– kezdi cikkét Kovács Bálint tegnap az Indexen. 

Simicska lapját mindig élvezettel olvasom, mert naponta örvendeztet meg sok vidám perccel, sok órányi gondtalan nevetéssel. 

Ha letört vagyok, ha rossz az idő – köd, eső vagy szürke, piszkos latyak teszi borongóssá a kedvem –, csak beírom a keresőbe, hogy Index.hu, és már kezdődhet is a felhőtlen kacagás, a mosolygás, a visszafojthatatlan, mindent elsöprő, megállíthatatlan röhögőgörcs. Rosszkedvem elillan, szinte azonnal. 

Egy fontos szabályt kell csak betartani: 

Soha, semmilyen körülmények között nem szabad Simicska úr (ál)hírportálját tömegközlekedési eszközökön olvasni. A reggeli csúcsforgalomban ugyanis utastársaink hajlamosak gyakorló elmebetegnek nézni a magamfajta térdét csapkodó, hangosan gurgulázva kacagó Index-olvasót. Ezt a lex Indexet – nem olvasok metrón Indexet törvényt – akkor voltam kénytelen bevezetni, mikor egyik alkalommal a délutáni csúcsforgalomban gyanútlanul megnyitottam Földes András egyik friss, ropogós, és az európai baloldal által megszponzorált népmesei és sci-fi elemekkel átszőtt meséjét. Pardon. Cikkét.  

Földes Szicíliába utazott, és addig keresett/kutatott, amíg meg nem talált egy olyan Fekete-Afrikából származó úriembert, aki állítása szerint számítógépes szakember volt odahaza, a kies és analfabétáktól hemzsegő, rendkívül elmaradott Gambiában. 

Tehát:

Földes első megszólaltatottja, a migrációt propagáló párt pénzéből elkészített cikkében, egy gambiai számítógépes szakember volt. 

Ennek az esélye egyébként 1 a tízmillióhoz. 

Persze gondolhatjuk, hogy Földes a világ legszerencsésebb emberei közé tartozik, lehetünk naivak, de ha kicsit komolyabban vesszük magunkat, a minket körülvevő világot, és a valószínűségszámítást, akkor bizony inkább joggal gondolhatjuk, hogy Földes hazudott, vagy kicsit megengedőbben, addig kajtatott a gambiai számítógépes szakember után, míg egy hét alatt, és számos (több száz) nem publikált interjú után rálelt a több ezer analfabéta, végzettség és nyelvtudás nélküli, néger/fekete/afro-amerikai (a megfelelő aláhúzandó, ugyanis itt haljak meg, ha tudom, hogy épp melyik kifejezés a politikailag korrekt a fekákra) közt arra az egyetlen – személyi számítógépeken nagy biztonsággal alkotó – gambiaira, akit később meséje főhősévé tett. 

Egészségem és ép eszem megőrzése érdekében már régóta megpróbálom Földes, a Migration Aid és Horn Gábor döbbenetes hazugságait (a migránsok között felülreprezentáltak a diplomás orvosok, egészségügyi szakemberek, tudósok és tanáremberek) egyfajta stand up számnak tekinteni, amikkel direkt engem akarnak szórakoztatni. Egy ideje orvosaim tanácsára nem kezdek törni-zúzni, mint Axl Rose bemindenezve egy kelet-európai szálloda elnöki lakosztályában, mikor Horn és Földes belekezd az újabb hazugságokra felépített, görög mondák valóságtartalmát idéző történetébe, hanem igyekszem viccnek venni, majd megírni. 

És határozottan jobban érzem magam azóta. 

No de, hogy egy bravúros átkötéssel eljussak végre az afro-amerikai (azt hiszem ez az a szó, amiért még nem tilt le a Facebook) grafikustól az Operaházig: 

Helyesebben az Erkel Színházig. 

Az Index szerkesztősége ugyanis egészen bravúrosan tudta összekeverni az Erkelt az Operával. 

Nincs ezzel sok baj. Mindenkivel megesik, hogy hibázik. Az Operaház jegyszedői például rengeteg izgalmas és szórakoztató történetet tudnak elmesélni olyan rutintalan színházlátogatókról, akik 7 előtt 5 perccel szoktak beesni az Andrássy úti épületbe, hogy aztán kétségbeesve lobogtassák a Nagymező utcában található Operettszínházba szóló jegyeiket. Mondjuk ők – az Operettet az Operával keverők – nem is írnak cikkeket a honi színházi életet érintő sajtótájékoztatókról. 

Az ilyen színházlátogatókat az is meg szokta még lepni, hogy az operákban – így kis betűvel, hiszen a műfajról, és nem az épületről beszélünk – az operaénekesek énekelnek. 

