Orbán Viktor miniszterelnök az október 23-i beszédében a Magyarországra és Európa nemzetállamaira leselkedő veszélyként beszélt a globális, birodalmi kormányzásról, mely ábrándot egykoron a nemzeti és a nemzetközi szocialisták kergettek, ma pedig új köntösben tette be lábát a kontinensre.

Ez a transznacionális, globalista elit sokszínűségről, a nyitott határokról, az egész világot átszövő szabadkereskedelemről álmodozik, és megrögzötten hisz abban, hogy a nemzetállamoknak leáldozott.

Ennek a programnak nemcsak az Egyesült Államokban, hanem Európában is számos lelkes híve akad mind a politikai, mind a gazdasági elit köreiben. Ahogyan Yoram Hazony filozófus fogalmazott, napjaink liberálisai a szocialistákhoz hasonlóan grandiózus elméleteket gyártottak arról, hogy az „egyesült világ” miképp is fog soha nem látott békét, gazdagsági fellendülést hozni a saját univerzális szabályaiknak megfelelően. Ám a hangzatos szavak mögött valami egészen más sejlik fel.

Európában ma ennek megfelelően posztnemzeti és posztkeresztény korszakot vizionálnak, melynek érdekében tovább csorbítanák a nemzetállamok szuverenitását, többek között a Brüsszel irányította „határmenedzsmentről”, a legális migrációról és a már itt lévő bevándorlók szétosztásáról prédikálva. Mindezt természetesen a „szolidaritás” és az „európai értékek” nevében, melyet önkényesen, saját szájuk íze szerint értelmeznek.

Számukra minden, ami a nemzeti és keresztény, az gyanús és kirekesztő. Minden, ami „más” és „idegen”, az szép és propagálandó.

Azok pedig, akik szembemennek a globalista, liberális fősodorral, a megbélyegzés kötelező rituáléival szembesülnek, legyen szó az általuk uralt médiáról, a különféle jogvédő szervezetnek álcázott politikai mozgalmakról, vagy éppen a Brüsszelben és Strasbourgban székelő Európai Parlamentről, mely a Soros-hálózat által összetákolt vádiratokat lobogtat.

A birodalmi törekvéseknek tehát – mely természetszerűleg nemcsak hatalmi, hanem kulturális síkon is jelentkezik – senki sem állhat útjába, vagy ha mégis: számolhat a következményekkel. Bárkit megbélyegeznek és eretneknek kiáltanak ki, akiről úgy gondolják, hogy képes komolyan vehető ellenállást tanúsítani az általuk diktált világképpel szemben.

A demokrácia és a jogállamiság „felkent őreit” azonban semmi sem zavartatja, ha programjuk megvalósítása a tét. Politikai többség híján emberi jogot fabrikálnak bármiből, ami a terveik megvalósítását szolgálja. Legyen szó a migrációról vagy éppen a hagyományos családi keretek szétzilálásáról.

A hazájukat szerető emberek ellenállását azonban nem lehet megfékezni. Ennek bizonyítéka a britek döntése a Brexitről, a nemzeti erők győzelme Közép-Európában és Olaszországban, valamint a jobboldali, bevándorlásellenes pártok nyugat-európai felemelkedése.

Nem véletlen, hogy a globalista és a birodalmi törekvések előmozdítói veszélyben érzik helyzetüket. Merkelnek leáldozott, Macron pedig továbbra is népszerűtlen. A májusi európai parlamenti választások tétje óriási. A valódi ellentét ma már nem pusztán a baloldal és a jobboldal, hanem a bevándorlásellenes patrióta erők és a bevándorláspárti globalisták között húzódik.

Az utóbbiak által dédelgetett nyitott határok, sokszínű társadalmak és a birodalmi kormányzás víziójában azonban az európaiak többsége ma már nem a „dicsőséges jövőt”, hanem a fenyegetést látja, mely veszélyezteti életük megszokott formáját, identitásukat és hazájuk szuverenitását.

Ez az, amit nem tudnak lenyelni Brüsszelben. Ez az, ami keresztülhúzhatja a globalisták számításait.