Szavaiból ugyanis az csendül ki, hogy szerinte a fejlesztések kizárólag akkor szolgálják a budapestiek érdekét, ha arról Karácsony Gergely és népes tanácsadói köre határoz.

Ezzel csak az a baj, hogy amikor ellenőrzés nélkül költekezhet a főváros vezetése, akkor úgy járhatnak, mint Demszky Gábor annak idején. Az SZDSZ-es egykori városvezetőnek ugyanis úgy sikerült eladósítania Budapestet, hogy az Orbán-kormánynak 375 milliárd forint adósságot kellett átvállalnia hivatalba lépése után, ami jóval több, mint például Budapest idei 284 milliárd forintos költségvetése. Arról nem szólva, hogy a szabadon költekező Demszky érához kapcsolódik hazánk, sőt Deutsch Tamás szerint Közép-Európa eddig legbrutálisabb korrupciója a 4-es metró építésével kapcsolatban, ahol az ötszáz milliárdos beruházásból több, mint az összeg harmadának, 167 milliárd forintnak veszett a nyoma. Deutsch szavaival: „ellopták” az akkori SZDSZ-MSZP vezette város képviselői, akik most – láss csodát! – Karácsony Gergely közvetlen környezetében dolgoznak. A főpolgármester legnagyobb támogatója, politikai otthona pedig az a pártcsalád, az a politikai közösség, amelyhez kötődik ez a súlyos korrupció.

Emlékezhetünk, Karácsonyék az egy éves hivatali regnálásuk óta eltel időben szinte csak azért ütik a vasat – a főpolgármester szavaival „zsarolnak” –, hogy a kormány a rendkívüli helyzetre való tekintettel ne vonjon el tőlük pénzt a védekezésre. Ellenkezőleg, adjon nekik további összegeket, hogy a krízishelyzet ellenére úgy éljenek, mint Marci hevesen. Mit sem törődve a járvánnyal, ami ellen való védekezés szerintük kormányzati feladat.

Az állandóan a szolidaritás értékeiről papoló főpolgármester ellene van annak is, hogy a főváros továbbra is csökkentett szolidaritási hozzájárulást fizessen az államnak. Ezt a pénzt a 135 tehetősebb önkormányzat fizeti be azért, hogy ahhoz a kisebb költségvetésű települések jussanak hozzá. Ráadásul Budapest, noha az ország leggazdagabb városa, ebből korábban is kedvezményt kapott. S míg a másik 134 önkormányzat szó nélkül segít a többieken, addig Karácsonyék, akik a legjobban megengedhetnék maguknak a szolidaritást, ez ellen is tiltakoznak.

A főváros állandóan a kormányt támadja különböző összegek pótlólagos kiutalásáért, miközben az idei esztendő második negyedéve végén 27,9 milliárd forint állt rendelkezésükre készpénzben, 135 milliárd forintnyi érték pedig állampapírban.

Karácsony erről nem beszél, félrevezetve a budapestieket, akikre oly szívesen hivatkozik mindig, amikor kormányzati pénzre van szüksége. Úgy tesz, mintha a főváros szegény volna, mint a templom egere, akin a gonosz kormány egyszerűen nem hajlandó segíteni. Annak ellenére, hogy szerinte nem a kormánynak vagy – települési szinten – az önkormányzatoknak van pénze, hanem az adófizetőknek. Ez persze fából vaskarika, hiszen az ország működéséhez szükséges bevételeket valóban az adófizetők termelik meg, de azért van Magyarországon még az ellenzék által sem kifogásolt képviseleti demokrácia, hogy azok dönthessenek az adóként befizetett pénzek felhasználásáról, akiket a választók felruháztak a bizalmukkal. Hiába mondja Karácsony Gergely, hogy Budapest lakói termelik meg a magyarországi adóbevételek negyven százalékát. Ezzel legfeljebb csak lázít, ami lássuk be, nem kevés, a kormánynak ugyanis azon falvakban élőkről is gondoskodni kell, ahol minimális az adóbefizetés, esetleg nincs is. Ahol éppen arra van szükség, hogy a Karácsony által erősen nehezményezett szolidaritási hozzájárulásból lehessen fenntartani a lakosság életét. Elvégre az ott élőknek is ember módjára kell élniük, ők sem pusztulhatnak el. Vagy igen, kedves Karácsony Gergely?

Még Bajnai Gordon is arra figyelmeztetett kormányfőként tett hivatalos Izraeli látogatásán, hogy a múlt soha nem ismétlődhet meg. S ez általában is igaz. A holokauszt mellett azonban más társadalmi csapdákat is el kell kerülni, hogy egyenesen haladhasson előre az ország fejlődése. Sikamlós terület például a gazdálkodás is.

Nem véletlenül nem akar a kormány kétszer belelépni ugyanabba a folyóba, amibe Karácsony – Demszky után – szíves örömest újból beleugrana. Nem véletlenül zárkózott el a kormány a főváros hetvenmilliárd forintos hitelfelvételétől, ami az éves budapesti költségvetés negyede lenne. S ahhoz sem járul hozzá, hogy a „Karácsony-adó” bevezetésével a főpolgármester megsarcolja a budapesti vállalkozásokat, akik közül többen már a hír hallatán azt fontolgatták, hogy elhagyják a fővárost.

A budapestieknek ugyanis édesmindegy, hogy a vágyott fejlesztéseket Karácsony Gergely vagy a kormány valósítja meg. Számukra az a fontos, hogy kényelmesebb, kulturáltabb körülmények között élhessenek, mint korábban. Ha éhes az ember, nem mindegy, hogy melyik pék sütötte a kenyeret?

Nem véletlenül vallja Orbán Viktor, hogy „erős és sikeres főváros nélkül nincs erős és sikeres Magyarország”.

Nem véletlenül jelentették be, hogy a kormánynak nagyon is fontosak a budapestiek. Bár Budapest a rengeteg kritika és kérés ellenére sem támogatja a kerékpársávok megszüntetését a Nagykörúton, fékezik a Városliget további beruházásait, a Nemzeti Galéria, a gyermekszínház, a Magyar Innováció Háza felépítését. Ellenállás a fejlődésért rajongó budapestiek érdekében? Nagy kérdés.

Az viszont nem kérdés, hogy a kormány annak ellenére odaadja a Lánchídra a 6 milliárd forintot, hogy annak – Tarlós István esetében – a Lánchídon kívül az Alagút és a 2-es villamos aluljárója felújításának költségvetését is ki kellett volna egészítenie. Elkészül továbbá a rakpartok felújítása, ahol a kétszer egysávos autóutak mellett lesz kerékpár- és gyalogossáv is. S ugyancsak a budapestiek érdekét szolgálja a gödöllői HÉV vonalának összekötése a metróval, illetve a budai fonódó villamos meghosszabbítása a Műegyetem rakpartig. Mindez kormánypénzen. Ha tetszik a fővárosnak ingyen.

Az emberek azt vallják, hogy cselekvéssel, építéssel lehet leginkább szolgálni a budapestiek érdekeit, míg feszültségkeltő zsarolással aligha.