Miközben ezeket a sorokat írom, éppen egy magát függetlennek és még inkább objektívnek mondó médiumért tüntet szinte a teljes ellenzék. Még egyszer, csak hogy érezzük a mondat súlyát. Egy magát a magyar sajtó etalonjának tituláló „hírportál” miatt tüntetést szerveztek az ellenzéki pártok. (A Momentum kezdeményezte, aztán csatlakoztak a többiek.) Az írásomat itt be is fejezhetném, hisz olyan feloldhatatlan ellentét van a mondaton belül, amelyet még Nagy Sándor is csak komoly fejtörés mellett tudna megoldani.

A megoldhatatlannak tűnő gordiuszi csomó kibogozását jelen helyzetben a hazugság jelenti. Hiába mondja valaki azt magáról, hogy független, objektív, mértéktartó és hasonló maszlagok, amikor egyértelműen körül lehet határolni, hogy a tevékenysége milyen érdeket szolgál.

Gondolom már minden kedves olvasó kitalálta, hogy jelen írásom apropóját az egyik nagy internetes portál nyűglődése adta. Napok, hetek, hónapok óta figyelem az agóniát, amely körüllengi a sajtóterméket. A sztorit – ahogy minden esetben – a független/objektív újságok most is próbálják úgy beállítani, hogy Orbán Viktor elrendelte a beszántást, a munkálatok pedig folyamatban vannak. A helyzet azonban nem ez. A médiumnak van egy tulajdonosa, vezetője, aki dönt személyi dolgokról. Ha neki nem szimpatikus egy főszerkesztő, akkor kiteheti. Bevallom, nekem sem lenne ínyemre, ha az általam bizalmasan elmondott üzleti titkokat más újságban olvasnám vissza. A döntésre aztán a többi munkatárs felmondással reagált. A felmondás ebben az esetben a mártírkodást jelenti.

Na, most! Előfordult már az életem során, hogy felmondtam lelkiismereti okok miatt. Azt akarták, hogy olyat tegyek, amit nem szerettem volna. Ez az emlékezetes G-napot követően történt a Hír TV-ben. A célpontos munkatársaimmal együtt otthagytuk Simicska tévéjét. Hónapokra munkanélküli lettem. Hiába keresem az emlékeim között, de akkor senki nem szervezett tüntetést értünk, sőt a most síró, pityogó libsihad fröcsögve írta le naponta többször, hogy az “Orbán-bérencek”, a “Fidesznyikok” leléptek. Ez személyes történet, de számtalan más esetet említhetnék, amikor jobboldali újságírók kerültek utcára és senki sem féltette a sajtószabadságot vagy a demokráciát.

A kettős mérce a független/objektív újságírók legfőbb fegyvere. Gondolatiságuk könnyen értelmezhető. A világuk „énközpontú”. A gyakorlatban ez annyit tesz, hogy amit ők mívelnek, az maga a csoda és a tökély, amit más, az pedig lábszag és mucsa. A liberális egocentrikus világfelfogás addig elfogadó, ameddig ugyanazt gondolod, mint ők. Amint eltérsz a sodortól, vicc tárgyává tesznek és eltipornak. Ez a függetlenség hazugsága.

A most nagyon szomorú és sírva egymást ölelő szerkesztőség tagjainak függetlenségét és objektivitását onnan lehet könnyen felismerni, hogy szerintük, amit az Orbán-kabinet tesz, az mind rossz (ahogy ők fogalmaznak, szar). Viszont Karácsony Gergely, fővárosunk valaha élt legtökéletesebb főpolgármestere, akivel ha esetleg alkalmuk adódik interjút készíteni, akkor nem röstellnek elsírni magukat az örömtől. Nyilvánvalóan napokig hozhatnék fel példákat a nagyon független és objektív hírportál tevékenységére, de teljesen felesleges, hiszen mindenki tudja, hogy a modern kor egyik legnagyobb hazugsága, hogy ez a médium és a társai függetlenek és objektívek lennének.

Apropó társaik. Most ugyan még pár napig lehet sírni a hazai, illetve nyugati sajtóban, hogy most már tényleg megszűnt a magyar sajtószabadság. Kiállhatnak a szlovák, román és még nem tudom milyen hasonszőrű újságírók a magyar libsik mellett. Megírathatnak még pár cikket a Financial Timesban, nyilván téma lesz a CNN-en is. Hiszen Amerika jelenlegi legnagyobb problémája egy magyar portál főszerkesztőjének kirúgása. Ez egyértelmű. Viszont nem kell aggódnunk! A most felmondott, hihetetlenül értékes munkát végző, ékes tollú újságírók(!) se perc alatt szétröppennek a haveri lapokban, tévékben, rádiókban. És ugyanazzal a lendülettel folytathatják a munkát Magyarország ellen.

Természetesen függetlenül és objektíven, ahogy eddig is tették.