Neki? Legyőzni? – gondolhatunk mosolyogva Gyurcsányra, aki végre kiverekedte magának, hogy a szivárványos baloldal kétszínű vezére legyen. Három választás óta tudjuk azonban, hogy Gyurcsány vágyai rendre szembemennek a valósággal.

Fletó azonban nem szégyellős. Lehajol minden morzsáért, amelyről úgy gondolja, hogy az ő politikai jövőjét erősítheti. Facebook-bejegyzésében olvashattuk, hogy alig várta a korábban egyébként már nyilvánosságra került hírt, hogy a Fidesz kilép a néppártból. Nyilván rátapasztotta a fülét a rádióra, mint régen a magyarok, amikor a Szabad Európát hallgatták, és szinte saját diadalaként jelentette: „Ebben a percben hivatalos lett.” A szöveg folytatásából azonnal kibuggyant a mennyei boldogság is, amely elöntötte a szívét: „Ízlelgetik már a vereség ízét. Lehet magyarázkodni, mint az oviban, hogy »dehát nem kizártak minket, hanem mi magunk léptünk ki«. A lényeg ugyanaz. Vesztesek. Szó nincs Európa erős emberéről. Itt egy igazi lúzert látunk. Megérdemlik, ami most történik velük. És mi majd folytatjuk. Egy év múlva itthon is veszíteni fognak.”

Szinte csöpög a whiskyízű kéj a szája szélén, hogy valami rosszat mondhat Orbánról, amivel beárnyékolhatja az ötödik választási győzelme felé vezető utat. Pedig – ahogy lenni szokott – ezúttal sincs igaza.

A Fidesz ugyanis nem változott egy mákszemnyit sem, az maradt, aki volt, azokat az értékeket követi, amelyek alapján Helmut Kohl kancellár hívta meg az EPP-be, s amelyeket azóta is következetesen képvisel. Azért kellett kilépnie, mert lényegében az Európai Néppárt hagyta őket faképnél. Szégyenszemre nemhogy nem a keresztény, konzervatív értékek képviseletét erősítette föl, hanem közelebb húzódott az EP baloldala, a szocialista, liberális, zöld- és kommunista frakciók gondolkodásához. A migráció, a genderizmus támogatásához. A lényeg: a néppárt a legerősebb frakciójának elüldözésével meggyengítette saját magát.

Azt mondja erre Fletó, hogy szó sincs itt Európa erős emberéről, szerinte itt egy lúzert látunk.

Azt gondolom, hogy Ferenc megint összekeverte a szezont a fazonnal, vágyait a valósággal. Orbán Viktor ugyanis egyáltalán nem vesztes, hiszen éppen azért hagyta el a süllyedő hajót, hogy megtarthassa saját világnézetét. Hogy következetesen képviselhesse azt az értékrendet, amire a választók már négyszer igent mondtak, háromszor kétharmaddal. Éppen azért fordított hátat a néppárti frakciónak, hogy tartani tudja azt a szerződést, amelynek értékeit magáénak vallja, s amelyet a választók millióival a választáson megkötött.

Ehhez képest mit csinált Gyurcsány? Szövetségere lépett a látszólag legádázabb ellenségével. Kezdettől fogva rasszistázta, antiszemitázta a Jobbikot: „Itt van egy náci párt, és mi úgy teszünk, mintha ez beférne a magyar alkotmányosság keretei közé” – mondta. „Mondjuk ki: a Jobbik náci párt, fasiszta párt, nyilas párt, a képviselői fasiszták, nyilasok, nácik” – érvelt Gyurcsány jobbkeze, Molnár Csaba. Később a fazonigazítás ellenére sem akart a DK tudomást venni róluk: „A Jobbik minden cukiskodása ellenére egy rasszista, kirekesztő, antiszemita párt.” Gyurcsány pedig kijelentette: „Ha a Jobbikkal kötünk megállapodást, báránybőrbe bújt farkassal állapodunk meg.”

Aztán elővették a számológépüket, s kiderült, hogy a Jobbik szavazatai nélkül még a hatalom közelébe sem kerülhetnének. Ezek után hiába nevezte Szilágyi György hibbant Nérónak Gyurcsányt, vagy mondta korábban Vona, hogy ők akkor lesznek elégedettek, ha Gyurcsány Ferencből Gyurcsány fegyenc lesz. Sorolhatnánk még hosszan a Fletóra nézve megalázó, lesajnáló jobbikos kijelentéseket, ennek ellenére azonban látjuk, amit látunk. A hatalomra kerülés érdeke felülírt minden korábban kőbe vésettnek hitt szempontot. Gyurcsány és Jakab ma elválaszthatatlan szövetségesek.

Akkor, tessék mondani, ki a lúzer?

Orbán Viktor, aki egyenes gerinccel jött ki a néppárttal való, napjainkra vállalhatatlanná vált kapcsolatból, vagy Gyurcsány Ferenc, aki megalázkodott a Jobbik előtt, feladta saját, korábban hangoztatott elveit, és hibbant Néróként, lefegyencezve is megkötötte a megállapodást a báránybőrbe bújt farkassal. Azzal a Jobbikkal, amelyről épp a napokban derült ki, hogy állításai ellenére semmit nem változott, hiszen a pártelnök gépkocsivezetője a győzelem jelét mutatta föl Auschwitzban. Ennél ékesebb bizonyíték – azt gondolom – nem kell.

Akkor – még egyszer kérdem, Gyurcsány Ferenc – ki a lúzer? Ki az, aki olyan mélyre tudott süllyedni a hatalom megszerzésének érdekében, mint a DK elnöke? Az az ember, aki voltaképpen soha nem tudott egy teljes négyéves ciklusban miniszterelnök lenni?

2004-ben Medgyessy Péter elleni puccsal került hatalomra, 2009-ben pedig az általa alakított gazdasági káosz miatt kellett idő előtt átadnia a hatalmat Bajnainak. Az emberek csak egyszer dönthettek róla, 2006-ban, amikor az őszödi böszme a lesújtó gazdasági helyzetet elhazudva becsapta őket, s csalással került hatalomra.

Ez az ember akarja Orbán Viktor EPP-ből való kiválását arra használni, hogy beárnyékolja a miniszterelnök személyiségét? Kárörvendő vigyorral a képén mondja: Orbánék megérdemlik, ami most történik velük. „És mi majd folytatjuk. Egy év múlva itthon is veszíteni fognak.”

Erre mondja Wass Albert, hogy ahol erkölcs nincs, ott semmi nincs. Hatalom pedig pláne nuku.

Ez itt ugyanis Magyarország, nem Brüsszel.