Magamról tudom, hogy mennyire igaz. Számos esetben futott már át az agyamon, hogy vitapartneremet a pokolba kívánom. Persze aztán mindannyiszor megbékéltem, s az is tény, hogy a belső indulat még gondolatban sem ragadott el sosem a vita legszélsőségesebb lezárásáig.

Azt nem tudom, hogy a kétségtelenül halálkampányt folytató ellenzék átgondolta-e Márai megfogalmazását, de azt látom, hogy szívesen eljátszanak a minél rosszabb, annál jobb gondolattal, méghozzá rendszeresen. Szívesen mutogatnak ujjal a kormányra, amely szerintük képtelen elegendő vakcinát előteremteni a világ négy sarkából az emberek járványtól való megmentésére. De ahelyett, hogy segítenének a magyaroknak a kétségtelenül kiszolgáltatott krízishelyzet elviselésében, még inkább rájuk hozzák a frászt, mondván: a kormány annyira balfék, hogy még elegendő vakcina beszerzésére sem képes. Ezzel is növelve az emberekben lévő bizonytalanságot az oltással kapcsolatban, tovább tolva őket a bizonytalanság felé, aminek hiánya – tudjuk jól – akár a legrosszabb is lehet. Tudják jól, hogy a kormányon kívül senki más nem képes a helyzet megoldására, s azt is, hogy a kabinet mindent megtesz az emberek életének védelmében. Ennek azonban éppen az ellenkezőjét hazudják. Méghozzá teliszájjal, pofátlanul.

Tisztában vannak vele, hogy az oltóanyag beszerzésében Brüsszel komoly mulasztást követett el. Anglia, az USA vagy Izrael azért áll jobban az oltások terén – nemcsak nálunk, hanem az összes uniós országnál –, mert ők már júliusban megrendelték a vakcinát a Pfizernél, nem csak novemberben, mint az Unió. Brüsszel négy hónapot késlekedett akkor, amikor az egész világ a járványtól retteg. Kiszámoljuk, mennyi halottat jelent ez a kontinensen? De a megrendelés is nagyon „brüsszelesen” ment el. Míg például az Egyesült Államok hatszáz millió adagot rendelt, hogy mindenkinek jusson a 300 milliós országban, addig az Európai Unió csak 300 millió adagra szerződött az 500 milliós lélekszámra. Mivel kétszer kell oltani a védettséghez, ezért eleve csak 150 millió ember számára rendelt meg vakcinát, amelynek a szállítása – mint látjuk – ráadásul még lassan is halad.

Erre a körülményre – a nyilvánosság előtt – persze magasról tesz a halálkampányt folytató ellenzék. Azt mondja, hogy nincs elegendő információ, a kormány nem beszél őszintén. Így nem tiszta, mi a valóságos helyzet, asztalt csapkodva követeli az egyébként hozzáférhető oltási tervet. Mintha ettől több vakcinánk lenne. Tovább rombolva az emberek amúgy sem rózsás közérzetét, de ez nekik egyáltalán nem számít. A halálkampány sokkal fontosabb. Az, hogy az embereket frusztráló kommunikációjukkal közelebb érezzék magukat az áhított hatalomhoz.

A nyomorúságos Hadházy gyűlölködése odáig jutott, hogy a szentendrei halottasházban fölhalmozott elhunytak koporsóinak kezelését hányta a kormány szemére, noha a temető szőröstől-bőröstől a település baloldali önkormányzatához tartozik.

De nem jobb a helyzet akkor sem, ha maradunk a „szeriőz” megnyilatkozásoknál. Például az őshergelő háziorvos, a DK-s Komáromi Zoltán jövendölésénél, hogy szerinte csak augusztus-szeptemberben lehet vége az áldatlan állapotnak. Vagy Lendvai Ildikó ex-MSZP-s kampányolónál, aki azzal gerjesztette a feszültséget, hogy a viszonylag alacsony oltottsági szint is a kormány bűne. „Ne tessék már azt mondani, hogy ez a vakcina késése miatt van. Ez már megint annak a szövegnek a begyakorlása, hogy majd mindenben az Unió lesz a hibás” – harsogta szokásos fejhangján. Számára az sem érdemi információ, hogy Markus Söder bajor miniszterelnök is bírálta az EU vakcina beszerzését. Szerinte is lehetett volna gyorsabban, tömegesebben megrendelni. Lendvai egy követ fúj Sztella Kariakídisszal, az Unió egészségügyi biztosával, aki szerint nincs késlekedés, inkább a gyártás szűk keresztmetszetével van a baj. Egy frászt nincs. De míg a biztos a mundér becsületét védi, addig Lendvai az emberek életével hazardíroz. Egy szava sincs arról, hogy miért nem lép a kormány más irányba vakcináért. Például Kína, Oroszország vagy Izrael felé. Mert fél, hogy még a végén gyorsabban megoldódik a vészhelyzet, ami az ellenzéknek politikailag egyáltalán nincs ínyére.

S hogy más nemzetek számára valóban az emberi élet az első, azt jól példázza, hogy Németországban nemhogy nem uszítanak az orosz vagy a kínai vakcina ellen, ahogy teszi itthon a baloldal a kormánnyal szemben, hanem Merkel egyenesen Putyinnal tárgyal egy közös vakcinagyártásról.

De azt is érzékelhetjük, mennyivel jobban járnának a magyarok, ha az ellenzék tudomásul venné, hogy a járvány elleni védekezésben a magyar egészségügy teljesítménye felülmúlta a nálunk sokkal gazdagabb országok védekezését. Mennyivel növelné a bizalmat az emberekben a vakcina, a saját életük védelme iránt, ha azt hallanák mindkét irányból, hogy a hazai egészségügy járványügyi ereményessége megelőzte Belgiumét, Olaszországét, Spanyolországét, Nagy-Britanniáét, az Egyesült Államokét, Hollandiáét, Svédországét és Franciaországét is.

Ezt azonban nem fogjuk hallani. Sajnos nem. Mert a politikai érdek nem engedi meg, hogy a baloldal az emberek oldalára álljon. A történelemben korábban sem álltak ott, járvány idején meg pláne nem fognak.

Szomorú diagnózis, de ez a realitás. S erről beszélnek a tények is.

Márairól nem is szólva.