz való jogáról. Helyette kiharcolja, hogy ne lehessen azt mondani, hogy kövér. Tiltsuk be a szót. Fatphobia. Kövér nem létezik. A kövér szép.

Túl jó dolgunk van. A klímaváltozás elleni harc során is mindenki a zacskókról és szívószálakról beszél, és el sem gondolkodik, hogy normális dolog-e, hogy mindenki évente kétszer utazik Egyiptomba, és a nászútjára már nem is Velencébe megy, hanem a Niagarához meg Japánba. A hajdani paraszt a faluból nem tette ki a lábát fél életében, és mire megöregedett, kevesebb idegen embert látott, mint ma, ha valaki végigmegy egy világváros bevásárlóutcáján.

Ha az embernek túl jó dolga van, akkor nyafog. Ha tényleg problémája akad, akkor nem ér rá ilyesmire. Akkor kénytelen megoldani. A túlélés érdekében. Nem véletlen, hogy az „ifjúsági” lázadás is akkor következett be, amikor az európai jólét elért egy bizonyos szintet. Mezítlábas napszámos gyereke nem ért rá azt mondani, hogy Riot.

Ez van a feminizmussal is, illetve a feminizmus harcával az elnyomás ellen. A fehér világban a legszabadabb a nő. És ott lázad leginkább. Megnéz az ember egy fekete rapszámot, és abban a nő vagy kurva, aki kelleti magát, vagy autóban ül, de mindenképp tárgyiasított tulajdon. A keleti kultúrában meg egy kis fogaskerék a társadalmi gépezetben.

A feminizmus természetesen nálunk kelt lábra, illetve a keresztény világban, lévén a keresztény vallás az egyetlen, mely eltűri, hogy kétségbe vonják. Az iszlám például nem tűri el.

Az európai jólétből származó mentális betegségek legirritálóbb válfaja az oltásellenesség. (Meg a harc a „gyógyszerlobbi” ellen.)

Az oltások előtti korban öt gyerekből kettő-három nem érte meg a tízéves kort, és ha kimegy az ember a régi temetőkbe, még láthatja a gyereksírokat. „Élt két hetet.” „Élt egy hónapot.” A dédszüleink idejében ez létező valóság volt, nem beszélve a gyermekágyi lázról, és millió dologról, amit az orvostudomány megszüntetett.

Az orvostudomány ellen lázadni éppolyan jóléti luxus, mint a liberális jogvédősködés. Kimész Kárpátaljára, és könyörögnek az oltásért meg a gyógyszerekét. (Nem hiszem, hogy az ukránok azért nem adnak a magyaroknak, mert óvni akarják őket a háttérhatalomtól.)

Az oltásellenesség a jólétben élő fehér ember luxusa.

A középkorban azt az embert, aki járvány idején a hatósággal nem működött együtt, kivégezték. Gondolkodás nélkül.

De H. Aranka árubeszerző – miután elolvasott két blogbejegyzést és megnézett egy videót a YouTube-on – úgy gondolja, hogy joga van dönteni a gyerek beoltásáról, akkor is, ha ezzel a más gyerekét sodorja veszélybe. Mert ő azt majd eldönti.

Sokan nem értik meg, hogy a tudomány nem demokratikus. Ahogy a régi fejedelmi udvarokban sem volt demokrácia, és az utcáról nem beszélhetett bele valaki az államháztartásba, vagy a sóbányászat jogába, sőt, egyáltalán, aki nem volt nemesember, annak semmi beleszólása nem volt, a tudományban is kell rang és tudás.

Nyugat-Európában egyes helyeken már felütötte a fejét több olyan betegség, amiről mindenki azt hitte, hogy már rég eltűnt, pont azért, mert egy két jólétben elhülyült individualista úgy állt hozzá, hogy ő nem oltatja magát. És ezzel a közösséget sodorta veszélybe, nem csak magát. Amikor a migránskérdés terítéken van, akkor a libsik gyakran hivatkoznak arra, hogy minek kerítés, mert itt „nincsenek is migránsok”. Na, ez van az oltásokkal meg a betegségekkel is.

És természetesen elkezd terjedni a kuruzslás. Meg az alternatív gyógyászat. (Köztük is legpofátlanabb a homeopátia, melyben vizet adnak el aranyáron.)

Nos, nem létezik alternatív gyógyászat. Egyetlen van, amit a fehér ember, a nyugati kultúra művel. Még akkor is, ha eseti szinten, az orvos vagy a hivatal miatt gyakran előfordulhat a hiba. Emberek vagyunk. Ember az orvos meg a hivatalnok is. (Egy jelenség vizsgálatakor soha nem az esetiből indulunk ki, hanem az általánosból. Egy katona is gyakran fosztogat a háborúban, de azt mondani, hogy a hadsereg rossz, ostobaság lenne.)

De a nyugati orvoslás a tudományra épít. Nincs alternatív kémia, nincs alternatív fizika és nincs alternatív veseműködés. Egyfajta van.

A többi a hiszékeny emberek átverése. A jólétben nyafogó fehér ember luxusa.