A BBC nemrégiben azzal sokkolta a jóérzésű humánus embereket, hogy az állatvédő mozgalmak nemzetközi akciót indítanak egy közel-keleti ország ellen, mert ott nem megfelelően bánnak az állatokkal. Mi lehet ez a hatalmas tragédia – gondoltam –, ami még a migránskérdést is felülírja egyeseknél. Senki nem állíthatja, hogy az emberek éppen fényesen és kényelmesen élnek ott, valami hatalmas tragédiának kellett történnie, amivel címlapra lehet kerülni a világsajtóban. A helyzet nem ez. Az emberi hülyeségnek olyan példájával találkozunk, amit simán nevezhetünk tudathasadásosnak, a jóléttől valóban elhülyült emberek két gendersemleges WC közötti szellemi nihiljének.

Az állatvédő mozgalmakkal lehetnek jogos fenntartásaink, talán még emlékszünk az esetre, amikor nemzetközi botrányt kavartak a magyar libatöméssel kapcsolatban, és a végén kiderült, hogy a versenytársak érdekeit képviselték. De a bukaresti gyilkos kutyacsapatok estében sem viselkedtek éppen megfelelően, amikor a város többszöri támadás és egy haláleset után végre megtisztította a kóbor falkáktól a várost.

Most egy szervezet azért indított akciót, mert tevéket, lovakat és szamarakat akaratuk ellenére munkára kényszerítenek. Nagy melegben, árnyék és szerintük megfelelő víz nélkül. Mellesleg még rájuk is ütnek. Ezeket rendkívüli jelentőségű mondatokat a BBC főoldalon hozta. Az, hogy egy tevét arra kényszerít a gazdája, hogy a napsütésben terhet cipeljen, meglehetősen szokatlan egy nyugati állatkertben, de a Közel-Keleten elég mindennapinak mondható.

A tevét úgy alkotta meg az Isten, hogy a sivatagban is képes legyen kényelmesen élni, akár terhet cipelni, ahol az árnyék meglehetősen ritka. A teve igényeit a gazdájánál jobban senki nem ismeri, és nála senki nem akarja kevésbé, hogy baja essék, mert akkor elvesztené munkáját. Ezek az igények nyilvánvalóan erősen különböznek a New York-i középosztálybeliekétől, akik 10 percet sem bírnának ki olyan körülmények között, ahol a teve hosszú napokat. De ezek az igények még a közel-keleti sivatagi vidékeken élőkétől is jelentősen különböznek, akik mostanában nehéz időket élnek meg azokban az országokban is, ahol nincs háború. Az egész régiót sújtja a túlnépesedés, a víz szűkössége, a vallási konfliktusok, háborúk és a menekültáradat. Rengeteg szenvedés és emberi tragédia helyszíne a régió, ami sajnálatosan áthömpölyög a mi kontinensünkre is, itt is komoly problémákat okozva. Azok az országok is sokat szenvednek, ahol épp nincs fegyveres konfliktus. Jordánia, ahol a tevés eset történt, talán az egyik békés szigetnek látszik a New York-i állatvédő irodákból, de ha egy kicsit megkapargatod a felszínt (nem nagyon), akkor brutális gondokkal találkozol ott is. Az országnak nincs olyan területe, ami rendben működne.

Először is Jordánia a világ menekültfővárosa. Ma már komoly politikai hibának látszik az, hogy lakosságszámához képest elképzelhetetlen mennyiségű menekültet fogadott be, amivel képtelen megküzdeni. A 9,5 milliós lakosságú országban a menekült státusszal rendelkezők száma 30,6%, amiben nincsenek benne azok a palesztinok, akik már rendelkeznek Jordán személyi számmal. Õk szintén közel 30%-át teszik ki a lakosságnak. Ami azt jelenti, hogy Jordánia valószínűleg az egyetlen ország a földön, ahol az őslakosok politikai hibák következtében kisebbséggé tették magukat saját országukban. Ez még úgy is tragikusnak látszik számukra, hogy ezek a menekültek kulturálisan kevéssé különböznek tőlük. (Érdemes tanulni hibájukból.) A Jordániában élők jelentős része a New York-iak számára elképzelhetetlen körülmények között menekülttáborokban, sátrakban, konténerekben él. Sokan közülük ott születtek és ott élték le eddigi teljes életüket. Sátrakban, barakkokban, nem sok eséllyel, hogy ez megváltozzon. Ezek a táborok ugyan biztonságot nyújtanak a menekülteknek, de anyagi jólétet nem. Ezekből a táborokból rengeteg ember indul el gazdasági migránsként egy jobb élet reményében Európába. A táborokban lakókat senki nem kényszeríti munkára, pedig gondolom szeretnék, de a többségük munkanélküli. A nemzetközi segélyekből és a jordán kormány támogatásából élnek. Az őslakosok sem élnek sokkal jobban. Jordániában harminc százalék körüli munkanélküliség, ami a fiatalok körében még nagyobb.

A környezetszennyezés, a kommunális szemét, a levegő tisztasága tragikus. Jordánia vízellátása nem fenntartható. Már ma több vizet használnak, mint ami újratermelődik, így a víztartalékok folyamatosan csökkennek. Az ország belátható időben belül komoly vízhiánnyal néz szembe, de a vízellátás ma sem zökkenőmentes. Hasonló a helyzet az élelemmel. Már az arab tavasz kitörésében is szerepet játszott az élelmiszerárak elszabadulása, ami ugyan átmenetileg javult, de az egész régió az éhínség által folyamatosan veszélyeztetve van. Jemen és Dél-Szudán példája mutatja, hogy akár emberek millióinak élete is veszélybe kerülhet az élelmiszerhiány miatt. Egyes számítások szerint 20 millió embert is fenyegethet akár már idén az éhínség. Ez természetesen újabb exodust eredményez Európa felé, még tovább növelve a feszültségeket. (Ennyit arról, hogy vége-e a migránsválságnak.)

A nyugati állatvédők ezt természetesen nem érzékelik. Az ő szemükben az emberi problémák sokszor másodrendűek. A nyugati országok migrációval kapcsolatos problémái pedig egyenesen bűnnek tekintendők. Biztosak lehetünk benne, hogy ezen szervezetek gazdag nyugati aktivistái jóval többet költenek házi kedvenceikre, mint egy átlagos Jordán család saját élelmezésére.

A jordániai tevék élete sem lehet könnyű, de mivel az ő szükségleteik egészen mások, ezért problémáik is egészen mások. Aki az ottani tevék problémáját előrébb sorolja, mint az ottani emberekét, és munkaeszköznek használt állatokért jobban aggódik, mint a munka és jövő nélküli gyerekekért, azt nehéz minősíteni. Amennyiben a tevéket védő akciójuk sikeres lenne, és a tevék használatát megtiltanák a turisztikai régiókban, az olyan elszegényedéshez és gazdasági gondokhoz vezetne, ami egy ma még úgy ahogy működő országot is térdre kényszerítene. Akár újabb migránsmilliókat szabadítva a nyugati világra.

A jólét tudathasadást okozott a nyugati lakosság egy jelentős részénél, aminek különböző ön- és közveszélyes megjelenési formái vannak. Egyesek azért aggódnak, hogy amikor azt mondjuk „terhes nő”, akkor megsértjük azokat, akik férfivá operáltatták magukat és teherben estek, mert ők nem nők. Mások a fehér keresztények ellen prédikáló muszlim hitszónokok szólásszabadságáért aggódnak, egyúttal elítélik a keresztény értékek nyilvános képviseletét. Megint mások korlátozás nélkül fogadnának be illegális és gazdasági bevándorlókat és elítélik azokat, akik úgy gondolják, ez veszélyezteti az európai civilizáció jövőjét. A tevevédők ezekhez képest inkább csak idiótáknak tűnnek.

Lenne egy javaslatom. Operáltassák át a hím tevéket nősténnyé, a nőstényeket hímmé és utána fogadják be őket migránsként saját New York-i otthonukba. Ezzel egyszerre szinte minden igényt kielégítenének. Esetleg még vegyenek egy muszlim imaszőnyeget a tevének, és fizessenek elő neki az Al Jazeerára.

Minket meg hagyjanak békén a hülyeségeikkel.

A 888.hu véleményrovatának szerzői: Apáti Bence, Bertha László, Falusi Vajk, Fűrész Gábor, GFG, H.I., Ifj. Lomnici Zoltán, Ketipisz Sztavrosz, Megadja Gábor, Kovács Tibor, Szentesi Zöldi László, Vincze Viktor Attila.