Állítólag sosem bántottak még színészt pusztán azért, mert elvállalta a híresen nagy feleséggyilkos VIII. Henrik szerepét, de azért sem, mert eljátszotta Sztálint vagy Hitlert. Ha jó volt az alakítás, akkor dicsérték, ha csapnivaló volt a játék, akkor kritizálták – ilyen ez a szakma –, de csak azért, mert magára öltötte a szerepet, senkit sem ért kritika.

Mi azonban elértünk oda, hogy egy díjátadó után az egyik nyertes nem a művészetről, hanem a politikáról beszél, és a nyílt színen megy neki egy másik színésznek, aki elismerést vett át.

Tizenharmadik alkalommal osztották ki az Aranymedál díjat, amelyet Navarrai Mészáros Márton alapított. Igazán nem ő tehet róla, hogy idén az elismerés átvétele után akadt olyan színész, aki nem a saját sikerén örvendezett, hanem a másik kategória győztesét kezdi el ekézni.

Ebben az esztendőben Molnár Áron kapta a legjobb – közönségszavazásról lévén szó, ebben az esetben inkább a legnépszerűbb – férfi főszereplőnek járó díjat.

A közönség többsége nem tévedhet, ráadásul a Toxikoma című filmben emlékezetes alakítást nyújtott. Meg lett volna minden oka arra, hogy magát ünnepelje, és elmorzsoljon egy könnycseppet, de nem ezt tette hanem kicsinyes, az elismeréshez méltatlan játszmába kezdett.

Gubás Gabit is a közönség választotta meg, vélhetően többek között azért, mert az Elk*rtuk című filmben jól alakította Dobrev Klárát. Molnár Áron az elismerés átvétele után azt írta a közösségi oldalán, hogy majdnem mindenkinek gratulál...

Ki tudjuk találni, hogy kinek nem. Már csak azért is, mert később részletezte, hogy Gubás Gabinak miért nem, és aztán a Facebookon még a színészi felkészültséget is számon kérte a Jászai Mari-díjas művésznőn. Sőt megkérdezte, hogy lesz-e Gubás Gabinak bűntudata a szerep megformálása után.

Az a baj ezzel az egésszel, hogy a baloldali – senki nem tudná, hogy hova húz, ha nem reklámozná – Molnár Áron ebből is politikát akar csinálni. Molnár Áron, akiről eddig azt sem tudtam, hogy kicsoda, és bár láttam a Toxikomát, nem emlékeztem a nevére. Rákerestem az érdekes művészre, és kiderült, hogy már több filmben láttam, de valahogy nem égett be a neve.

Gubás Gabit bármikor magam elé tudom idézni – ez meg az ő elismerése. És legkevésbé sem azért, mert ő volt Dobrev Klára egy politikai krimiben, amely nem dokumentumfilm, hanem fikciós elemeket is tartalmaz. Talán azért, mert másfél évtizedes színészi karrier áll mögötte.

És még azért is, mert amikor a közönség elismeri a teljesítményét, akkor megköszöni a nézőknek a támogatást, és nem azon kezd el gondolkodni, hogy miként tudna politikát csinálni a díjátadó gálából.

Ez egy olyan balos virtus. Még akkor is megsértődnek, ha ebben a fene nagy diktatúrában díjat kapnak. Drámai alakítás, de közönségdíjat vélhetően nem ér.