A nemzetközi klímamozgalom régóta hirdeti, hogy az igazi nagybetűs Armandon akkor fog bekövetkezni, hogyha a Szibériai permafroszt felolvad, és az az óriási mennyiségű szén, amit elnyelt évezredek alatt, egyszerre metán formájában a légkörbe távozik.

A probléma valóban félelmetes következményekkel járhatna, ha igaz volna: a metán üvegházhatása sokszorosa a szén-dioxidénak, valamint természetes lebomlása után szén-dioxidként tovább kísért a légkörben.

A problémát az okozza, hogy a Szibériában évezredek óta elhalt állatok nem bomlottak le természetesen – mint tették azt tisztességes, mérsékeltebb éghajlaton elhullott társaik –, hanem fagyott állapotban gyakorlatilag mai napig múmiaként vegetálnak a mélyben. Maga a metán pedig abból a hatalmas lucullusi lakomában keletkezne, amit a baktériumok rendeznének a felolvadó hatalmas húsmennyiségből.

Egy orosz kutató pakolászgat permafroszt mintákat.

Hogy egész pontosan milyen mértékben juttatnak majd a baktériumok metánt a levegőbe, azt nehéz megjósolni, emiatt a klímamodellek általában a rosszabb következményekkel számoltak eddig.

A New Yorkban található Rochester Egyetem kutatói azonban nem voltak restek: vették a fáradtságot, és az Antarktiszon lévő Taylor-gleccser mélyéből gyűjtött mintákon megvizsgálták, hogy a Föld az utolsó nagy jégolvadási időszákában – mely leginkább hasonlított a maihoz –mennyi metánt tartoamazott a légkör.

Ezek a minták ugyanis apró légbuborékokat tartalmaznak, melyek ősi levegőt rejtenek magukban – időkapszulaként működnek.
A szakértők kivonták a buborékokból és megvizsgálták a Föld utolsó nagy jégolvadási időszakából származó levegőt.

A dolog magyarázata az lehet, hogy a talajban az óceánokhoz hasonló mechanizmus működik: a metán valóban felszabadul,, viszont a légkörbe kerülése előtt ezt más élőlények felhasználják, oxidálják, és szén-dioxiddá bontják tovább, vagyis már csak ebbena formában jut a légkörbe.

A kutatás még elég friss, így a pontos folyamat még nem ismert, de a kutatók szerint