Néztem, azaz végigröhögtem – mármint a felét, mert egy idő után az ember elunja; a szakállas nő produkcióját meg a kétfejű kecskét is a cirkuszban az ember csak egy bizonyos ideig bírja – a Szabadfogás szamizdat adását, melyben azon háborogtak, hogy a kormány „megszállja” a Hír TV-t.

Persze a közösségi oldalakon a sok idióta egyből rátenyerelt a Caps Lock billentyűre, majd elkezdte azt verni vöröslő fejjel: „VÉGE A SAJTÓSZABADSÁGNAK!” .

Mindezt azért, mert a Hír TV ismét – mert ne feledjük, korábban is az volt – kormányközeli kézbe került, és hogy ez úgymond „terjeszkedés.”

Szeretem, amikor a libsi az egyértelmű dolgokat belecsodálkozza a világba. Áll a mező szélén, mert elindult, hogy megismerje a falut, elvigye neki a haladást, és meglátván a lovat, pislog, majd ujjával rámutat, s mondja: Ló!

Hát persze, hogy az! Hja, kérem, ez az élet. Ez maga a valóság. Ez az a természetes valóság, mely elől a haladók a safe space burkába menekülnek és zokogás tör rájuk, ha valaki szereti a kefirt, pedig ők utálják, és különben is, a kefir állati eredetű, és az ilyesmit csak a patriarchata, erőszakoló fehér férfiak képesek megenni.

A hód soha nem kérdezi meg, hogy rágcsálhatja-e a fákat, nem kérdezi meg a többi élőlénytől, hogy a terület valamely pontján építhet e magának, s családjának biztos fészket, s szaporodhat-e oda a nyúl vacka mellé, nem beszélve az emberről, meg annak mindenféle törvényeiről. Teszi, ami az érdeke. Teszi, amíg teheti, amíg van fa, s fölös tér. Ha meg már nincs, akkor nem fogja. És ott kint, a létező univerzumban, ahol a haladó ideológiák még nem koszolták össze a természetes folyamatokat, ezen semelyik élőlény nem csodálkozik.

Ezt amúgy „ők” is tudják. Õk alatt értem a balliberális oldalt, kiknek érdekében ezek a szegény megvezetett hülyék most sápítoznak, s verik veszettül Caps Lockot. Ha ellenben mégsem, akkor baj van, mert akkor nem értik a világot, amiben élnek.

(Alsóbb szinteken tényleg nem értik. Az, hogy valaki baloldali és liberális, nem azt jelenti, amit az emberek általában hisznek. Amit el akarnak velük hitetni. Hogy szabadságjogok, szociális érzékenység, kisember, elvek meg hasonló hülyeségek. Balliberálisnak lenni azt jelenti, hogy szembemenni a természet törvényeivel.)

Na, de térjünk csak vissza a sajtószabadsághoz, a médiaegyensúlyhoz és a többi hangzatos lufihoz. Nyugaton, a megvalósult liberális utópiában mennyi ellenkező vélemények adnak teret? Nem úgy értem, hogy hánynak a létezését és fennmaradását biztosítják és támogatják, hanem hogy hányat tűrnek meg egyáltalán? Hány antipíszí tévé és rádióműsor létezik? Nagyjából egy se! Nemhogy tévé, rádió sincs egy szál, de blogokat és YouTube-csatornákat szüntetnek meg és törölnek le. Véleményformáló magánembereket hallgattatnak el, lásd Tommy Robinson esetét, akinek mellesleg most törölték az Instagram-fiókját. De hát nem is kell messzire menni. Emlékszünk még a ’94-es magyar választási térképre? A vörös tenger közepén arra a pár kék pacára? S emlékszünk még annak a világnak a médiahátterére? Na, az a médiavilág pontosan olyan volt, mint az a térkép. Felmerült akkor bárkiben is, hogy működtessen pár jobbos tévét és rádióadót? Csak úgy gesztusból? A sajtószabadság védelme miatt? Toleranciából? Az egyensúly fenntartása végett? Meg humanizmusból?

Fenéket! Tették, amit megtehettek az élet törvényei szerint. Tojtak a mi érdekeinkre. Megjegyzem, az lett volna a furcsa, ha nem ezt teszik. A jobboldali ember meg felkelt vasárnap hatkor, és hallgatta a Vasárnapi Újság hatvan percét, mert az volt az egyetlen sugárzott nemzeti értékrendű adás az összes tévé- és rádiócsatornát beleértve. És igen, emiatt fel kellett kelnie hajnalban, s a szombati sörözést is lemondani, mert reggel az adásban beszélt a Csurka.

Heti egy óra! Hát, libsik, most ehhez képest ti piszok jól álltok.

De ezen mi nem csodálkoztunk, sőt, azon csodálkoztunk volna, ha nem ez történik. Mondogattuk persze, hogy büdös komcsik, rohadt libsik, de nem vártunk mást.

Szóval, kéretik elengedni a Caps Lockot, mert most pusztán csak az van, hogy kopogtat a valóság, működik az élet, a természetes létezés, és történik az, amin se a hód, se az akácfa, se egy fecskecsalád nem csodálkozna.

Nem beszélve egy hódító muszlim migránsról.