Szerintem ezt a videót mindenki ismeri, elég hatásos még akkor is, ha tele van hibákkal. Természetesen a magyarság és a magyar történelem rovására. (Halics és Lodoméria sehol nem szerepel magyar területként, pedig az Árpád- és Anjou-korban ez rendszeres volt. Ugyanez vonatkozik a két vlach fejedelemségre – korábban Cumania, vagyis Kunország –, és csak a Szörényi bánság sávja villan fel itt-ott. Nagy Lajos birodalmának csak egy része van feltüntetve, Bulgária és Szerbia nem, Mátyás esetében pedig csak Szilézia és Morvaország van magyar kézen, nem mutatja az osztrák örökös tartományokat és Bécset stb. (Anconát mondjuk már nem vártam el.)

Lehet, hogy más országok javára is téved – bár a tapasztalatom az, hogy mindig a miénkre szoktak –, de az nem érdekel. Azért pattogjon az illető ország és kultúra képviselője, ha meg nem érdekli, illetve csak annyi a problémája, hogy a XIII. században miért nem voltak néger pápák, vagy miért nincsenek feltüntetve a semlegesnemű autodafék, az az ő baja.

Na, és alatta persze beindul a szokásos örömködés, hogy „de keressétek meg Szlovákiát vagy Romániát!”.

Ez persze rettentő elcsépelt és közhelyes – épp ezért igaz.

Nekem meg eszembe jutott a közelmúlt politikai adok-kapokja, az úzvölgyi magyar temetőgyalázás, ami természetesen nem volt más, mint újabb kísérlet a magyar múlt eltüntetésére.

Mert az utódállamok mind ezt csinálják.

Ígérgettek fűt-fát száz éve, de soha nem tartottak be semmit, ellenben folyamatosan frusztrálja őket a valóság.

Elismerem, szar lehet egy olyan országban élni, melyben minden kolostor, várrom, régi pénz a földben, székesegyház, krónika, rozsdás kardmarkolat, alapítólevél, páncél a múzeumban a mellettünk lévő országhoz köthető.

Igen, ez kínos érzés.

Mondjuk nem kell betörni a szomszédhoz, elfoglalni a lakását és aludni az ágyában, és akkor nem fog zavarni, hogy érzed a párnahuzaton meg a lepedőn egy idegen embernek az illatát.

Ha most azt mondom, hogy vannak népek, akik nem érdemelnek saját államot, az antipíszí és gyűlöletbeszéd?
Na jó, akkor csak gondolom...

Ellenben elmondom, hogy min töprengtem.

Most sokan öklöt ráznak, a széplelkek meg azt csipogják lábaikat keresztbe téve, mutatóujjukat magasba emelve, hogy „nem szabad gyűlölködni!”

Én viszont ezt a gyűlölet dolgot sosem értettem.

Mi vele a baj?

A gyűlölet egy érzés. A harag, az utálat is. Ahogy a szeretet vagy a rajongás is. Aki szerint nem szabad gyűlölni, aszerint valójában szeretni sem szabadna. Mindkettő egy felfokozott érzés valaki vagy valami iránt.

A lényeg mindig a formán van. Ahogy a legkedvesebb versünket sem tesszük ki a WC-be, nem motyogjuk papírzörgés közben, a kedvenc gitárosunkról sem nevezzük el a kutyánkat. Nem úgy szállunk fel a buszra, hogy „édesanyám Szabó Rozália, derék egy asszony, kérek egy jegyet Hatvanig”, a koronás magyar címert sem tesszük rá egy pizzára, de nem sütünk Hunyadi Mátyásos májas hurkát sem – úgy a gyűlöletnek is megadjuk a módját.

Méltósággal gyűlölünk és méltósággal szeretünk.

Nem rázzuk öklünket, nem csinálunk a szánkból pöcegödröt, nem ezzel az érzéssel kelünk és fekszünk, hanem elraktározzuk elménkbe, továbbadjuk utódainknak, és megjegyezzük, majd ha ismét urak leszünk, ott ezeknek többet soha semmit.

Se segítséget, se támogatást, se elnézést, se egyenlősdit, hanem végre csak a saját érdekeinket nézzük.

Mert amikor mi voltunk az urak, mi segítettük őket – az első román (vlach) nyelvű egyházi fordításokat, az első román nyelvű iskolát (Brassó), az első román nyelvű könyvnyomtatást stb. tőlünk kapták. (Az első román nyelvű egyházi könyveket Körtvélyesen fordították 1488 és 1490 közt. A monostort a munkácsi püspök a maga fennhatósága alá akarta vonni, ami ellen a máramarosi vlach nemesek tiltakoztak. Segítségükre sietett a monostor kegyura, Drágffy Bertalan, aki 1494-ben az erdélyi katolikus püspök védelme alá helyeztette a monostort.)

Bár a XVI. századi ortodoxia még szláv nyelvezetű volt, és akkor még nem kezdtek hazudozni római-latin kontinuitásról.

Ezt a segítséget soha nem hálálták meg, hanem a fejünkre nőttek.

Mert mi is ez az úzvölgyi borzalom gyakorlatilag?

Egy demográfiailag és morálisan is mélyponton levő Kárpát-medencei kisebbség – ők 4 millióan vannak szemben velünk, akik 13,5 millióan vagyunk a történelmi határok közt – frusztrációja. És gyűlölete.

Én értem. Sőt, megértem őket. Épp ezért mondom, ne asszisztáljunk soha többé ahhoz, hogy embertársainkban a gyűlölet érzése még egyszer ilyen mértékben kialakulhasson.