Igazából csak énekelnek. 

Az operaénekesek. 

Tehát még egyszer: az operaénekesek. 

Nem tudom, Bálint az index kivételesen tehetséges újságírója, kezdi-e már érteni, hogy mi a bibi a cikkével és a cikk címével. A 888 olvasói egészen biztosan rájöttek már az okosságra. Illetve Kovács hülyeségére. 

Egy operában úgynevezett operaénekesek énekelnek, és nem SZÍNÉSZEK játszanak. 

A színészeket a Magyar Színművészeti Egyetemen oktatják színészmesterségre, az operaénekeseket pedig különböző zeneakadémiákon, illetve konzervatóriumokban tanítják mintegy énekelni. 

Ez nekem nem tűnik túl bonyolultnak, no de én Kovács Bálinttal ellentétben szoktam színházba járni. Ilyen nagyobbakba, meg olyan kisebbekbe. 

Ezekben a színházakban több alkalommal volt lehetőségem megfigyelni úgynevezett színi előadásokat, illetve operákat. 

Szeretve tisztelt és hűséges olvasóim pedig azzal is tisztában vannak, hogy egy viszonylag rövid és teljesen sikertelen balettkarriert is magam mögött tudhatok. 

Ezt csak és kizárólag Kovács Bálintnak mondom, aki jövő ilyenkor már egészen biztosan a méltán híres Göbölyös Soma-díj büszke tulajdonosa lesz, mert félő, hogy a balettművészeket is összekeveri a színészekkel. 

Zárójel:

A balettosok 10 évig tanulnak ugrálni a Táncművészeti Egyetemen, majd miután végeztek, elmennek egy balett-társulatba balettozni. Tehát nem egy színtársulatba játszani, kedves Bálint, hanem egy balettegyüttesbe balettozni. 

És, hogy még jobban összezavarjam azt az okos, haladó fejedet: a klasszikus balettegyüttesek nagy része O(!)perákban – nem o(!)perákban – működik. Nem egyszerű, mi? 

Zárójel bezárva. 

A vihar a biliben egyébként tényleg nem érdemel sok szót. Bizonyos fehérgyűlölő fekete jogtulajdonosok, akik odahaza nyilvánvalóan a Balck Lives Matter aktivistái, ragaszkodnak egy olyan rasszista kitételhez, hogy a Porgy és Bess című Gershwin-operát, csak és kizárólag fekete énekesek (!!!!!!!!!!!!!) (tehát nem színészek) énekelhetik és játszhatják. 

Ami lássuk be, itthon meglehetősen nehezen kivitelezhető, lévén, hogy tudomásom szerint egy árva néger sem jeleskedik operaénekesként ebben a mucsai fasisztanácidiktatúrában. 

Nyilván lehetne kvótanégerekkel pótolni a hiányt, importálhatnánk például Szicíliából gambiai basszistákat és tenorokat – Földes biztosan találna pár ilyen végzettséget hazudó  illegális bevándorlót is, hisz van az a pénz – de lássuk be, ez nem túl életszerű. 

Én magam nem is szeretnék ezzel a (fehér)fajgyűlölő hülyeséggel sokat foglalkozni. Egyrészt, mert megtette helyettem Ókovács Szilveszter, az Opera főigazgatója, másrészt, mert teljesen abszurdnak tartok egy ilyen kitételt – csak fekák játszhatnak egy operában – 2018-ban, amikor Achilleust például egy fekete színész fogja játszani egy haladók által megbecstelenített filmben, és számos hollywoodi alkotás is kvótanégerekkel kerül bemutatásra. Épp reneszánszát éli a fehérkormozás (whitedirtyng – saját alkotás), ahogyan a fekete jogvédők meg minden lehetséges fórumon a ruhájukat tépkedve toporzékolnak, ha egy színész egy árnyalatnyival világosabb a szerintük megfelelő színnél. (Blackwashing – ez nem saját)

2018-ban ilyen dolgokról vitatkozni Közép-Európában kábé olyan, mintha valaki arról nyitna vitát, hogy milyen királyság volt Chicagóban 70 évvel ezelőtt, mikor a feketék még nem szállhattak fel a buszokra, aztán meg milyen kevésbé király, amikor már felszállhattak, de csak hátra ülhettek. 

A normalitásért folyó kultúrharcban érdemes néha felvenni a kesztyűt, és elhatárolódni a genderlobbi spicc cipős, balettszoknyás fiúcskáitól (?), ahogyan érdemes kiállni egy rasszista, fehérgyűlölő, művészetellenes, agyament hülyeség ellen is.

A normalitásért harcolók ki kell, hogy álljanak egymás mellett, mert egy csónakban eveznek.