Ki hőböröghet? Kinek van joga pattogni? Kitől hiteles a lázadás? Erre keresi most jelen írásunk a választ. S hogy hol? Hát természetesen a független sajtónál.
Hisz náluk van a bölcsek köve.

„Sokakat távol tartottak azok a komoly büntetések, amelyeket a rendőrség az elmúlt hetekben vetett ki azokra, akik részt vettek a Lánchíd budai hídfőjéhez szervezett hétfői eseményen, és dudálással fejezték ki, hogy nem értenek egyet a kormány járványkezelési intézkedéseivel” – írja a 444.hu.

„A kezdeményezők részéről Hadházy Ákos képviselő személyesen nem dudált, de egy utasa rézkürtöt szólaltatott meg, őt a rendőrök feljelentették.” Eme, a Tenkes kapitányát megszégyenítő hősiesség előtt kalapot le, de még van tovább is. „Szél Bernadettet tiltott tüntetésért jelentettek fel ezúttal, a tényállást abból vezették le a rendőrök, hogy EU-s zászló volt nála.”

Hát nem tudom. A Tenkes kapitányánál vagy Buga Jakabnál magyar zászló volt, ezeknél meg mindig a birodalmi. Hol a császári, hol a szovjet, hol az uniós. Nem koncentrálnak eléggé – biztos leköti figyelmüket a tranzitzónában rekedt migránsok szenvedése, nézzük el nekik –, de a hősiesség azért hősiesség.

Korunk másik Buga Jakabja a biciklis lány. Ő is a zsarnokság ellen küzd, illetve az elnyomó rendszer áldozata. „Áthajtott a piroson, majd rendőrautóra tepertek egy biciklis nőt Budapesten” – számol be a példátlan gaztettről az Index. „Szombaton dél körül Budapesten, a Bartók Béla úton figyelt fel egy olvasónk arra, hogy rendőrök intézkednek egy piroson biciklivel áthajtó nővel szemben. Az intézkedésről videót is készítettek, miután a láthatóan sokkos állapotba került nőt a motorháztetőn bilincselik meg”. A biciklis hősből pillanatok alatt népmesei alak lett a közösségi portálokon.

Áthajtott a piroson és ezért megbilincselték!

A sok önkéntes császári zsoldban álló kishivatalnok azt nem tette hozzá soha, hogy a piroson áthajtás után a biciklis egyszerűen nem állt meg, az intézkedő rendőrt verbálisan szidalmazta, belerúgott, nem volt hajlandó igazolni magát, majd hamis adatokat adott meg. Nos, ilyenért Amerikában éles töltényt használnak, és lehet, a rendszer ellen lázadó rebellis már nem él.

De mivel diktatúra van, akadnak még hőbörgők, akik nem fogják be a szájukat. Akiket nem tudnak elhallgattatni.

„Nem lehetne ünnepelni azzal, hogy senki ne éhezzen Magyarországon?” – teszi fel a kérdést Alföldi Róbert, akit a Gyurcsány-korszakban a Nemzeti Színház igazgatójává neveztek ki. Abban a Gyurcsány-érában, melyben nem az volt, hogy nem bejelentett tüntetésért bírságot kell fizetni, hanem az volt, hogy egy bejelentett Fidesz-gyűlésen a tömeg közé lőttek.

A hős Alföldi harcot indított a tűzijáték eltörléséért, mert „Nem lehetne ünnepelni azzal, hogy legyen WC-papír és tisztaság és felszerelés a kórházakban? Nem lehetne ünnepelni azzal, hogy senki ne éhezzen Magyarországon?” Hát nem tudom. WC-papír és tisztasági felszerelés van a magyar kórházakban, az éhezéssel kapcsolatban meg annyit jegyeznék meg, hogy a Kúria döntése alapján most ítéltek meg 100 millió forint jutalmat azoknak a gyöngyöspatai romáknak, akik közösségellenes viselkedéssel elérték, hogy a helyi lakosok gyerekei másik iskolába meneküljenek, majd ezt valamelyik jogvédő kikiáltotta szegregációnak. Én úgy vélem, ez a százmillió legyen most elég, osszák el testvériesen, nem kis pénz az, van, aki ennél kevesebbért igen sokat dolgozik is.

„A járvány után ne tűzijátékon égessük el az adófizetők pénzét!” Ezzel a címmel indított petíciót egy bizonyos Homonnay Gergely, s erre lelkesedett fel az elnyomott Alföldi Róbert. Nem rossz halandzsa, bár ilyet én jobbat tudok.

„Nem pride kell, hanem az idős embereknek kéne elmenni bevásárolni. Az lenne a valódi büszkeségmenet. Az emberség menete!”

Valami ne legyen. Valami legyen, de máshogy. Ha meg nem, akkor üldöznek. Ez ma a korszellem. Ez ma a haladó narratíva. Persze van olyan, amikor a hőbörgés rossz. Amikor pozitív dolog, ha befogjuk a szánkat. Amikor szeretni kell azt, ha ugráltatnak minket, ha háttérbe toljuk az egónkat. Ha az érdekeinket nem vesszük figyelembe. Amikor az a példamutató, az a követendő, ha elismerünk valamit magunk felett.

Nem, dehogyis a magyar állam, a magyar rendőrség, a magyar miniszterelnök, a tanító bácsi vagy az apukánk. Fenéket, az Európai Bíróság.

„Az EU-s jog tartja vissza Európát, hogy ne jöjjenek vissza az 1930-as és 40-es évek – állítja az EU Bíróságának az elnöke.” Ezt a bölcsességet a 444 hozza szalagcímben.

„Érdekes interjút adott az Európai Unió Bíróságának az elnöke az NRC Handelsblad című holland lapnak, elsősorban arról, hogy a német alkotmánybíróság a maga részéről érvénytelenítette egy 2018-as ítéletüket. Koen Lenaerts részletesen és példák sorával magyarázza el, hogy miért elkerülhetetlen, hogy legyen egy olyan bíróság, amit már senki sem bírálhat felül, mert különben összeomlik az EU. (…) Szerinte az EU tagállamai az EU alapszerződésében az EU Bíróságát jelölték ki, és innentől kezdve a luxemburgi bírákhoz tartozó ítéleteket nem bírálhatják felül a nemzeti bíróságokon.”

Tehát megválaszolva és egyben összefoglalva a jelen írásunk címében felvetett kérdést: Ma bárki hőböröghet, kivéve a nemzetállam.
Az ne. Az fogja be a száját. Azt hallgattassák el. Azt bilincseljék meg. Bírságolják rommá. Annak hallgass a neve.