a Manchesteri Egyetem kutatói Olaszország közelében vett üledékmintákban. Tanulmányuk a Science tudományos lap aktuális számában jelent meg.

A darabok között ruházati vagy más szintetikus textíliák szálai, valamint az évek során széttöredező nagyobb tárgyak apró darabkái voltak.

A kutatók az eredmények alapján úgy vélik, a műanyag mikroszemcsék – vagyis az egy milliméternél kisebb darabkák – a tengerfenék egyes helyein koncentrálódnak, a mélytengeri áramlatok szállítják őket oda.

„Az áramlatok építik az úgynevezett uszadékrétegeket, gondolunk csak a víz alatti dűnékre, melyek akár több tíz kilométer hosszúak és több száz méter magasak is lehetnek, a Föld legnagyobb üledékhalmai között vannak. Döntően igen finom iszapból állnak, ezért sejtettük, hogy találunk bennük mikroszemcséket” – mondta Ian Kane, a nemzetközi kutatócsoport vezetője.

A kalkulációk alapján évente nagyjából négy-tizenkét millió tonna műanyag szemét ömlik az óceánokba, főként a folyókból. Gyakran lehet olvasni a víz színén úszó szeméttömegről, azonban

Szinte biztosra veszik, hogy valamennyi a tengeri élőlények gyomrába jutott, de a nagyobb része összetört és egyszerűen elsüllyedt.

A kutatásban használt minták az Olaszország, Korzika és Szardínia közötti területről származnak. A tudósok szerint a világ számos más helyén működnek hasonló áramlatok a mélyben, tehát amit találtak, nem különlegesség. Aggasztónak találták, hogy ugyanezek az áramlatok szállítják az oxigént és a tápanyagokat a tengermélyi élővilágnak.