annak ellenére, hogy rózsaszín unikornis lovagol a kispárnád huzatán, a világ nem egy fasza hely, amit Gandhi és Teréz anya kéz a kézben igazgat, csak hogy az unikornis szabadon lovagolhasson a rózsaszín ábrándban egy szebb és boldogabb jövő felé.

a bolygó, a világ, az emberiség megmentése csak akkor sikerülhet, ha előbb mindenki magát, majd ha ezzel megvan, akkor a legszűkebb környezetetét javítgatja (család, utca, városrészek közösségei).

Ez a hatóköre az átlagembernek.

Mindannyian gyámolatlanok vagyunk és gyengék. A világ baja megérinthet bennünket, de ha beszállunk a világ állapota felett sajnálkozó facebookos érzékenykedésbe, az csak egy nagy közös hisztizés lesz, mindenféle eredmény nélkül: ettől még úgy marad szar a világ, ahogy van.

Európában és a nyugati világban sem bánunk úgy a nőkkel, ahogy az minden esetben elvárható lenne, de sokkal jobban bánunk a nőkkel annál, hogy hordába verődve molesztálnánk a csajokat. Ide tartozik, és a realitás felismeréséhez, hogy a szexualitás, és a szexuális vágyak kultúrafüggetlenül adottak: ha a migránsok férfiak és fiatalok, akkor bizony vannak vágyaik, amiket úgy élnek ki, ahogyan azt tanulták és megszokták.

Ha ennek kapcsán valaki azzal mentegeti az 500-nál is több hivatalos kölni bejelentést, hogy de a magyar férfiak is erőszakoskodnak, akkor az kiíratkozik a komolyan vehető vitapartnerek közül.

A relitvizálás és a bűnösök mentegetése nagyon gáz, akár migránsokról van szó, akár az őslakosokról.

nem tudod, kik jöttek, honnan, milyen iskolát végeztek, és kik ők valójában.

A nagy többségnek nincsenek papírjai, azt állítanak magukról, amit akarnak. Hatalmas veszély, ha ennek ellenére feltétlen, és feltétlenül megelőlegezett bizalommal fordul valaki ennyire tisztázatlan hátterű tömegek felé: a teljes csoport feltételezett jóakaratát felülírja egyetlen rossz ember viselkedése.

Ha tetszik, ha nem, ilyen esetekben az elemi ösztön a távolságtartás ösztöne: a 4-6-oson sem ölelkezel a Népszínház utcából érkező vadidegenekkel. Nem azért, mert rasszista vagy, hanem azért, mert nem szokás.

egy nemzetállam kormányának nem az a dolga, hogy az országának területén áttrappolók kényelmét biztosítsa, hanem az, hogy megvédje azok szabadságát, biztonságát, és érdekeit, akik az adott nemzetállam közösségét alkotják.

Ha felcserélődnek a prioritások, abból nagyon nagy baj lesz: az emberek nagyon dühössé és meggondolatlanná válnak, ha a saját vezetőik - akikre ők szavaztak - nem biztosítják számukra az élet elemi feltételeit.

Ezt az elvárást nem szabad ignorálni, különben az emberek a saját kezükbe veszik a védelem jogát, és abban tutira nem lesz köszönet.

a kulturális kötötségek és különbözőségek adottak. Attól, hogy valaki kontinensről kontinensre gyalogol, még nem feltétlenül változik meg.

Nem lehet azon hüledezni, hogy a Közel-Keleten nők százerzei válnak erőszak áldozatává, és a következő mondatban nem követelhető az innen érkező fiatal férfiak azonnali és feltétel nélküli befogadása.

A két követelés együttes megfogalmazása csak azt eredményezi, hogy a Közel-Kelet viszályai és társadalmi tradíciói együtt költöznek be Európába.

ekkora tömeg óriási biztonsági propléma.

Nincs az a modern rendőri, és titkosszolgálati állomány, amely ilyen krízishelyzetben folyamatosan, 0-24 szavatolni képes a hétköznapi biztonságot.

a migránskrízis okozta helyzet egyelőre a befogadottaknak és a befogadóknak egyaránt, mindenkinek óriási csalódás. A befogadottak menekültszállásokon élnek segélyekből - ezt nem igazán lehet nyugat-európai életszínvonalnak tekinteni. A befogadók pedig új típusú, és rossz társadalmi konfliktusokkal szembesülnek.

Ezek a konfliktusok nem jó konfliktusok.

Ezekben az új konfliktusokban nincs semmi előre mutató, megtermékenyítő, vagy inspiráló. Ezek rossz társadalmi konfliktusok: erőszak, gyűlölet és idegenkedés. Rózsaszín unikornis ide vagy oda, ez senkinek, egyetlen embernek sem jó.

jelenleg a legnagyobb befogadók társadalmaiban nem a béke, a szabadság és az együttműködés, vagyis egy közös társadalmi nyereség erősödött fel, hanem krízisek tombolnak, és mind a németeknél, mind a svédeknél eszkalációval fenyeget a helyzet.

Ez viszont társadalmi destabilizáció, ami meg egyáltalán nem gyerekjáték: ne adj' isten egy polgárháborúnak, vagy pogromok sorozatának Európa nyugati felén sokkal gusztustalanabb arca van, mint a kispárnán mosolygó rózsaszín unikornisnak.

aki a földön jár, és látott már karón varjút, az tényleg szólt előre.

Nem érdemes ignorálni a feltétlen befogadást kritikával illetőket. A náci és fasiszta jelzők méltatlanok és igaztalanok.

Ma már tökéletesen látható, hogy aki egy lépéssel hátrébblépve nézte a dolgokat, aki nem vonódott be a gerjesztett hisztibe ezerrel, az nem embertelen és kirekesztő, hanem egyszerűen csak: