A Bétahírnél kitört a morális pánik.

Trump ugyanis ígéretét betartva – hiába, mégsem jobbikos – valóban Jeruzsálembe költöztette az Egyesült Államok Nagykövetségét. Ennek hatására jött, ami várható volt: a hettiták őrjöngésbe kezdtek, lehet számolni a halottakat és a sebesülteket. A csicskapárt hírmondója szerint ezért természetesen a felelősség Orbán Viktort terheli, aki ugyan nem költöztette a nagykövetségét Jeruzsálembe, de a fogadáson a magyar delegáció is részt vett – a románok és csehek mellett, akik egyébként fontolgatják a költözködést.

A palesztinok vére szárad Orbán kezén!

(Hogy mennyire ártatlanok az áldozatok, arra a már megszokott menetrend vonatkozik: a Hamász azzal tüzeli a népet, hogy rohamozzák meg a határt és öljenek. Az izraeliek katonai fölényük révén könnyedén megtehetnék, hogy tömegesen gyilkolják le a civileket, de nem ezt teszik, hanem igyekeznek megkímélni a civileket – mind a palesztin mind az izraeli oldalon. Vajon mit szólnánk ahhoz, ha egy terrorista szervezet a magyar határt akarná áttörni, dobálna és lövöldözne, hogy katonákat és civileket öljön? A média szépen elvégzi a propagandamunkát, terjeszti a Hamásznak kedves elbeszélést.)

A gond csak ott van, hogy a palesztinok esetében ez a reakció az, ami legbiztosabban megjósolható. Valószínűleg ennyien halnak és sebesülnek meg akkor is, amikor a Hamász és a Fatah épp nincsenek jóban, vagy épp akkor, ha rakétasilóikat a helyi óvodák és iskolák épületeibe paterolják az élő pajzs nevű hadművelet jegyében, hogy aztán a nyugati mainstream sajtó és a teljesen elhülyült nyugati politikai elit felháborodjon a válaszcsapáson és az izraeli agressziót okolja a hullahegyek miatt. De még ilyen nagy dolgokra sincs szükség. Elég, ha Ariel Saron sétál egyet a Templom-hegyen, vagy hallható, hogy egy zsidó eltüsszenti magát, és már mehet is az intifáda.

Ha tehát a világ hallgatna a tökkelütött nyugati mainstreamre, akkor sem Izrael, sem a világ többi része nem vehetne engedély nélkül levegőt sem, mert hátha az rosszul esik a palesztinoknak, felháborodnak, majd felháborodásukban teljesen érthető módon öldöklésbe kezdenek.

A liberálisok és a csicskapárt szerint Magyarország semmit nem nyer ezzel az üggyel, csak dörgölőzni az amerikaiakhoz. Pedig a liberálisok a költözködés miatt sivalkodnak San Franciscótól Rámalláhig, ami önmagában óriási győzelem. Hetekig ihatjuk a liberális könnyeket. De még ha ez nem is lenne elég, a jobbikosoknak és a liberális könnyezőbajnokoknak valószínűleg nem tűnt fel, hogy Magyarország és Izrael jó viszonyt ápol egymással. Magyarország következetesen blokkol minden olyan ún. nemzetközi kezdeményezést, melyekben a törülközőfejűek emberi jogi szövetségei megreguláznák Izraelt (helyesen). Benjamin Netanjahu pedig az első volt, aki fel- és meghívta a választások után a magyar miniszterelnököt, és mivel Izrael egy roppant innovatív és kreatív ország, ezért nincs szükség árukapcsolásra az amerikaiak felé ahhoz, hogy mi ebből a helyzetből hasznot húzzunk. A személyes álmom a falépítési know-how átadása, mert falépítésben és határvédelemben az izraeliek kimagaslóan jól teljesítenek, de azért akadnak még területek, ahol szintén kiválóak.

Ehhez képest most azon kéne megrökönyödni, hogy mit szól mindehhez a Palesztin Hatóság. Tőlük is nyilvánvalóan sokat tanulhatnánk. Indíthatnánk például Nemzeti Vakondprogramot, ami kimerülne az alagútépítésben és a megépített alagút felrobbantásában, mely utóbbihoz a recepteket kinézhetnénk az Anarchist Cookbookból. Szintén felbecsülhetetlen lehet a tudásuk az öngyilkos merényletek és az élő pajzs hadművelet terén, de valamiért úgy érzem, akadnak itt civilizációs különbségek. Persze ezek régi tudások a KGB által kiképzett palesztin vezetők körében.

Tekintsünk el attól, hogy épp a jobbikos média vádolja azzal a magyar kormányt, hogy Putyin seggéből lóg ki. Vagy bárki seggéből, ami azt illeti. De beszédes, hogy a csicskapárti narratíva arra épül, hogy gyakorlatilag ezzel sehol sem szerezhetünk „jó pontokat”, mert elhidegült tőlünk Brüsszel (na, juj!), az amerikaiakat nem érdekli, ahogy az oroszokat sem, és ebben a tekintetben jobban állnak az elkötelezett atlantista románok, akik gyakorlatilag az amerikai külügy helyi irodájaként működnek, amióta bevonult oda a korrupcióellenes ügyészség. Gondolom, ez lenne a követendő példa. Vagy bármi más, csak lehessen valakinek a hátsóján csüngeni, mert a jobbikosok azt a levegőt szeretik.

Hiába, senki sem adhat mást, mi lényege: a csicskák csicskulnának.

Aztán ott van az arab világ, amit állítólag egyként háborítottunk föl (elsősorban gondolom Orbán, majd valahol a sorban utána Trump), de ebbe a képbe belezavar kicsit, hogy a szaúdiak nemrég üzenték meg a jobbikos kedvenc hettitáknak, hogy tessék végre megegyezni vagy pofa be.

Búcsúzóul a jobbikosok – más eszköz híján – az érzelmi zsaroláshoz nyúlnak. Tehát nemcsak a palesztinok vére szárad Orbán kezén, hanem majd azoké is, akik merénylet áldozatai lesznek az al-Kaida és az Iszlám Állam kezei által, méghozzá itt, Budapesten. (A logika legalább következetes: Orbánnak illene úgy politizálnia, hogy az megfeleljen a Palesztin Hatóságnak, az al-Kaidának, az Iszlám Államnak, és amúgy az Egyesült Államoknak, Brüsszelnek, de semmi esetre sem Izraelnek.) Ehhez az eszközhöz leginkább a házsártos vénasszonyok szoktak folyamodni, de bennük legalább van valami báj.

A célpont ugyanaz, csak a megközelítés változott meg. Már nem keresztény kislányok vérét vedelő „tetűhintás biboldók” vannak a narratívában, hanem a hamisítatlan nyugati, liberális erényfitogtató morális pánikkeltés. Roger Waters tribute.

Mivel ugyanezt tolja a nyugati mainstream is, erre a vonatra kell most ráülni, hátha ettől végre megbukik Orbán.

Végül is a legutóbb is bejött.